Csupaszem

Csupaszem.

Zsuzsa mama történetei

1. történet: Csupaszem, Dóri és az óvoda

Hogy ki is valójában Csupaszem? Ő egy apró üveggolyó. Azt gondolnánk, hogy egy átlagos üveggolyó, de nem Ő a mi üveggolyónk, aki bejárta a környező erdőt, mezőt, segített Dórinak beszokni az óvodába, s még számtalan érdekes történet szereplője, amit elmesélek nektek. Figyeljetek, s tanuljatok belőle. Ha figyelmesen hallgatjátok mesémet nem kell majd félnetek, ha oviba mentek, vagy anyával vásárolni. De akkor sem, ha kirándultok, s a kis füleitek érdekes zajokat hallanak majd, melyek számotokra kissé félelmetesek. Kezdjük is a történeteket.

 Hogyan kerültem Dórihoz?

Sok évig egy játékboltban laktam többi társammal, akik ugyan olyan szép színesek voltak, mint én. Sok, sok üveggolyót képzelj el egy nagy fonott kosárba téve. Hogy miért voltunk kosárban? Hát azért, mert különben szétgurultunk volna az üzletben. Az eladó néni ebben a kosárban tartott bennünket, mert félt, hogy elcsúsznak a vevők rajtunk. Így keresett nekünk egy fonott kosarat, olyan barna színűt, amelybe olyan ruha volt beletéve puha ágynak, amelyen pillangók, katicák, méhecskék repkedtek. Már ott akkor elhatároztam, hogy egyszer megnézem ezeket az állatokat, s ha lehet jóbarátságba leszek velük, mert annyi szép dolgot láthatnak a világból, amit elmesélhetnek nekem. Kis barátaimmal a többi üveggolyókkal sokáig éltünk ebben a kosárban, álmodoztunk, barátokra vágytunk. Jó lenne, ha valaki kiválasztana már bennünket, sóhajtoztuk minden nap. Néha egy-egy üveggolyó pajtásunk megtetszett hol egy kisfiúnak, hol egy kislánynak. Ők büszkén köszöntek el tőlünk, s örök barátságot ígérve tűntek el a kiskezekben. Sokan már elindultak világot látni, mi, akik maradtunk csak sóhajtoztunk és vágyakoztunk az ismeretlen nagyvilág felé.

A boltba betért néha napján egy kislány vagy egy kisfiú. Ilyenkor azt találgattuk, hogy kit fog választani, melyikünk tetszik meg neki, s ki lesz az, ki új barátra lel. Én már nagyon vágytam ezekre a kis kezekre, látni szerettem volna már a világot, és kisgazdám jó barátja akartam lenni.

Egy délután kislány hangot hallottunk. A kislány barna hosszú hajú volt hatalmas sárga masnival a feje tetején, gyönyörű sárga ruha volt rajta. Pont olyan színű, mint az én díszem a golyóban. Később megtudtam a nevét, anyukája Dórinak hívta. Mosolygott ránk mikor a kosár fölé hajolt, s meglátta a színes üveggolyók sokaságát. Mi üveggolyók nagyon izgatottak lettünk, zizegtünk-mozogtunk. Mind szerettünk volna vele menni. Végre kiszabadulnánk a bolt bezártságából, s láthatnánk a tarka nagy világot.

Sokáig válogatott közöttünk, egyesével megnézegetett bennünket, néhányunkat a fény felé fordított. Dicsérte színességünket, simaságunkat. Ahányan voltunk mind más színnel pompáztunk.

-Jaj, csak engem választana! Mind ezt sóhajtoztuk hallkan.

Végül puha pici kis kezébe én maradtam, a sárga üveggolyó. Dóri pedig büszkén mutatta anyukájának, legújabb szerzeményét, vagyis engem Csupaszemet, mert így nevezett el. Már akkor szívem megtelt szeretettel a kislány felé, rögtön megígértem magamnak, hogy óvom, védelmezem, pedig még nem is ismertem.

Az úton hazafelé végig kezében voltam, zsebében őrizgetett, simogatott. Többször megmarkolt, kivett a zsebéből, nap felé fordított, majd mikor kigyönyörködte magát szép sárga fényemben újra zsebébe tett. Hazaérve megmutatott apukájának, elmondta neki, hogy azért engem választott, mert bennem látta a napsugár szép sárga színét, amit annyira szeret.

Aznap este csendben és nyugodtan aludtam el Dórival az ágyában. Azt álmodtam, hogy ezzel a kislánnyal rengeteg kalandot fogok átélni. Álmomban bejártam vele az erdőt, ahol olyan erdei állatokat figyelünk meg, mint a medve, farkas, mókus. Láttam a színes, tarka mezőt, ahol Dórival együtt hempergünk a zöld fűben, vagy eső után a gombákat figyeljük, amelyek egyik pillanatról a másikban óriásra nőnek, vagy csak katicákat, lepkéket kergetve szaladtuk körbe a mezőt utánozva röptüket.

Dórival remélem eljutok majd a tanyára is, ahol a nagymamája lakik. Ott szívesen meg kóstolnám a frissen fejt tejecskét, amit Bori a tehénke ad. Dóri anyukája a mai nap sokat emlegette kakas vitézt, aki elsőnek kel fel reggelente a baromfiudvarban, s ébreszti a napot hangos kakas kiálltással, amitől a kiscicák annyira félnek. Kíváncsi vagyok tényleg olyan hangos e a kakas hangja?!