Cilike könyvtárba megy

Cilike könyvtárba megy.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, Cilikének hívták.

Nagyon szerette a képeskönyveket a szép ábrák és a könyvben rejlő számtalan csoda miatt, amely  hallgatása közben a fejében, a saját fantáziájával együtt szárnyra kelt.

Már mindegyik mesét kívülről fújta.- Édesanya, úgy szeretnék egy új mesekönyvet! Olyat, amilyet eddig még nem hallottam! – Jól van Cilike, menjünk el a gyermekkönyvtárba! – Hova? Az micsoda? – nézett rá csodálkozva a kicsi. – Az egy olyan hely, ahol sok- sok könyv van. Szinte bármelyik könyv megtalálható és minden látogató számára hozzáférhető. Vannak asztalok, amin olvasni és székek, amire le lehet ülni és ahol csöndben, másokat nem zavarva akármelyik könyvbe bele lehet lapozni.  Sőt ki is lehet kölcsönözni. – Tényleg?- ámult el Cilike. – Tényleg!

Mit szólnál hozzá, ha egyet kikölcsönöznénk? – Jó, kölcsönözzünk! – lelkesedett a kislány, aztán egy pillanatra elgondolkozott: - Mennyi- mennyi tudás lakhat ott a könyvtárban! Szeretném majd mindet megismerni- mosolyodott el a kicsi. Amint beléptek a könyvtár ajtaján, számtalan könyv sorakozott faltól- falig a polcokon. - Hű mennyi könyv!- álmélkodott. – Milyen színesek és milyen jó a hangulat! – ámuldozott a kislány. - Kezembe veszek pár könyvet, belelapozok.- Tedd azt! – felelte kedvesen az anyukája. Nézd, ennek milyen bódító festékszaga van! – Igen kincsem ez még újnak tűnik, nemrég jöhetett ki a nyomdából. – Olyan az illata, mintha a fa kérgét szaglásznám. – Nem csoda, hisz fából készült! – Komolyan? De jó! – Édesanya, ennek a kopottas könyvnek, olyan érdekes illata van!- mondta Cilike. – Kicsit poros és mintha dohos szagot éreznék- szaglászta meg jó alaposan az anyukája. – Néni, tudna nekem segíteni? – szegezte a kérdést a könyvtáros néni felé a kislány. – Igen, persze!

Mondd csak, mit szeretnél? – Szeretnék egy olyan képeskönyvet, amiben sok- sok erdei állat van! – Rendben! Gyere, máris mutatom a választékot! – Cilike azon nyomban ment a néni után. – Nézd csak, ez is az, meg ez is az, sőt ez is az, lapozgasd át őket nyugodtan. Ha választottál szólj! – Rendben! Köszönöm szépen a segítséget! – Nagyon szívesen! – A kislány odavitte a könyveket az egyik asztalhoz, leült a székre és mindegyikbe belelapozott. – Anyuci, nem tudok választani, mindet szeretném! – Jól van kincsem, akkor hozd a könyveket és odamegyünk a könyvtáros nénihez. – Nem tudtam választani, ezért szeretném mindet kikölcsönözni, ha lehetséges. – Természetesen lehet. – Miután megkapták a kiválasztott könyveket, elköszöntek és hazamentek. Cilike alig várta, hogy átöltözzenek, kezet mossanak, máris ott tüsténkedett az édesanyja körül. – Anyukám mesélsz nekem ebből? – Anyukája az órára nézett. – Igen kislányom ezt elmesélem, de utána készülnünk kell az ebédhez. – Jól van anyuci, majd segítek neked! – Így is történt. Ahogy anyukája mesélni kezdett, Cilike képzelete szárnyra kelt. Ott járt a rejtekadó erdőben. Hallgatta a madárcsicsergést, a falevelek susogását, az aprócska rovarok neszét és mintha az őzgidát is látta volna a bokrok közt egy pillanatra.