Eben gubát cserél

Eben gubát cserél.

Ez az eset számomra is hihetetlen, de kun nagyapám állítja, hogy így történt:

Egyszer Karácsony tájt, a dűlőútról a tanyába betért egy zsellér. Hóna alatt halom vesszőt szorongatva áldást kívánt a ház népére:

Isten adjon tehenet,

Az asztalra kenyeret,

Kacsójukba finom bort,

Téli fagyra disznótort!

Nékem adjon kalapot,

Tarisznyámba falatot,

Nyári égre kékséget,

Sót és pásztorkészséget!

A gazda rögtön tudta, hogy az ember munkát keres, a köszöntő is igen jól esett neki és ezt válaszolta:

Adott szó a tenyerem,

Minden szava meg legyen,

Úgy engedje az Isten,

Ne dolgozzon kend ingyen!

Az asszony kötőjével kihúzott egy szálat a vesszők közül, a sövényre tűzte, a gazda pedig így szólt:

• Éppen juhászt keresek.
• Ez aztán igen jó ajánlat! Ahhoz értek a legjobban. – vágta rá az ember.
• De mondd csak, mi az a kóc a hátadon? – kérdezte tőle.
• Ez a gubám, semmi pénzért le nem venném magamról!
• Hát jól van, ha ebben a ronda gúnyában is tudsz majd dolgozni, nem bánom! – azzal megitták az áldomást, s ment mindkettő a dolgára, a gazda a városba, a zsellér meg az istállóba.

Az újdonsült juhász alig várta, hogy kitavaszodjon, egyre aggodalmasabban számlálgatta a juhokat, s csak az járt a fejében:

• Olyan sok ez a jószág, egyedül nem birok majd velük!

Kiállt hát a dűlő útra, s csak a hazafelé utat kémlelte. Amint így búslakodott, látja ám, hogy szembe vele, korsókkal megrakott kocsi igyekezett a szen’mártoni vásárba. A lovak mellett hangos csaholással egy puli kutya szaladt. A juhász elbújt a bokrok közé, onnan leste mi történik. Ahogy közelebb ért, hirtelen legurult róla egy bokály az árokba. A kocsis leugrott, hogy megkeresse, a mi emberünk meg hirtelen gondolt egyet, ledobta magáról a gubát, hogy könnyebben szaladjon, s a kutya után vetette magát. Hóna alá csapta, majd bebújt vele a bokrok közé.

A korsós ember visszamászott a kocsira, s látja ám, hogy eltűnt a kutya, helyette csak a guba maradt. Gondolta magában:

Biztosan a kerék alatt pusztult szegény, a gubát feldobta a szekérre, s tovább hajtott nagy sietve.

Így történt, hogy a juhász, eben gubát cserélt, mert bizony azt hazavitte, s lett neki örök, hű cimborája a munkában. De lett neki idővel szép hímes subája is, amit a szen’mártoni szűcstől vásárolt, mert szorgalmasan dolgozott az irredemptus gazdánál.