Barion Pixel

Csapatmunka


http://mocorgohaz.hu/

Csapatmunka 
 
Léna a nappali szőnyegén hason fekve próbálta meg kirakni legújabb kirakós játékát. Léna 7 éves kislány volt, épp most készült befejezni az első osztályt az általános iskolában. Vállig érő barna haja volt, amit mindig fülei mögé fésül...

Kép forrása: pixabay.com

Csapatmunka 

 

Léna a nappali szőnyegén hason fekve próbálta meg kirakni legújabb kirakós játékát. Léna 7 éves kislány volt, épp most készült befejezni az első osztályt az általános iskolában. Vállig érő barna haja volt, amit mindig fülei mögé fésült. Nagy barna szemei mindig vidáman csillogtak. Azonban néha pici dolgok miatt is nagyon ideges tudott lenni. Így történt ez ezen a délutánon is.  

  • Ajj, egyszerűen nem tudom hova illesszem be ezt a darabot! Hol van ennek a helye?- vakarta a feját Léna kicsit ingerülten. - Á, meg is van. Jó lesz ez.- folytatta magában.  

A kirakós darabjai lassan kezdtek egy képet alkotni. De a puzzle tetején lévő felhők már nagyobb fejtörést okoztak. Csupa fehér és kék színű kirakó darab hevert a szőnyegen nagy összevisszaságban.  

  • A francba ezzel a buta kirakóval!!- kiabálta a kislány.  

Anyukája meghallotta a mérgelődést és a nappaliba sietett.  

  • Valami baj van Léna?- kérdezte kedvesen.  
  • Úgy felidegesít egy a játék! Nem is kell nekem, mindjárt szét rombolom azt is, amit eddig kiraktam.- dühongött a kislány.  
  • Nem kell ám úgy kétségbe esni! Szeretnéd, hogy segítsek vagy tartasz egy kis pihenőt és később folytatod? Akár holnap is befejezheted. Nem kell egyszerre megcsinálni az egészet. Már a nagy részét megcsináltad ügyesen és én nagyon büszke vagyok rád! 

Léna elgondolkodott anyukája szavain. - Valójában miért is idegeskedek én ezen?- morfondírozott. Nagy levegőt vett, majd megszólalt: 

  • Anyu, segytenél nekem befejezni? Úgy érzem, hogy ez nem megy egyedül.  
  • Hát persze drágám! Na lássunk neki! 

Szépen, nyugodtan összeillesztették a hiányzó darabokat. Végül összeállt a kép! 

Fehér bárányfelhők és a zöld mezőn elterülő piros tulipának rajzolódtak ki a darabokból.  

  • Köszönöm a segítséget!- ölelte át Léna az anyukáját.  
  • Egy valamit sose felejts el kislányom! Ha segítségre van szükséged vagy ha bánt valami, ne idegeskedj! Apukáddal mindig mindenben melletted állunk és segítünk neked. Csak kérned kell! Rendben? 
  • Rendben!- felelte Léna boldogan.  

Késő délután, amikor a kislány apukája hazaért a munkából rögtön észrevette az asztalon heverő kirakót.  

  • Hű de szép! Te csináltad Léna?- kérdezte a lányát.  
  • Csapatmunka volt!- felelte ő, miközben az anyukájára kacsintott boldogan és tudta, hogy bármikor számíthat szülei segítségére.  
Kajtàn Brigi, Amatőr

PRÉMIUM Kajtàn Brigi Prémium tag

Ezt a mesét írta: Kajtàn Brigi Amatőr

Sziasztok! 35 eves vagyok, Nyiregyhazan születtem és éltem 20 éves koromig. Jelenleg Spanyolorszagban elek ferjemmel es kisfiunkkal. Amióta az eszemet tudom, olvasok. Írni körülbelül 8 éves koromban kezdtem. Azóta is írok, kisebb megszakításokkal. Egy ideje írok az anyasàgròl, szülőségről. Sokszor kacerkodtam a gondolattal, hogy gyerekeknek is írjak. 2022 év végén írtam meg az első mesémet, akkoriban találta...


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

Vélemények a meséről

Mészárosné Szuda Melinda

2023-06-11 12:10

Nagyon kedves történet kedves Brigi! Melinda

Kajtàn Brigi Kajtàn Brigi prémium tag

2023-06-11 21:11

Nagyon szépen köszönöm a kedves szavakat! Örülök, hogy tetszett ????