Este otthon

Este otthon.

cx

1. Este otthon

Ahogy egyre jobban az ősziesre fordult az idő, úgy esteledett egyre korábban. Dóri a szőnyegen gubbasztott és csak unatkozott és unatkozott. Nézte a sok játékát, s azon gondolkozott, hogy mivel is játsszon ezen a hosszú sötét őszi estén. A polcon ott sorakoztak a szebbnél szebb, jobbnál jobb játékai. Babák, kirakók, építő játékok, s megannyi érdekes, jó társasjáték, amivel máskor olyan szívesen játszott. Dórinak ma nem volt kedve semmihez, vagy csak rövid ideig vette a kis kezébe valamelyiket. Kedvetlen volt amióta hazajött az óvodából.

-Mit csináljak? -sóhajtozott egyre sűrűbben, egyre hangosabban.

-Mama, mama unatkozom! -kiáltotta végül.

-Dórikám olyan sok szép játékod van. Egyikkel sem szeretnél játszani?

-Mama, azokat már unom. Etettem a babákat, főztem nekik, kirakóztam is, de olyan gyorsan elkészültem velük. Most mit csináljak?

-Ha már nem tudsz mivel játszani esetleg segíthetnél nekem vacsorát készíteni. Gyorsabban kész leszünk, s utána, ha van kedved valamelyik társasjátékkal játszhatunk.

-Szaladok mama, mond mit segítsek?

-Mit szólnál hozzá, ha a nokedlit kikavarnád, addig amíg én adateszem a pörköltet.

-Úgy lesz, tegyünk bele lisztet, tojást, sót és kevés vizet.

Dóri a tészta keverése közben vígan énekelt: -kiugrott a gombóc a fazékból…

Segítségével a vacsora gyorsan elkészült, így több idő maradt a közös játékra.

Dóri a kedvenc társasjátékát hozta ki a szobájából, majd az asztalra tette. Ezzel a játékkal mindig szívesen játszott.

Játék közben anyával sokat nevettek, főleg akkor mikor a lépéseknél a mama bábuját leüthette, majd megelőzte, vagy ha az akadályoknál a vicces feladatokat sikerült megoldania.

Játék után mikor apa megérkezett büszkén mesélte el, hogy a nokedlit ő keverte a vacsorához. Apának nagyon ízlett az esti vacsora, nem győzte dicsérni a kis szakácsot, aki boldogan zsebelte be az elismeréseket.

Az est folyamán Csupaszem végig Dóri zsebében lapult. Arra várt, hogy kis barátjának mikor fog eszébe jutni játszani vele. Nagyon szívesen játszott volna ő is a kislánnyal. Ahogy egyre jobban telt az este, s ő még Dóri zsebében lapult továbbra is, szomorúság szorongatta üveggolyó szívét. Aranysárga színe egyre jobban veszített fényéből. Addig szomorkodott, még színe fakó sárga lett. Szomorúságában mély álomba ringatta magát, s úgy aludt el, fakósárgán.v