Első nap az óvodában

Első nap az óvodában.

Első nap az oviban.

Csupaszem, Dóri üveggolyói között egy különleges üveggolyó volt. Talán kicsit sárgább, talán kicsit kerekebb. A sok üveggolyó közül Dórinak ő volt a kedvence. Nem régen kapta, és a kedvenc színével a sárgával pompázott. A fény felé tartva a belsejébe lévő aranysárga színe játszott a nap sugaraival, árnyékot vetve az asztalra, székre, vagy csak Dóri pici tenyerére. Bizonyára kitaláltátok már, hogy Dóri kedvenc színe a sárga volt. Üveggolyója színét a nap fényéhez hasonlította. Ha csak tehette zsebében hordta, óvta, vigyázta, hogy el ne hagyja.

Egy őszi reggel, mikor még minden csendes volt, és az utcán is kevesen jártak, Dórit anyukája ébresztgette.

-Dórikám, pöttömkém ébresztő! Vár az óvoda!

-Nem megyek, nem kelek, félek. Mit csinálok én ott egymagam mama?

-Dórikám, hisz tegnap megbeszéltük. Játszol a sok kisgyermekkel, eszel finomakat, alszol egy nagyot és hopp már ott is vagyok érted, jövünk haza.

-Akkor sem megyek! Mi lesz a játékaimmal egész nap?  Ki játszik a babámmal? Ki ad neki enni, ha én nem leszek itthon?

-Dóri, Dóri ne csináld! Mit mond az óvónéni?

-Sírni fogok, Te is nagyon hiányozni fogsz nekem egész nap anya!

-Tudod mit! Megkérjük az óvónénit, hogy kicsit szétnézhessünk együtt, s ha te is úgy gondolod ott maradsz, én meg haza jövök sütök neked almás kalácsot. Tudom ám, hogy az a kedvenced!

-Anya, hagy maradjak itthon segíteni neked!

-Dóri, Dóri! Ne hisztizz! Válasz ruhát magadnak! De csinos legyél!

Mit tehetett Dóri szót fogadott. Kiválasztotta a legszebb ruhácskáját, azt a sárga fodrost, zsebébe süllyesztette üveggolyóját, majd megfogta anyukája kezét, s elindultak az óvodába. Az óvoda nem volt messze. Amikor még nem volt óvodás sokszor elmentek mellette boltba menet. Olyankor sóvárogva nézte a boldog gyermekeket ahogy játszanak, de most? Mi lesz vele az oviban. Ekkor valami megmozdult a zsebében. Dóri belenyúlt, majd halk suttogást hallott:

-Ne félj Dóri, majd én segítek!

-Hogyan tudsz te nekem segíteni, hisz te csak egy üveggolyó vagy.

- Majd meglátod. Ha félsz szoríts meg erősen, s átadom a bátorságom!

Úgy is történt. Anyával Dóri az nap szétnézett az oviban, majd kicsit később anya hazament. Dóri ott maradt a gyerekekkel és az óvónénivel. Félt, a sírás kerülgette, mikor eszébe jutott kis üveggolyója. Belenyúlt zsebébe, tenyerébe fogta, és megszorította. Hírtelen bizsergést érzett, majd halk suttogást hallott.

-Most küldöm a bátorságom!

Kis idő múlva abba hagyta a sírást, még egyszer megszorította kis üveggolyóját és érzett magában annyi bátorságot, hogy odalépjen Annához, a kis copfos hajú kislányhoz, akit már régóta figyelt. Biztos volt benne, hogy ez a kislány nem bántja majd, jó barátok lesznek, sokat fognak együtt játszani, mókázni.

Anna is csak álldogált addig, könnyes szemei közt Dórit figyelte. Magában ő is azt gondolta, jó lenne játszani ezzel a kislánnyal. Kívánsága hamarosan teljesült. Babáztak, homokoztak, felfedezték az óvoda udvarát. A nap gyorsan eltelt, s már csak azt vették észre, hogy anyukájuk mosolygós arcát látják az ajtóban.

Hazafelé Dóri elmesélte mi történt az óvodában, de kezét végig a zsebében tartotta, s hálásan simogatta üveggolyóját, aki bátorította őt egész nap. Ettől a naptól fogva Csupaszem az üveggolyó minden nap elkísérte őt az óvodába, s ha szükség volt bátorításra, Dóri csak megszorította a zsebében lapuló kis játékát