A körhinta lovai_9. fejezet: A lázadás.

9. A lázadás

A második napon is sokan voltak kíváncsiak az élő pónis körhintára. Így a lovacskák szünet nélkül rótták köreiket. Noella ma is a lakókocsi alól figyelte a hintások kaján mosolyát és az egyre fáradtabban dolgozó pónikat. Délután aztán megtörtént az első baj. Valér és Vendi, akik a gyors vágtákat szerették, elunták a körben járást. Egyre többet ficánkoltak, így aztán két gyermek is a porban kötött ki, miután a lovak ledobták őket. Egy idő után aztán Szofi sem tűrte, hogy a szép kék szeme felé nyúlkáltak a gyerekek, és egynek megharapta a kezét. Zizi, Sári és Zotyó is türelmetlenül izgett-mozgott a kis lovasok alatt, akik aztán sírva kéredzkedtek le az első kör után. Már csak a két vezérló, Petya és Ilka bírta kitartóan a megpróbáltatásokat.

Este aztán Noella nem győzte csitítani a pónikat, akik nyöszörögve, erős faroksuhintásokkal, rúgkapálva adták tudtára nemtetszésüket. llka és Petya aztán meg is fogalmazta a többiek panaszát, és a fülébe morogták, hogy „Ennél még a cirkuszi munka is jobb volt!”

A hintatulajdonosok tegnapi jókedvének már nyoma sem volt, gondterhelten tapasztalták, hogy ma alig volt bevételük. Bizony a kárvallott gyerekek szülei haragosan kérték vissza a jegy árát. Hiába próbálta Helén a vicceivel kárpótolni a gyerekeket, több volt a síró, mint a nevető vendég a mai napon.

– Be kell vetnem az ostort, mint a cirkuszban. Majd én móresre tanítom őket! Nem fogják a makacsságukkal tönkretenni ezt a jó kis üzletünket – zsörtölődött Karola.

– Megpróbálkozhatnék valami bűbájjal, hátha az megnyugtatná a lovakat. Éjjel át is nézem a nagy varázslókönyvemet, lehet, hogy találok benne valami lovaknak való varázsigét – vállalta Ábris.

– Szerintem meg Noellát kell a hinta közepére állítani. Úgy tapasztaltam, hogy leginkább rá hallgatnak a pónik – jegyezte meg Helén.

– Ezt azért mégsem gondolhatod komolyan, Helénkém! Noella mégis csak egy kilencéves kislány. Épp elég, amit magától megcsinál a lovak körül. Különben is még megbüntetnének bennünket, hogy gyereket dolgoztatunk. Próbálkozzon csak Ábris a varázsigéivel, szerintem ez a legjobb ötlet! – vélekedett Karola.

Tanácstalanul vonultak a lakókocsikba, már előre félve attól, hogy holnap mekkora károkat fognak okozni nekik a pónik. Noella álma nyugtalan volt, egyfolytában a fáradt lovakat és a síró gyerekeket látta maga előtt.

Az éjszaka a karámban sem telt nyugodtan. A lovak is azon tanakodtak, hogyan szabadulhatnának ebből a helyzetből. Semmi használható ötletük nem volt. Abban azonban egyetértettek, hogy Noella és a hintázó gyerekek nem hibásak ebben a történetben. Annál inkább haragudtak Karolára, egykori idomárjukra, meg Ábrisra, akit szintén régről ismertek, még cirkuszi ló korukból. Lassan aztán elszenderedtek, félelemmel vegyes várakozással horkantottak egymásnak „Jó éjszakát!”