Tizenegyből Tizenkettő

Tizenegyből Tizenkettő.

Tizenegy hónap élt a világban. Január, Február, Április, Május, Június, Július, Augusztus, Szeptember, Október, November, December. Sokat civakodtak, mert mindegyikük szeretett volna az emberek között élni, de egyszerre csak egyikőjük mehetett le a földre. Aki a világot járta mindenütt hagyott valami szépet maga után, ezért az emberek nagyon szerették a hónapokat. Most Február járta a világot. Havat, fagyot, jégvirágot varázsolt a földi tájra. A hó betakarta a vetéseket, amiért az emberek nagyon hálásak voltak. De a hóval a gyermekek is játszottak, hóembert építettek, hógolyóztak, a megfagyott vízen csúszkáltak, az ablakokba varázsolt jégvirágokra rácsodálkoztak, szépségét dicsérték.

Egy napon öregapám nagyon sóhajtozott.

-Vége lehetne már a télnek! - csak ezt hajtotta.

Közben a tíz hónap is már nagyon várta Februárt haza, Április már készülődött, hogy útnak eredjen, kis melegséget vigyen az embereknek, rügyeket fakasszon, folyókat árasszon.

Lassan telt az idő, egyre türelmetlenebbé vált, már aludni is nehezen tudott. Egy éjszaka zörgést hallott az ablaka alatt.

  -Ki van ott, kijárkál ilyen későn a zord időben? – kérdezte.

-Hát én Március! -hangzott csendes válasz.

-Ha nincs rossz szándékod kerülj beljebb, az ajtó nyitva van.

Márciusnak sem kellett kétszer mondani hallkan belépett a szobába.

 Egy ifjú lépett be, daliás, egyenes tartású. Zöldes barna haját csak úgy lebegtette a szél. Kezében kispacsirta énekelte nyitni kék, nyitni kék.

Április felkeltette társait, mind március köré gyülekeztek, hogy megismerjék a jövevényt.

-Ki vagy te? -kérdezte Január

-Honnan jöttél? - tudakolta Október

-Mit tudsz? - kíváncsiskodott Július

Március alig győzött a kérdésekre válaszolni, olyan sok volt. Elmesélte, hogy a tavasz napsugara az ő szülő anyja, szélúrfi az apja, akitől a pacsirtát kapta. Szellőke a testvére, ő mutatta merre jöjjön. Így talált ide ebbe a gyönyörű házba, ahol 12 szoba van, és egy még üresen áll, s talán őt várja.

A tíz hónap elgondolkodott a hallottakon. Talán tényleg nem véletlen, hogy ez az ifjú ide érkezett hozzájuk. Talán tényleg ő lesz, aki a Február és az Április között járja az emberek birodalmát. Tudták ők is, hogy a zord téli idő után oly gyorsan érkezik a rügyfakasztó, fecskét hozó meleg.

Végül December, a legbölcsebb közöttük így szólt:

- Ha van kedved maradj velünk. Légy te a tizenkettedik hónapunk Február és Április között. Járd az emberek birodalmát, ébreszd lassan az alvó természetet, nyisd ki a madárkák csőrét, hozd el az első tavaszi virágokat, hogy mindenki megújuljon, új életek sarjadjanak a világban.

Így is lett Március beköltözött a tizenkettedik szobába, s mikor Február megérkezett, ő útnak eredt ébreszteni a természetet.