Cinbumm Cinkusz

Cinbumm Cinkusz.

Cinbumm Cirkusz

Vészterhesen hullámzott az aranyló rozstenger Cintulium határában. Távolról akár a máskor játszi szél mérgelődésének is tűnhetett volna a jelenség, de a figyelmesen szemlélődő és hallgatózó Cincó királynő közelebb merészkedve megtudta a kalászok szélcsendben hajladozásának igazi okát.

A rozstenger aljában két cinegér veszekedett egymással, miközben mellettük ijedten csipogott egy kismadár. Cincó az összevissza beszédből nagy nehezen kihámozta a csetepaté okát. A fészkéből kipottyant madárkát akarták visszatenni a rozstábla szélén terpeszkedő bokor felső ágán lévő fészekbe, de egyedül egyiküknek sem sikerült, mivel az magasan volt.

– Én találtam meg előbb, én rakom vissza, nekem jár a dicséret érte! Nem is, mert nekem! – visítozták, és összevissza lökdösték egymást. Amikor Cincónak sikerült elhallgattatnia őket, azt javasolta, álljanak egymás hátára, és úgy segítsék vissza a rémült, mamája után csipogó kismadarat. Az ötlet nagyon megtetszett a cinegereknek, de akkor meg azon kezdtek vitatkozni, melyikük legyen alul és ki felül. Cincó megunta a saját ügyességüket szavakban túllicitáló testvérek szózuhatagát és azt tanácsolta, a kisebb súlyú legyen felül, mert azt a nehezebb, ezzel együtt erősebb, jobban elbírja. Ezzel a megoldással mindkét cinegér megbékélt, hiszen egyikük ügyesnek, másikuk erősebbnek nyilváníttatott, ezért elégedetten és összehangoltan végezték a dolgukat, így a madárkát rövidesen már a fészkében ölelhette magához édesanyja.

Cincó a segítségnyújtástól jó érzéssel sétált tovább a palota felé, amikor ismét hangoskodásra lett figyelmes. Bosszúsan összeráncolta a homlokát és azon kezdett morfondírozni, vajon mi nehezítheti meg egymás megértését, hogy ma ennyi békétlenkedő cinegérrel találkozik mindenütt? Már a délelőtti fogadóóráján is rengetegen kérték őt, hogy tegyen igazságot közöttük, mert nem jutottak dűlőre az egymás közti vitás kérdésekben.  

– Te ejtetted el, nem én, ügyetlen és gyenge vagy! – kiabálta egyik cinegér, mire a másik hangosan sírni kezdett.

– Mi történt itt? – kérdezte Cincó, miután szétválasztotta a majdnem összeverekedő két cinegeret.

– Sziszifuszi munkával telepakoltuk a vékánkat gabonamagvakkal, de ez az ügyetlen itt, elejtette, amikor a hátára erősítettem – mutatott kisebb társára a nagyobbik dühösen, amitől az még keservesebb zokogásba kezdett. Cincó megvigasztalta a kisebbiket és javasolta, hogy kétfelől fogják meg a véka szélét és úgy vigyék közösen, megosztozva annak terhén. A cinegerek meglepődtek az egyszerű megoldáson, de megfogadták királynőjük tanácsát, és büszkén vitték haza szüleiknek a begyűjtött eleséget.

Cincó már a palotához ért, amikor felfigyelt két macskomorna egymást túlnyávogó szóváltására.

– Te vagy a hibás, te rúgtad fel a kannát! – borzolta szőrét a fekete.

– Nem is igaz, mert te döntötted fel, amikor kitártad az ajtót! – fújt rá a cirmos.

– Mi ez a hangos veszekedés? – kérdezte Cincó fáradtan. – Már a palotában sem lehet nyugtom az állandó viszálykodástól? – temette apró mancsába szomorúan az arcát.

– Elnézésedet kérjük királynőm, hogy megzavartuk felséges nyugalmadat, de ez a kétbalmancsos itt, kidöntötte a személyzetnek járó tejszínt. Don Macskaróni séf le fogja nyávogni a fejemet, ha megtudja, hogy helyettünk a föld szívta be a nemes nedűt. Miből készít ma uzsonnára habos nyalánkságot nekünk? – kérdezte komor tekintettel a fekete macskomorna.

– Hát, ebből már biztosan nem, hiába jajveszékeltek itt napestig – felelte Cincó. – Szaladjatok vissza az istállóba és kérjétek meg szépen Macscsordást, hogy adjon nektek még egy kanna tejszínt! – terelgette a felborzolt kedélyű szolgálókat a mezőn legelésző tehenek irányába Cincó.

Belépett a palotába, elindult a lakosztályába, hogy szalonnabőrkével bedörzsölve halántékát, felfrissüljön, és annak illatával űzze el a séta közben összegyűlt bosszúságfelhőt a feje fölül, amikor ismét hangos vita hangjai ütötték meg finom szőrrel borított fülecskéjét. A kiabálás a trónteremből hallatszott.  

– De igenis, én beszélni akarok a királynővel, mert ez itt, meglopott! – cincogott egy felháborodott hang.

– Nem is loptam meg, csak éhes voltam és beleettem a sajtkészletébe – mentegetőzött szipogva egy másik. – Vissza akarom neki adni, amint lesz rá lehetőségem.

– Mindegy, hogy te mit akarsz, mert én igazságot és mivel én vagyok a tehetős Cingazda, az én akaratom az előbbre való! – toppantott Cincó belépésekor az erélyes hang tulajdonosa, de amint meglátta a királynőjüket, rögvest lekapta fejéről a díszes kalapját és földig hajolt, ami nem nyerte el Cincó tetszését, mert nem szerette maga körül a szegényebbeket eltaposó, de urainak hajbókoló alattvalóit.

A főmacskamarás röviden ismertette a vitás esetet és Cincó megpróbálta ingerültségét elrejtve igazságot tenni.

– Ne perlekedj a szerényebb sorsú szomszédoddal, Cingazda, inkább békülj meg vele, és fogjatok össze! Kérd meg őt, segítsen neked a télire való eleség összegyűjtésében! Munkája ellenértékében kapja meg a begyűjtött élelem egyharmadát, amiből már jóllakhat. Ha van a birtokod körül más munka, bízd meg azzal is, és akkor biztos lehetsz benne, hogy nem szorul rá többet, hogy megdézsmálja a te éléskamrádat.  

– Igen, de miért… kezdett ellenkezni a felpaprikázott Cingazda, majd hirtelen eszébe juthatott valami, mert felcsillant a szeme. – Igazad van, felség, ha munkát adok neki, nem kell árgus szemekkel figyelnem, ki mikor lop tőlem! Ezentúl nem kell éjszaka őrködnöm, nyugodtan alhatok, amire már évek óta nem volt példa! Az állandó bizalmatlankodástól már szétcincálódtak az idegeim! Hogy hívnak, barátom? – fordult megenyhülten a még mindig reszkető vádlott felé, békejobbot nyújtva neki.

– Cinóbernek, merthogy olyan piros a szemem – cincogta hálásan a másik. Cingazda a vállára tette a kezét és megköszönve Cincónak a jó tanácsot, élénken diskurálva hagyták el a tróntermet.

– Most lepihenek – szólt oda Cincó a főmacskamarásnak és a hálószobájába vonult.

Leheveredett a pamlagra és szemét a plafonra függesztve, farkincáját kecsesen billegtetve elgondolkodott. Ekkor lépett be ifjú férje Cini, egy szál halványlila kikericcsel a kezében.

– Miért ráncolod bársony sima homlokodat, drága szerelmem? – kérdezte asszonyától és megcsiklandozta Cincó bajszát a virág selymes szirmával, majd ő is lepihent, átölelve feleségét.

– Azon töprengek, hogyan szabadíthatnám meg Cintuliumot a viszálytól és veszekedéstől? Hogyan tudnám rábírni a cintalankodókat, hogy békében, egymást segítve éljenek ebben a csodaszép országban? – nézett kérdően Cinire az orrába szálló virágportól egy nagyot tüsszentve Cincó, amitől mindketten kacagásban törtek ki.

– Meg kellene velük értetni, hogy felesleges minden apróságon cinkuszolni, hiszen meg lehet oldani a vitás kérdéseket úgy is, ha leülnek, beszélgetnek és meghallgatják egymás véleményét.  

– Ez az! – ült fel Cincó és diadalmasan nézett Cinire. – Milyen okos vagy, édes párom! – nyomott egy csókot az értetlen Cini homlokára és felpattant. – Csináljunk cinkuszt! Mutassanak be alattvalóink cinkunsztokat!

– Micsoda nagyszerű ötlet! – dicsérte Cincót Cini. – Legyen előtte egy tehetségkutató, a Cinfaktor, ahol mindenki bemutathatja, mire képesek együtt! A jelentkezés feltételeként írjuk elő, hogy csakis több cinegér összefogásából és együttműködésből állhat a produkció! A zsűri megnézi az összest, aztán azokból választjuk ki az öt legjobb cinkunsztot, amiből összeáll a műsor, és a végén a legtöbb szavazatot kapó lesz a Cintulium Világszám!

– Ó, ez remek lesz! – lelkesedett Cincó. – Mókának is, de annak még inkább, hogy mindenki megtanulja, hogy nemcsak neki lehet igazsága, tehetsége, amit mindenáron érvényesítenie kell, hanem az ellenfelének tartott másiknak is.

– Ez sokkal jobb módszer, mintha a Cintuliumi Cintár törvényeibe iktatnánk a békét, megértést, együttműködést és büntetnénk azokat, akik nem tartják be – helyeselt Cini.  

Mindketten felpattantak a pamlagról és a szobában izgatottan fel-alá szaladgálva, egymás szavába vágva kezdték a tervezgetést. Amikor belátták, hogy az így nem fog menni, mert rengeteg ötletük megy veszendőbe, lehiggadtak és elővették királyi címeres cintopjukat, amibe Cincó apró mancsával bepötyögte: Cinbumm Cirkusz projekt, alá pedig, hogy Cinfaktor 2021. Nemcsak az országban, hanem az egész birodalomban kihirdetik a tehetségkutató versenyt, tehát a macsföldi barátaik is nevezhetnek – döntötték el közösen. De ki legyen a zsűri tagja? – néztek össze, majd sorban felírták a neveket, amiből hármat Cini azonnal ki is húzott.

– Én inkább szervezni akarok Cintulával, az édesapáddal és Macskosszal, nem zsűrizni, az nekünk jobban megy – mondta Cini, aki időközben nagyon összebarátkozott a Macsföld trónjáról Cincó javára lemondott királlyal.

– Ha ezt szeretnéd, rendben van! Mindenki csinálja azt, amihez kedve van, és amihez a legjobban ért. Ne végezzen senki félmunkát unalomból vagy hozzá nem értésből – egyezett bele Cincó és megcirógatta Cini arcát. – A zsűri elnőke Cintanár lesz, aki ért a muzsikához, vershez, és cinházi tapasztalata is van, ezenkívül nemzedékek óta okítja a cinegereket a Cintuliumi Cinnáziumban. Őt segíti majd Cingár, aki a tudományokban jeleskedik, melléjük meghívjuk Cinizom tornatanárt, no meg a cintuliumi Tánc- és énekiskolát vezető Cintáncit és Cindalost. A döntőbe, ami maga a Cinbumm Cirkusz előadása, minden zsűritag egy cinkunsztot nevezhet be és az ő feladatuk, hogy mentorként a tapasztalataival segítsék a szereplők munkáját.

– És te, olvadós sajtom, mit csinálsz? Magadra nem is osztasz szerepet? – érdeklődött Cini meglepetten, amikor rájött, hogy Cincó nemcsak hogy elsőként, de egyáltalán nem sorolta be magát a zsűribe.

– Én csak élvezem a cinházat és cinimuzsikát, a döntést azokra bízom, akik értenek hozzá. Arra gondoltam, hogy azzal segítek, amit én tudok a legjobban. Remek ötleteim vannak, amikkel hirdetni fogjuk a válogatót, majd lebonyolítjuk a két, hatalmas rendezvényt. Én fogom kezelni a cinbook, cinstagram és cin-tok oldalainkat, ezenkívül bejelentkezem élőben a Cintévé adásába, arany rozsom – válaszolta Cincó szerelmesen rebegtetve pilláit a férjére.

Amint elkészültek a tervezéssel, Cincó megírta a tehetségkutató felhívását, amit azon nyomban sokszorosítottak és szerteszét vitték a birodalomban. Eltelt egy nap, eltelt kettő, el egy hét, meg még egy. Cincó, amerre járt-kelt birodalmában, mindenhol nagy egyetértésben beszélgető, a tehetségkutatóra közösen felkészülő egereket és macskákat látott, mérges szó egy sem esett közöttük. Boldoggá és büszkévé tette a tudat, hogy milyen egyszerűen megváltoztatta a cinegerek egymáshoz való viszonyát. Rengetegen jelentkeztek a megméretésre, mind Cintuliumból, mind Macsföldről, felbolydult az egész ország, ezért a tehetségkutató napjára Cincó munkaszüneti napot rendelt el a birodalomban.

Amikor az augusztusi, csillaghullásos éjszakát követő, csütörtöki hajnalon Cincó szalonnapörccel megszórt, rozspelyhes kásájával kisétált a teraszra, úgy elámult, hogy még az ezüstkanál is kipottyant a kezéből. Amerre a szeme ellátott, a palota kertjében, sőt, azon túl is, kígyózó egér- és macskasorok várakoztak a Cinfaktor válogatójára. A királynőjüket megpillantó tömeg hangos éljenzésben tört ki, mire Cincó magához tért és felségesen integetett párat, majd beviharzott az ebédlőbe és magával rángatta a békésen cinstagramozó Cinit, nézze meg ő is, mekkora sokaság vár az öt cinkunsztból álló műsorba való bejutásra.

A reggel nyolckor kezdődő és este tíz óráig tartó válogatás az összes résztvevő számára hatalmas megpróbáltatást jelentő feladat volt, de a bírákat a jelentkezők lelkesedése segítette át a holtpontokon, ezért mindenki sorra került és bemutathatta tehetségét. A válogató a jó szervezésnek köszönhetően olajozottan ment, így csak egyetlen, de óriási derültségre okot adó baki történt, amikor is egy magát macskának álcázó kutya próbált benevezni a Cinfaktorba, aki a birodalommal határos Eblandból érkezett, ahol a rangos Ebművészeti Egyetem művészettörténeti professzoraként tevékenykedett. Országukban még nem volt soha ilyesfajta magamutogatás, ezért nagyon megörült, amikor a Cinbookon elékerült a lehetőség, de fennakadt a biztonsági kamera felvételén, amint éppen macskává próbálta maszkírozni magát. A királynő nem haragudott meg a művelt és jól nevelt kutyára, aki a lefülelésekor azonnal bevallotta hátsó szándékát, amiért elnézést kért, de Cincó az esélyegyenlőség érdekében elutasította őt a versenytől, viszont szeretettel meghívta a Cinbumm Cinkusz díszelőadására.  

A tehetségkutató fárasztó napja véget ért, beszavazták az öt legjobb cinkunsztot, amiket másnap reggel, az időközben felépült sátorban a kiválasztottak a mentorok támogatásával próbálni kezdtek. Másnapra mindenki elvonult pihenni és erőt gyűjteni, majd elérkezett a vasárnap esti díszelőadás. A díszpáholyban helyet foglaltak a birodalom vezetői, élükön Cincó királynővel, előttük pedig sorban ültek a mentorok, akik ékes szavakkal mutatták be mentoráltjaikat. A felerészt macskákból, felerészt egerekből álló, a jelentkezőket lottószerűen sorsolt nézőkből álló közönség a kezében tartott, ötgombos táblával szavazhatott a kedvencére.

Elsőként a jellegzetes piros-kék ruhába bújt, Cinmannek öltözött, két egérből álló Cinduó lépett porondra, akik légtornász számukkal szinte megbűvölték a közönséget, másodikként a hét főből álló Macsdalárda adott elő vicces nótákat, utána egy megzenésített verseket énekelő és őt gitárral kísérő Cinóda nevű produkció következett, aztán Macsmágus szórakoztatta a nagyérdeműt azzal, hogy kalapjából egy sereg egeret varázsolt elő, végül pedig a Cindúr Cinház egér-macska vegyes párosa előadta a Grimm testvérek: A macska és az egér barátsága című meséjét, amit a közönség fülsiketítő ovációval fogadott. A Cin TV-s és az élő szavazás összeredmény hirdetésekor nyilvánvalóvá vált, hogy a nézők őket szavazták meg a Cinbumm Cinkusz Világszámának, második a Macsmágus lett, harmadik a Cinduó, negyedik a Macsdalárda, az ötödik helyen pedig a Cinóda végzett.

Cincó királynő, tiszte szerint méltatta a résztvevők tehetségét, a mentorok felkészültségét és megköszönte, hogy ilyen remekül összefogtak a minőségi szórakoztatás érdekében, ezután kiosztotta a díjakat. Az átadási ceremóniával már majdnem vége volt az estének, de mivel roppantul furdalta a kíváncsiság, felemelte a kezét, mire mindenki elhallgatott és várakozón nézett Cincóra.

– Kedves barátaim! – szólította meg a közönséget. – Kérem, aki úgy gondolja, hogy a Cinbumm Cinkusz parádés műsora felhívta a figyelmet a megértésen alapuló együttműködésre és a vitás kérdések, apróbb ellentétek barátságban történő megvitatására, hogy a birodalomban ezután kevesebb cinkuszolás legyen, az álljon fel!

A nézők szinte gondolkodás nélkül, egyszerre álltak fel, amitől Cincó szíve nagyot dobbant és rendkívül meghatódott. Szemében könnycseppek csillogtak és csendesen elkezdte cincogni Cintulium Cinnuszát. Ezt meghallva a sztárvendég Tücsök koma a hegedűjével rázendített a cinimuzsikára, amihez a jelenlévők szívükre szorított manccsal csatlakoztak. A vonó utolsó, édes rezonálása is elhalt a balzsamos levegőben, majd tapsvihar tört ki, ami után a közönség összekapaszkodva, elégedetten és jókedvűen távozott. A műsorban résztvevők és a zsűri a gálavacsorára igyekeztek a palotába, aminek jócskán éjfél után lett vége.

A vendégek távozása után a királyi pár megköszönte a személyzet munkáját és visszavonult a lakosztályába. Cini lesegítette Cincó fejéről az aranyból készült sajtkoronát és kimentek a teraszra csillaghullást nézni, árpakólát kortyolgatni.

– Olyan gyönyörű vagy, hogy ha nem lennél a feleségem, rögtön elvennélek – udvarolt neki és mögé állva átölelte őt.

– Csakis azért, mert gyönyörű vagyok? – kérdezte csúfondárosan Cincó, és bár tudta a választ, azért csak tovább froclizta Cinit. – Az okosságom netán semmi?

– Nem, az nem semmi! Nagyon is fontos – válaszolta Cini.

– Vagy tán a remek együttműködési készségre nevelő cinkuszom, az a smafu? – faggatta tovább párját.

– Nem, az se semmi produkció!

– És az, hogy a Cinbumm kapcsán milyen remek külkapcsolatot alakítottam ki Eblanddal?

– Az végképp nem semmi, arany rozsfalatom! De ez itt a minden – tette rá Cini a mancsát felesége csalafintán megvarrt, a királynői selyempalástjában is már jól láthatóan domborodó pocakjára, amire Cincó szerelmesen rábólintott, mert mélyen egyetértett társuralkodójával.