Mesék a parkból_8. rész: Újabb vendég a háznál

Mesék a parkból_8. rész: Újabb vendég a háznál.

8. Újabb vendég a háznál

Peti nemcsak Levivel tartott telefonos kapcsolatot, hanem a húsvétkor megismert Emivel is sokszor beszélt, képeket, üzeneteket küldtek egymásnak az állataikról. Emi a közeli faluban élt, ott ahol Peti két unokaöccse is lakott. A vörös hajú kislány szintén negyedik osztályos volt, és nagy állatbarát. A húsvéti szünetben befogadott egy elkóborolt vörös kiscicát, aki Petiék közreműködésével talált vissza cicacsaládjához. A nyár végén aztán újra Emiékhez került Rozsdás – mert így hívják a kis kandúrt –, ugyanis Emi családjának ajándékozták. Azóta Emi igazi macskaszakértővé képezte magát, kiváló gazdája lett Rozsdásnak. Valaha Vöricnek nevezte el, de ma már csak a valódi nevén emlegeti, ha beszámol neki a cica fejlődéséről. Pár napja írta, hogy az őszi szünetben Pestre jönnek rokoni látogatásra, és anyukája megengedte, hogy Petiéknél töltsön pár órát a cicájával együtt. Peti örült a hírnek, anyukája is beleegyezett, hogy vendégül láthatja Emit.

Este Erikával arról beszéltek, hogy vajon a két nyuszilány hogyan fog viselkedni egy macska közelében. Peti megnyugtatta, hogy Balambérral kiváló kapcsolata volt a két hónapos cicának. 

Reggel a két gyerek a ház előtt toporgott, várták Emiéket. Hamarosan be is kanyarodott az ismerős autó és az integető gyerekek előtt leparkolt. Emi anyukája is kiszállt a kocsiból. Barátságosan üdvözölte Petit, bemutatkozott Erikának, majd felintegetett a nyolcadikon nézelődő Kovács anyukának. Emi apukája és kisöccse, Beni a kocsiból mosolyogtak Petiékre. Emi óvatosan emelte ki Rozsdás hordozóketrecét.

– Hű, de megnőtt a kis vörös! – üdvözölte a macskát, aztán persze Emit is Peti. Bemutatta a lányokat egymásnak, majd Emi anyukájával pontosították, hogy délután ötkor ugyanitt találkoznak. Erika megállapította, hogy Emi haja és Rozsdás szőre tényleg ugyanolyan vörös színben pompázik, vagyis Peti igazat mondott erről.

A liftben a cica izgatott nyávogással jelezte, hogy nem sokáig bírja ezt az utazást. A lakásba érve mindenki megismerkedett Emivel és kis kedvencével. Persze Rozsdás már egyáltalán nem volt az a kis vörös szőrgombolyag, aki húsvétkor. Fiatal kandúrként már látszott rajta, hogy nem akármilyen példánya lesz a házimacskáknak.

Peti szobájában a nyuszik csendes szénarágicsálással töltötték éppen a reggelt, amikor belépett a három gyerek és egy negyedik ketrec, benne egy újabb állatka. Rezeda és Pitypang ijedten húzódott ketrece sarkába, ők még ilyen állatot nem láttak. Balambér is megszeppent egy pillanatra, aztán mintha valami kedves emlék jutott volna eszében, a ketrecajtót kezdte kapirgálni. Rozsdás ide-oda kapkodta a fejét, majd megállapodott Balambérnál és halk, barátságos dorombolásba kezdett.

– Ezek megismerték egymást! – örvendezett Emi.

– Szerintem is. Tegyünk egy próbát? – kérdezte bizonytalanul Peti. Azzal már nyitották is a két ketrec ajtaját. Rozsdás és Balambér szimatolgatták egymást, látszott, hogy ismerősök és valaha baráti viszonyban voltak. Az erőviszonyok persze sokat változtak az elmúlt félév során. Akkor még Balambér tűnt nagyobb és erősebb állatnak, mostanra ez megfordult.

– Vajon emlékeznek-e a régi játékukra? – vette ki a nyuszi ketrecéből Peti a káposzta alakú kis gumilabdát.

Nem kellett sokat várniuk, a két régi barát, már „focizott” is, egymásnak gurították, egymástól próbálták elvenni a kis játékot. Erre már a felnőttek is kíváncsiak voltak. Még Géza bácsi is meglepődött, amikor látta, hogy macska és nyúl ilyen jól megérti egymást. Ő alapvetően féltette a nyulait a macskáktól, nem is volt a házuknál soha nyávogó állat.

– Hát még én is tanulhatok újat a nyulak viselkedéséről – csodálkozott Géza bácsi.