A lila Füles meséi - Irány a Virágos-völgy!

A lila Füles meséi - Irány a Virágos-völgy!.

Gréta, aki már nagycsoportos, nagyon szereti az állatokat és az állatos történeteket. Szerencsére nagymamája meg az ilyen történetek kitalálásában nagy mester. Persze könnyű neki, mert van egy nagy segítsége, a lila fülesfotel a nappaliban. Erre a fotelre illik az a mondás, hogy „egyik fülén be, a másikon ki”. Amint meghallja a bal fülével a kislány kívánságát, már súgja is a nagyi fülébe a mesét. Neki csak tovább kell mondania, Gréta nagy örömére.

– Nagyi, mesélj valami állatosat! – kérlelte Gréti Giza mamát, azzal már fel is kucorodott nagymamája ölébe, aki a kényelmes fotelben üldögélve bóbiskolt.

– Jó, jó, de milyen állat legyen a mesében? Tegnap a dzsungel állatairól kértél mesét, ma ne menjünk olyan messzire! Mit szólnál, ha a ház körüli állatokról mesélnék?

– Miféle ház körüli állatokra gondolsz, nagyi? Hát a mi házunk körül legfeljebb kutyák meg macskák fordulnak meg. Na meg a bogarak, hangyák, madarak. Ezekről már sok mesét súgott nekünk Füles.

– Tudod, Grétikém, falun sok ember házánál van baromfiudvar, esetleg istálló. Ott aztán jó dolguk van a tyúkoknak, kacsáknak, kecskéknek, bárányoknak, lovaknak, teheneknek és még sok-sok állatnak. Válassz közülük, aztán súgd meg Fülesnek, hogy mit meséljen.

A kislánynak eszébe jutott, hogy nemrég az ovival kirándultak egy állatsimogatóba, és neki nagyon megtetszettek a szaladgáló kisbárányok. Gyorsan a fotel fülébe súgta, hogy bárányokról szeretne mesét hallani.

Giza mama lehunyt szemmel fülelt, Gréta is csendben volt, így hamar meghallotta Füles sutyorgását. Így el is kezdődött a mese:

„Barkafalván, ahol a legszebb bárányok élnek, ott éldegélt szüleivel és testvéreivel Borka, a kisbárány.

Hétvégén gyakran meglátogatta őket Borbála mama, Borka nagymamája. Nagy volt ilyenkor a bárányka öröme, mert sokat csatangolhatott nagymamájával a réteken, mezőkön. Hétközben délelőtt az állatoviban volt, délutánonként meg a nyájjal kellett lennie, pedig ő szeretett volna új területeket is megismerni. Persze szülei nem engedték, féltették a környéken kóborló kutyáktól, rókáktól.

Mint mindig, most is megérkezett szombaton Borbála mama. Borka örömmel ölelte át nagymamáját, és kedves bégetéssel kérlelni kezdte:

– Mamikám, ugye kirándulunk egy nagyot vasárnap délelőtt a Virágos-völgybe?! Mesélték az oviban a gidák, hogy mennyi tulipán meg mindenféle illatos virág nyílik most ott. Még sohasem szedtem tulipánt, pedig az a kedvenc virágom.

– Úgy lesz, Borkám! Magam is nagyon szeretem a tulipánokat, anyukádnak pedig holnap lesz a születésnapja. Őt is meglephetnénk egy csokor virággal.

Borka izgatottan készülődött a másnapi kirándulásra. A délutáni közös legelés után kicsinosította fehér bundáját, előkészítette szalmakalapját is, mert a levelibékák napos időt jósoltak vasárnapra. Borbála mama a legcsinosabb kék pöttyös ruháját vette elő bőröndjéből, amiben a tavaszi zöldben és a tarka virágok között jól fog mutatni.

Borka és Borbála mama lucernás szendvicseket csomagoltak az útra meg forrásvizet a kulacsukba. Elköszöntek a családtól, aztán irány a Virágos-völgy. Útközben találkoztak más kirándulókkal is, néhányukat Borka ismerte is az oviból. Sok növényt megfigyeltek, a nagymama ismerte mindet. Elmagyarázta az unokájának is, hogy melyiket szabad megkóstolni és melyiktől kell óvakodni, mert hasfájást okozhat.

Ahogy közelítettek a Virágos-völgy felé a levegő megtelt bódító illatokkal.

– Érzed, Borka ezt a finom illatos levegőt? Mindjárt megérkezünk a völgybe – azzal már meg is pillantották a selymes fűben hajladozó virágok tömegét.

A bárányka boldogan szaladgált egyik virágtól a másikhoz, nem győzött betelni az illatukkal és a csodás színeikkel.

– Ejnye, Borka! Még azt hiszik megkergültél. Gyere ide mellém, megesszük a tízórainkat, utána szedünk majd virágot is!

Így is tettek, jóízűen falatoztak, aztán nekiláttak a csokorkötésnek. Készítettek anyának és az óvó néninek is egy-egy szép bokrétát. Borka a sok sétától és ugrándozástól kissé fáradtan, de élményekkel telve érkezett haza. Anyukája nagyon örült a szülinapi csokrának és annak a finom salátának, amit Borbála készített a kiránduláson gyűjtött gyógyfüvekből.”

– Giza mama, mi is elmehetnénk tulipánt szedni. Vagy legalább vásárolni, mert eszembe jutott, hogy anyának holnap lesz a szülinapja – köszönte meg egy cuppanós puszival a kislány a nagymamájának a mesét, aztán Füles is kapott egy simogatást mindkét fülére.

Dósa Judit illusztrációja