Cincogó kalandja

Cincogó kalandja.

Cincogó az egérfiú
vándorútra kelt,
éjszakai portyáján
egy kis kamrára lelt.

Apró lábaival lépdelt,
csendesen, serényen,
kíváncsian motoszkált
a rozoga szekrényen.

Polcról, polcra ugrándozott,
fokról – fokra szaladt,
míg az egyik öreg polcon 
finomságra akadt.

A mogyoródarabokat
kis zsákjába tette,
mikor megtelt, elindult,
de sajnos elejtette!

Szétgurult a mogyoró
zajt csapva az éjben,
felébredt rá a cica,
ki ott aludt éppen.

Álmos szemét kinyitotta,
mindkét mancsát kinyújtotta.
Kérdezte a kisegértől:
Mondd csak, miért ébresztettél föl?

Cincogó csak hebegett,
olyannyira rettegett.
Hiszen minden egér tudja,
örök ellenség a macska!

Mozdulni sem mert szegény,
menekülni nincs remény!
Be is csukta a szemét:
Jön a macska, itt a vég!

Ám a cica másra vágyott,
nem az egérre pályázott.
A mogyorót szemezgette,
jóízűen eszegette!

Kisegerünk mindezt látva
végül meg is nyugodott,
odaült a cica mellé,
s együtt ették a magot!

Ha te is a kamrában jársz,
ne lepődj meg attól,
ha a cica és az egér,
épp mogyorót nassol!