Mesék a parkból_2. rész: A várva-várt vendégek

Mesék a parkból_2. rész: A várva-várt vendégek.

2. A várva-várt vendégek

Reggel 7-kor már az ablaknál ácsorgott Peti, figyelte a házuk előtti forgalmat. A hosszas téblábolás után 9-kor végre így kiáltott:

– Megjöttek! Apa, induljunk eléjük! Segítsük felhozni a nyulakat!

Pár perc után már ott is voltak Gézáék kocsijánál. A gyors üdvözlések és kézfogások után nyílott is a furgon ajtaja. Erika először Kölest vette ki, rögtön át is adta Peti kezébe a szállítóketrecet. A kis nyuszi megszeppenten húzódott az egyik sarokba. „Hát erre tényleg nincs jobb szó, mint hogy cuki!” – gondolta magában a fiú. Pedig nagyon nem szerette, amikor Balambért is folyton így nevezték a parkban a csodálói. Mára már megszokott látvány lett a pórázon sétáltatott nyuszijával, így a bámészkodók is megfogyatkoztak. Mutatóujját bedugva finoman megsimította a reszkető Köles oldalát. Erika Rezedával indult a lifthez, apukája Pitypangot hozta, Feri – a házigazda – pedig a vendégek csomagjaival egyensúlyozott.

– Peti, előbb ti menjetek Erikával és a nyuszikkal! Hadd legyenek minél előbb túl a liftezésen. Lehet, hogy ők sem kedvelik, akárcsak Balambér – javasolta az apuka.

A három nyúli nyuszi azonban rezzenéstelen nyugalommal tűrte, míg felértek a nyolcadikra. „Csak most ne fussunk össze Leviékkel, mert akkor oda a meglepetés!” – gondolta Peti aggódva.

Ági – Peti anyukája – kedvesen fogadta Erikát, az ismerős nyuszilányokat és az új kis jövevényt is. Óvatosan kivette Kölest a ketrecéből és gyengéden simogatta az apró nyuszi hátát. Ehhez nagyon értett Ági anyu, mert gyerekkorában neki is volt egy nyuszija, Bella, akihez nagyon ragaszkodott. A kis Köles biztonságban érezte magát, és már élénkebben forgatta fejét, tekintgetett körbe-körbe. Aztán hirtelen csak egy irányba bámult. A gyerekszoba ajtaja nyitva volt, így rögtön észrevette a nagy ketrecet, benne a bámészkodó Balambérral.

Peti a napokban igyekezett felkészíteni nyusziját a vendégek fogadására, ennek ellenére Balambér pofiján az értetlen döbbenet volt megfigyelhető. Meglátva azonban unokahúgait, mindjárt élénkebben kezdett fészkelődni ketrecében. A nyuszilányok is hangos mocorgással üdvözölték a pesti rokont. Balambér ketrece elé került Köles ketrece, jobbról-balról pedig a másik két nyuszié.

– Lányok, mutassátok be Kölest Balambérnak! Aztán egy kicsit vigasztaljátok, mert úgy látom szomorú – kérte kedvenceit Erika, azzal a többiek után ment a nappaliba. A négy nyuszi pedig csendes szöszmötölésbe kezdett, biztosan megbeszélték az utazás élményeit…