Barion Pixel

Egy gólyaleső naplója - 2.rész


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

Március 29.
Kelen a délelőtt folyamán szokatlanul sok időt tölt a portán. A fészektartón álldogálva gondosan rendezgeti fekete-fehér tollruháját, mintha ünneplőbe akarna öltözni, majd úriasan távozik. Nem sokkal ezután a semmiből hirtelen felbukkan eg...

Kép forrása: Shirley Horvath-Ilmer

Március 29.

Kelen a délelőtt folyamán szokatlanul sok időt tölt a portán. A fészektartón álldogálva gondosan rendezgeti fekete-fehér tollruháját, mintha ünneplőbe akarna öltözni, majd úriasan távozik. Nem sokkal ezután a semmiből hirtelen felbukkan egy gólya és nagy meglepetésemre belefekszik a fészekbe. Azt messziről is látom, hogy nem Kelen, mert ő nem szokott a fészekben csak úgy heverészni.
- Talán egy fáradt átutazó, aki egy kis pihenés reményében szállt le nálunk – fut át agyamon. De mire a gondolat végére érek, Kelen ott terem a semmiből, és felháborodott kelepeléssel kitessékeli otthonából a betolakodót. Komolyabb bunyó nincs, így arra következtetek, hogy a látogató egy hölgyemény, Kelen ugyanis nem szokott ilyen udvarias lenni, ha rivális hímről van szó.
Abban a reményben, hogy végre valami akció van kibontakozóban, türelmesen várok a fedett tornácon ülve, hátha lesz folytatása a show-műsornak. S valóban. Pár perc múlva az ismeretlen tojó visszatér, és másodszor is megpróbálja gólyapopóját beletenni Kelen kéglijébe. Hah, tehát nem átutazó, hanem jelentkező! Talán abban reménykedik, hogy ha elég kitartó, a ház ura meggondolja magát. Most is ugyanaz a jelenet játszódik le. Kelen kicsit fogócskázik vele, mire a hölgyemény csalódottan elrepül. Kelen a fészektartón marad és tovább csinosítja tollait. Mire fel ez a nagy készülődés? Lehet, hogy a gólyánk már tud valamit?

Éppen sétálni indulnék Csergével, de alig lépek ki a kapun, újabb hangos kelepelés üti meg fülemet. Felkapom a fejem! Ez nem is egy kelepelés, hanem KETTŐ! A két kelepelés pedig egy nagy őrült szinkron-kelepeléssé összeadódva veri fel az egész utcát. Feltekintve látom ám, hogy két gólya áll egymás mellett a szomszéd ház kéményén és mire felocsúdok, már be is szállnak együtt a fészekbe.  
- Itt a párja, látod-e?! - kiabálja Ildi, a szomszédasszonyom, aki szintén kijött a hangos gólyaszerenádra!

Hát hogy ne látnám! Megtörtént a csoda! Kelen öröméből nem nehéz kitalálni, hogy Lenkénk futott be végre valahára! Nem finnyáskodik, kényelembe helyezi magát a roncsfészekben, miközben férjura finoman csipkedi a nyakát és szerelmesen fontoskodik körülötte.
De nem csak Kelen izgatott, én is teljes eufóriában ujjongok, fel-le ugrándozok és közben kikelve magamból visítozom, mint a vett malac. Ha ezt most valaki látná, azt hihetné, hogy megbolondultam. A szomszédok talán látják is, de ebben a pillanatban semmi nem érdekel, csak az, hogy Lenke végre itthon van! Egy pillanat alatt kerül a helyére minden. A boldogság egy nagy bőrönddel áll a kapuban, és rázza a csengőt, hogy megérkezett.

Lenkénk egész teste csupa kosz, és rettentően kimerültnek látszik. Amikor Kelen meglátja, hogy a tornácról figyelem őket, gondol egy nagyot és leszáll a kertbe, a konyhaajtó közelébe. Olyan mintha azt akarná, hogy Lenke kövesse. Gyorsan elő is kerítek egy adag friss csirkenyakat a hűtőből és dobok neki. Az éhes és fáradt Lenkének több se kell, ő is Kelen után száll a kertbe, az pedig hagyja, hogy kedvese jól befalatozzon, nem eszi el előle az ételt. A kiadós ebéd után Lenke visszalebben a fészekbe, és a nap nagy részében lehunyt szemmel csak pihen és pihen, mintha ezer éve nem aludt volna szegény.

Kíváncsian várom a további fejleményeket. Estére vajon megint odébb áll-e Kelen a másik helyre, ahogy eddig minden este? A válaszra nem kell sokáig várni. Az uraság egész nap a fészekben tesz-vesz Lenke körül, mintha ide ragasztották volna. Ahogy feljön a Hold korongja, épp csak vacsoráért ugrik el, aztán szorosan a fekvő Lenke mellé helyezkedik, úgy alszik el a fészekben. Lehet, hogy valahol máshol, egy másik fészekben várja őt egy hoppon maradt gólya hölgy? Mindenesetre Lenke érkezése mindent eldönt. Megvan gólyapárunk, és ezzel minden esélyünk egy újabb sikeres költési szezonra. Büszkén viselhetjük tovább a Kelepelő porta nevet, én pedig tudom, hogy erre a csodálatos napra emlékezni fogok, amíg csak élek!

Március 30.

A kipihent Lenke vezényletével megkezdődnek a fészekrenoválás munkálatai. Elképedve figyelem, milyen ügyesen fűzik egyik gallyat a másikhoz. Vajon mi lehet a titka ennek a precíz, mérnököket is megszégyenítő tudásnak? Mint a szárnyas kisangyalok, úgy hordják fel az udvarról az építőanyagot, amiket szétszórtam nekik. Többször össze is különböznek, mert Lenkének nem tetszik, hogy Kelen jobban akarja tudni az ágak helyét. Nekem úgy tűnik, hogy Lenke a fő lakberendező, ha egy gallyat nem talál megfelelőnek, azt nemes egyszerűséggel kihajítja a fészekből. Bélésanyag gyanánt szolgál a szomszéd kertjében lévő szalmakazal, meg a mi levágott füvünk a komposztról. Így lesz puha a fészek belseje a tojásoknak. Bár néha veszekednek, gólyáim egész nap randevúznak, bőszen dolgoznak a családalapításon is. Kelen naponta többször Lenke hátára áll, finoman megcsipkedi a nyakát, aztán pedig hosszasan együtt kelepelnek, így kürtölik világgá szerelmüket. Boldogság a köbön! Egyszerű a képlet: ha boldog a gólya, boldog a gólyaleső is.

Április- húsvéti gólyatojás

Április 1.

Majdnem visszanyerte eredeti arculatát a fészkünk, csak ezúttal nem felfelé, hanem inkább oldalra bővítették. Néhány ág ugyan újfent mellé potyogott a vezetékre, de összességében úgy vélem, ez a fészek alkalmas lesz a költésre. Látom, hogy ügyesen „le is meszelték” körben a széleit, ezzel jobban összetapad az anyaga és ellenállóbb lesz az időjárással szemben.  
Szép munka! Megadom a használatba vételi engedélyt.

Április 7.

Nagypéntek van.
Lenke egyre többet fekszik a fészekben, és míg korábban együtt jöttek reggelizni, most először, külön érkeznek. Este pedig arra leszek figyelmes, hogy Lenke fekve alszik el. Megkezdődött a kotlás! Ez csak egyet jelenthet: tojásunk van! Húsvéti tojás! Csak nem a nyuszi tojta.
Elő is kerül az áfonyapálinka a kredencből és férjemmel koccintunk egyet a jó hírekre. Gólyáink mostantól nem hagyhatják magukra a tojásokat, valamelyiküknek mindig melengetnie kell őket, nehogy kihűljenek, így felváltva ülnek rajtuk. A tojásokat a gólyák kétnaponta rakják le. Általában három-négy tojásos fészkek vannak, de az öt tojás sem példa nélküli. Jó lenne egy pillanatra bekukkantani a miénk belsejébe, megtudni hány tojáska lapulhat benne.
Most pedig várunk. Megint. Úgy huszonnyolc-harminchárom napot. Sebaj! Várakozásban már profik vagyunk. Még egy icipici türelem és egy hónap múlva tiszteletbeli gólyanagymama leszek!

Hol is van az a pálinka?

Április 8.

Kelen és Lenke felváltva ülnek a tojásokon. Éjszaka Lenke fekszik, Kelen pedig áll a fészek szélén. Mától minden nap, reggel és este ellenőrzöm a fészek környékét. Teszem ezt azért, mert tavaly, amíg egy hétig nem tartózkodtunk a portán, valahogy az összes tojás kiesett. Hogy hogyan? Fogalmam sincs. Sajnos a földön találtam meg őket szétplaccsanva. Azt hittem megszakad a szívem.
A gólyáknak a tojásuk a legféltettebb kincsük, akár életük árán is megvédik. Olyan előfordulhat, hogy ha az apa úgy véli, a tojás nem az övé, kidobja a fészekből. Vagy ha az anya sokat éhezik a hazafelé úton, akkor az első tojás héja nem keményedik meg, így élet sem fejlődik benne, az üres tojás pedig a földön végzi. De olyan nincs, hogy az összes kiessen! Ez idén semmiképpen sem történhet meg! Ha kell, huszonnégy órában felügyelem a fészket!
Szerencsére ezen a reggelen nem találok semmi gyanúsat a fészek körül. Hamarosan kiderül, milyen gazdag kincsesbánya lesz idén ez a máskor kókadt, szürke villanyoszlop, ami ha jobban megnézem, most büszkén kihúzta magát a kertünk végében. Azt hiszem, ő már tudhat valamit…

Április 9.

Egyre jobban meg tudom különböztetni Kelent és Lenkét. Első ránézésre olyan egyformák, mint két tojás. De ahogy egy jó szülő meg tudja különböztetni iker gyerekeit, természetesen idővel egy jó gólyaleső is meg tudja különböztetni madarait. Kelennek kicsit hosszabb a csőre és nem olyan szép kerek a feje, mint Lenkének. Valahogy a szemük is más, mintha Lenkének kisseb lenne. A kettőjük viselkedése, jelleme sem egyforma. Lenke óvatosabb, félénkebb, ritkábban jön le a kertbe, vagy ha megteszi, akkor előbb mindig a kéményre száll. Ott bátorságot gyűjt, és csak utána landol az udvaron. Kelen vagányabb, s azt kell, hogy mondjam okosabb is, mint asszonya. Ha integet neki az ember, egyenesen berepül a fészekből a kertbe és olykor egészen közel merészkedik hozzám. Otthonosan sétálgat az udvaron, néha megáll vakarózni vagy akár a tollait rendezgetni. Azt is tudja, hogy Csergétől sem kell tartania, a mi portánkon gólya-kutya barátság van érvényben.  

Április 10.

Reggel egy agglegény gólya tesz látogatást a portán. Ráül a szomszéd, Anna néni házának kéményére, onnan vet irigy pillantásokat Lenkére és a tágas fészkünkre. Kelen intenzív kelepeléssel adja tudtára, hogy ők Lenkével egy összeszokott pár, akik már a családalapításon dolgoznak, úgyhogy sürgősen húzzon el a portáról. Amikor a jövevény látja, hogy nincs itt semmi keresnivalója gyorsan odébb is száll.

Ma beújítok. Kiteszek a kertbe egy nagyobb műanyag babafürdető kádat gólyaitató gyanánt. Kelen fedezi fel először. Csőrével csattogtatja a műanyagot, így próbálva letapogatni, hogyan lehet belőle a legkényelmesebben inni.  Nyáron a nagy szárazságban ez még jól fog jönni.
A másik újításom egy elhatározás: minden nap körbe fogom biciklizni a falut, útba ejtve az összes gólyafészket. Ez nem csak testi, de lelki egészségemnek is jót fog tenni. Így még több gólya család életét figyelhetem meg. Ez a kör napi egy órát vesz igénybe, viszont sok érdekességgel kecsegtet. Így gólyalesőből immáron gólyacsőszé avanzsálok.

Április 11.

Egy másik gólyapárnak megtetszett a fészkünk, hát megkísérlik elbitorolni. Hosszasan köröznek felettünk, aztán az egyikük támadóan, egyenesen rárepül a fészekre. Kelen és Lenke ügyesen hárítanak, szárnyukat fel-le hajtva mérgesen kelepelnek, csak úgy visszahangzik tőlük az utca. A fiatal pár néhány gyenge próbálkozás után feladja és a szomszéd utcában folytatja az ostromot. Egy jó hozadéka van az eseménynek: miközben dúlt a küzdelem, rájöttem, hogy Cserge hadra fogható! Valahogyan ráérzett, mi történik, és megértette, hogy védeni próbálom a fészket. Erre ő is nagy ugatásba kezdett, amiért rendesen kapott is dicséretet, no meg jutalomfalatot. Azóta, amikor csak nagy kelepelés van, ő jelez: gazdi, gyere, baj van! Bravó, kiskutyám! Cserge előléptetve teljes munkaidős fészekőrré!

Április 12.

Négy vagy öt gólyából álló csapat köröz az égen felettünk. Ahogy meglátom őket, rossz előérzetem támad. Kajtárok! Ők a csapatba verődött, pár nélküli vagy még túlontúl fiatal gólyák. Veszélyesek is tudnak lenni a költőpárokra nézve, mert csapatban erősebbnek hiszik magukat és ilyenkor garázdaságra is vetemednek. Sajnos úgy tűnik, kipécéztek minket maguknak és már az udvar felett gyülekeznek. Ebből baj lesz!
Mivel túlerővel állunk szemben, itt már elkelhet a segítség! Amíg gólyáink a fészekről harciasan csapkodva lármáznak, én odalenn a fészek alatt tapsolok őrült módjára, menten lángra is gyúl a tenyerem. Cserge is belead apait-anyait, elszántan csahol, mintha betörők vinnék a házat. Együttes erővel sikerül meghátrálásra kényszeríteni az ellenséget. Győzelem!

Azonban délután a faluban biciklizve gólyás körutamon felfedezést teszek: más párok nem voltak olyan szerencsések, mint mi. Több fészek alatt is találok kiesett tojást. A Kastély utcai fészek alatt három széttört tojást számolok össze, vagyis nagy valószínűséggel megsemmisült a teljes fészekalj. Várjunk csak! Hirtelen megvilágosodom! Hiszen ez történhetett velünk is tavaly!
Még fel sem ocsúdom, mikor megpillantok egy negyedik tojást, ez azonban nem a földön hever, hanem a fészek alatt odahordott, frissen nyírt fűkupacban. Első ránézésre sértetlennek tűnik. Még szinte langyos, ahogy a kezembe veszem. Talán a komposzt melegen tartotta. Még sosem fogtam a kezemben gólyatojást. Első ránézésre éppen olyan, mint egy bolti tyúktojás, csak jóval méretesebb. Gyorsan hazaviszem, törülközőbe bugyolálom, kibélelem meleg vizes palackokkal és egy dobozban a tőlünk negyven kilométerre lévő Mályi Madármentő Állomásra szállítom. Egy óra múlva már az ő keltetőjükben melegszik. Maga az esés és rázkódás miatt valószínűleg már bezápult, én viszont úgy vagyok vele, ha csak egy százalék esély is van rá, hogy netán kikel, akkor már megérte a vesződést. Egy valamirevaló gólyaleső hitvallása ugyanis a következő, s ezt tessék jól megjegyezni: minden egyes gólyafióka számít!  

Április 15.

Ma reggel kisebb szívrohamot kaptam. Ahhoz azonban, hogy az okot megértsétek, előbb le kell írnom a szokásos reggeli rutinom, ami a következőképpen néz ki: nagy ásítás, ágyból való kikászálódás lábujjhegyen, mert férjecském még aluszik. Cserge üdvözlése majd kiengedése kócos hajjal, pongyolában, egyben az ajtó nyitásával kikukkantás a kert végébe, hogy minden rendben van-e a fészekben. Nos, ma reggel nem volt rendben! Üres volt!

Ez nem lehetséges! A fészek nem lehet üres, mert az azt jelentené, hogy egyik szülő sem kotlik.
- Jesszusom, a tojások! Kihűlnek! - Fut át agyamon és egy pillanat alatt kipattan a szemem. Pulzusom az egekbe szökik, rohanás a távcsőért, hogy közelebbről is megnézhessem a fészket. Hiába az a fránya kukker, azzal sem látok senkit benne. Hajnalok hajnalán, kócos hajjal, hálóingben és köntösben futkározok a kert egyik végéből a másikba, hogy minden szögből rálássak a fészekre. Már épp csak fejtetőre nem állok, amikor végre meglibbent a szél odabent valamit.
Egy fehér toll! Hálle-Lújza! Nem sokkal ezután felbukkan a tollhoz tartozó fehér fejbúb is, ott, ahol az előbb még esküszöm, nem volt semmi. Megkönnyebbülten sóhajtok s jó nagy kő esik le a szívemről. Olyan mély a fészkünk, hogy Lenke teljesen eltűnt benne és azt a látszatot keltette, mintha üres lenne. Hát így hogyan fogjuk a fiókák kuglifejét észrevenni? Megtépázott idegeim, ha tudnának beszélni, most azt mondanák: Bárcsak már ott tartanánk, hogy kuglikat számolunk!

Április 23.

Mikor olyasmivel foglalatoskodik az ember lánya, amit nagyon szeret, akkor sokkal gyorsabban telik az idő. Nos, nincs ez másként a gólyaleséssel sem. Már több, mint egy hónapja, hogy megjött Kelen, de olybá tűnik számomra, mintha csak tegnap lett volna, ahogy nagy kelepeléssel rászállt a fészekre. Mennyi minden történt azóta! Már tojásaink vannak, s reményeim szerint nem is kevés, mert Lenke igen széles terpeszben ül mindig rájuk mikor átveszi őket Kelentől. Idén a jó szerencsében és titkon legalább négy fiókában reménykedem, mint az első közös nyarunkon. Ma van Fortuna napja. Boldog névnapot kedves Fortuna, legyél oly szíves idén mellénk szegődni, hogy felül tudjuk írni a tavalyi sikertelen költést!

Április 25.

Van nekem egy gólyaleső barátném, az Ági. Az ő házuk előtt is van egy villanyoszlop, tetején gólyafészekkel. Gerzson és Jolán otthona. Ma azonban nagyon szomorú dolog történt. Reggel Ági üzenete fogadott, amiben azt írta: Jolán tegnap este hét óta nem jött haza. Utólag kiderült, hogy egy elfajult, üldözéses fészekharc során szegény nekirepülhetett a villanyvezetéknek. Gerzson pedig azóta egyedül ül a tojásokon, Jolánjára várva. Sem enni, sem inni nem tud elmenni, csak hősiesen melengeti a tojásokat. Mivel egy szülő nem tudja egyedül kikölteni és felnevelni a fiókákat, ismét képbe kerülnek a Mályi madármentők, ahol nemrég jártam. Vezetőjük, Lehoczky Krisztián azonnal a helyszínre siet, és drónnal ellenőrzi a fészket. Három tojást rejt. Sikerül emelős kocsival felmennie a pózna tetejére és kiszedni a tojásokat, amik a keltetőjükbe kerülnek az én talált árva tojásom mellé. Néha fura dolgokat produkál az élet: testvértojásaink lettek Ágival!

Április 26.

A nagy gólyás kísérlet.
Ma itt voltak a portán látogatóban holland barátaink, Shirley és Philip. Shirley testalkata és külseje hasonlít az enyémhez. Vékony, hosszú barna hajú, szemüveges. Kíváncsi voltam, vajon tud-e különbséget tenni köztünk Kelen, vagy ugyanúgy közel merészkedik Shirley-hez, mert azt hiszi, én vagyok. Ezúttal amikor leszáll a konyhaajtóba, magam helyett kiküldöm Shirley-t. Kelen azonnal száznyolcvan fokos fordulatot vesz és behúzott nyakkal sietősen odébb masírozik. A kísérlet egyértelműen bizonyítja: elég okosak ahhoz, hogy felismerjék az emberi arcot. Mutassatok nekem egy embert, aki különbséget tud tenni gólya és gólya között. Hmmm, na ugyehogy…

Május – fióka szezON?

Május 1.

A mai gólyás körutam igen eredményes. Felfedezem, hogy két új fészek is épülőben van a falu ugyanazon utcájában. Így már összesen huszonkét fészkünk lesz. Nem fog unatkozni a gólyacsősz!
Akik most építkeznek, azok az ifjoncok. A fiókák kirepülés után Afrikába mennek és ott is maradnak két-három évig, amíg ivarérettek nem lesznek. Csak ekkor térnek vissza családot alapítani. Mivel még nincsen fészkük, vagy megkísérelnek elbitorolni egyet, vagy gyorsan megpróbálnak maguknak összetákolni egy vityillót. Egyre csak rakják a gallyakat a csupasz villanyvezetékekre, ami vagy sikerül, vagy nem. Ahogy Márton Vlad András madármentő barátom mondani szokta: ők a Hordjunk Rőzsét Drótra Mozgalom képviselői. A fiatalok ugyanis láthatóan rengeteget bénáznak, az ágak nagy része lepotyog a földre vagy egyenesen a vezetékre, később rövidzárlatot okozva. Sokszor olyan villanyoszlopot néznek ki maguknak, ami eleve nem is alkalmas fészkelésre. Van az a mondás, hogy az első házat az ellenségednek építed, a másodikat a barátodnak, a harmadikat magadnak. Azt hiszem ez a gólyáknál is megállja a helyét.
Nálunk a fiatal házasok kapnak támogatást az államtól CSOK formájában. A fiatal gólyapárok miért nem kaphatnak segítséget a nemzeti parkoktól? Legalább adjunk nekik egy fészektartót minimális fonott anyaggal! Ezzel még nem toljuk a fenekük alá az egész lakást, csak adunk egy alapot, amire nyugodtan építkezhetnek. Mert azért valljuk be, a 220V szomszédsága nem egy életbiztosítás.
Ebben az esetben pedig ne hivatkozzunk arra a törvényre, miszerint a gólyát szaporodás közben nem szabad zargatni. Ez szándékos félreértelmezése annak a szabályozásnak, amit eleve azért hoztak meg, hogy a gólya populáció növekedését elősegítsék.
Azzal a címszóval, hogy „ne avatkozzunk bele a természetes folyamatokba és ne zavarjuk őket a szaporodásban”, nem szerelünk fel új fészektartót, nem segítünk nekik – de éppen ezzel meggátoljuk a szaporodásukat… Szóval mi volt előbb a gólya vagy a tojás?

Május 3.

Cserge, az ügyeletes fészekőr ma nagyot mentett. Bent voltam a házban, az ajtó csukva. Ilyenkor nem mindig hallani a kelepelést. Egyszer csak arra leszek figyelmes, hogy Cserge őrjöng odakint az udvaron. Rutinból kikukkantok, mert jelezni szokta, ha Kelepelnek a gólyák. S valóban, hangos kelepelés üti meg fülem és látom ám, hogy Lenke van itt egyedül és egy idegen gólya rá akar szállni a fészekre. Mi több, a következő pillanatban már benne is van, tapos a tojásokon, kitolva Lenkét a szélére. Kirohanok, mint Zrínyi, felmarkolom az első dolgot, ami a kezem ügyébe kerül - történetesen egy lombseprűt - azt lengetem a fejem felett akár egy amazon a harci buzogányt. Az idegen nem számol az extra biztonsági védelemmel, láthatóan roppantmód meg is lepődik és gyorsan tovaszáll. Lenkének szeme sem rebben a produkciómra. Ő már megszokta, hogy ilyenkor tapsolok vagy egyéb furcsaságokat művelek, nem ijedezik tőlem. Cserge fészekvédelemből ma is jelesre vizsgázott. Semmi kétség, nekem van a világon a legokosabb kiskutyám!   

Május 6.

Ma megint fészekharc volt. Ezúttal nem nálunk, hanem az egyik szomszédos közben. Délutáni körutamon egy szerencsétlenül járt gólyát találok, kiterülve fekszik az egyik fészek alatt. Még sosem láttam ilyen közelről gólyát. Teste még meleg, de már nem él. Még így is gyönyörű. Valahogy ösztönösen végig simítom a tollait. Felnézek, a fészekben ott a gólyapár. Az elpusztult madár egy fiatal gólya lehetett, aki a fészket akarta megszerezni magának, de szegénykém nem járt sikerrel. Külső sérülés nyoma nem látszik rajta, ebből arra következtetek, hogy áramütés érhette a harc során. Az a rohadt vezeték! Elönt a düh! Mennyi baj lenne elkerülhető, ha a fészkek nem villanyoszlopok tetején lennének!

Mint ahogy a régi szép időkben nem is ott voltak. Fákon, kéményeken, szalmakazalon, nádból készült zsúptetőkön fészkeltek, vagy gémeskútra építkeztek a gólyák. Sajnos a fákat kivágtuk, a kémények más kialakításúak lettek (nem oldalt füstölnek), zsúptetők és gémeskutak sem teremnek minden portán. Egyszóval, mivel az ember minden olyan alkalmatosságot sikeresen eltűntetett, amire korábban építkeztek, a gólyáknak alkalmazkodniuk kellett. S ők találékony, okos madarak lévén, amikor a hatvanas években megjelent az áram, meglátták a lehetőséget a villanyoszlopokban. Végül is, egy villanypózna elég magas, jól be lehet rá repülni, jól bírja a súlyt, és drótjai viszonylag nagy fesztávolságúak (a két szélső fázis egymástól való távolsága 90-120 cm), így kényelmesen elfér rajta egy fészek. Ezt felismerve a nyolcvanas években már a villanyoszlopok lettek a legkeresettebb fészkelőhelyek gólyáéknál. Az illetékesek (Magyar Madártani Egyesület és áramszolgáltatók) előálltak egy, az oszlopra szerelhető fészektartó ötletével, ami jó dolog.
Egy valamit nem értek: a fentiekből kiindulva miért, és hogyan lett nyolcvan centi átmérőjű az a tartó, amiről egy átlagos (110 cm) méretű fészek előbb-utóbb oldalt lecsúszik?
Fészektartó ide, vagy oda, ezen a halott gólyán sajnos ez sem segített. Bárcsak korábban felismertük volna, hogy mennyi veszélyt rejt magában a pózna és a tetőkre szoktattuk volna őket, mint a németek, vagy levittük volna az áramot a francba a föld alá, mint a hollandok.

Mi tévő legyek most? Mi legyen az elpusztult madárral? Felhívom a területileg illetékes természetőrt, Antalt a Bükki Nemzeti Parkból. Tőle megtudom, hogy mivel a fehér gólya fokozottan védett madár, így nem is szabad hozzá nyúlni, csak ő viheti el az élettelen testet. Arra kér, hagyjam ott, ahol van, és ő nemsokára jön érte. Hazaérve „ráguglizok” a törvényre.  

„A  fehér gólya 1993 óta fokozottan védett madár, természetvédelmi értéke 100 ezer forint”.

Hogy mi van? Basszus, ezek tényleg nem tudnak számolni! Az elmúlt harminc évben mennyit romolhatott a forint értéke? Tisztelt illetékesek, ami 1993-ban százezret ért az ma már legalább ötszörösét, ha nem tízszeresét kellene, hogy érje! Erről egy idézet jut eszembe egyik kedvencemtől, Ace Venturától: „Pancserek!”

UI: Kötelező olvasmányként ajánlom a Magyar Elektrotechnikai Múzeum 1991-ben megjelent Gólyavédelem a Villamoshálózatokon című alapművét!

Május 8.

Reggeli ellenőrzés a fészek alatt: pipa. Minden rendben halad afelé, hogy fiókásak legyünk. Ellenben a délutáni falukör során megpillantok egy féllábú gólyát, amint egy fészektartón ácsorog. Az egyik lába szegénynek eltört a bokájánál, de mikor tapsolok egyet, simán elrepül. Amíg egy gólya repülni tud, addig képtelenség megfogni.

Valahol olvastam, hogy a szakirodalom nyilván tart egy esetet, amikor egy madár nyíllal a testében jött meg tavasszal Afrikából. Ekkor derült fény arra, hogy hova tűnnek el télen a gólyák, mert a nyíl egy afrikai törzshöz volt társítható. Egészen addig az a mende-monda tartotta magát, hogy ősszel a víz alá merülnek téli álmot aludni. No komment.

Május 12.

Jó hírekkel indul a reggel. A „mályiak” tudósítanak: kikelt az Ági barátném által mentett tojásból Gerzson első fiókája! Juhééé! Ágival gólyáink egy nap különbséggel érkeztek így Lenke tojásai nagyjából egyidősek lehetnek szegény megboldogult Jolánéval.
Gyorsan felveszem a pongyolát és szaladok ki megnézni, hogy nálunk mi a helyzet.
Be van borulva, szemerkél az eső. A fészek alatt első ránézésre nem tűnik fel semmi, de aztán…
Hoppácska! Két egér tetem hever a földön. Kidobhatták. Vajon miért?
Pár perccel később nagy kelepelés, Kelen beröppen a fészekbe és ekkor sejtésem beigazolódik.
Ezek etetnek! A mi elsőnk is kibújt!

Örömködve szaladok a házba újságolni férjemnek a nagy hírt: gólyás nagymama lettem! Így lesz a borús idő ellenére napsütés a gólyaleső szívében! Madarat lehetne fogatni velem! Bízzunk benne, hogy egymás után szépen kikelnek mind, és hogy holnapra javul az idő, nehogy a hidegben megfázzanak a kicsik.

Május 13.

Ótvar egy idő van odakinn, csak esik és esik…

Május 14.

Szakad az eső. Fel kell tekernem a gázkonvektort, mert még idebent is majd megfagyunk. Lenke és Kelen felváltva óvják a kicsiket. Gyorsak a váltások, nehogy megázzanak. Egész nap fekszenek rajtuk, próbálják melegen tartani őket. Drága Kelen és Lenke, annyira sajnállak titeket, tartsatok ki!

Május 15.

Megint szakad… Egész álló nap, mintha dézsából öntenék. Ez így nagyon nem oké. Meg fognak fázni a kicsik.

Május 16.

Süvít a szél, szemerkél az eső és dermesztő hideg van. Odakinn a fiókák gólyáink alatt melegszenek, én idebent a gázkonvektor mellett ücsörgök és miközben epret majszolok azon töprengek, hogy talán sosem lesz már tavasz. Valami felfordulás folytán újra ősz lett. Ha tovább esik, megállhat a víz a fészekben és akkor le sem merem írni… akkor vége a világnak!

Május 17.

Kinézek reggel az ajtón. Még mindig esik. Nem hiszem el, ennyi eső a világon nincsen! Kelen és Lenke csuromvizesek, reggeltől-estig hősiesen melengetik a fiókákat. Néhány emberszülő elszégyellné magát, látva elhivatottságukat. Amíg gólyáink a fészekben ülnek, addig van remény. Az azt jelenti, hogy a fiókáink életben vannak. De a remény egyre fogy. Mivel mást nem tehetek, fohászkodni kezdek a gólyák és minden más Teremtőjéhez: Csak most az egyszer, utoljára, kérlek, segíts!

Május 18.

Már egy hete, hogy esik, megállás nélkül. A gólyakamerák, amik a fészkek belsejét is megmutatják, sajnos legnagyobb félelmemet erősítik.
A ságvári fészek beázott. A fiókák ramatyul festenek, dagonyáznak a sárban, csuromvizesek, kihűltek. Röszkén a négyből már csak hárman maradtak, Gyomaendrődön pedig mindössze ketten. A német csoportokból is sorra érkeznek a rossz hírek: ahogy a fészkek beáztak, több helyen megfulladtak a fiókák.
Kitekintek az ablakon, most is szakad az eső. Azt mondják, a májusi eső aranyat ér, de nem egy gólyalesőnek! Még soha nem gyűlöltem ennyire az esőt! Épp csak megszülettek a kis porontyaink és máris ilyen zord idővel kell szembenézniük. A gólyaszülő meg tudja óvni őket, de csak egy darabig. Ha átázik a fészek, nekünk annyi!
Próbálok valami pozitív gondolatba kapaszkodni: a mi fészkünk teljesen új, még nincs az alján összetömörödve a sár, így jobban átereszti a vizet. Jól ki is bélelték a gólyáink. Kelen és Lenke rutinos szülők. Meg tudjuk csinálni! Lesz itt még kuglifej-számolás! Nem merek belegondolni, mi lesz ha idén sem sikerül a költésünk. Fortuna merre jársz? Mivel csalogathatnálak a portára?

A rossz híreknek még nincs vége. Üzenet jött Mályiból: a talált tojásom nem kelt ki. Nem marad más, mint tovább mantrázni a jó időért és a fiókáinkért, akiket annyira vártunk! Kérlek éljétek túl! Légyszi, légyszi kicsi törpikéim, ÉLJETEK!

Vége a második résznek! Folytatása következik….

 

 

Amina Pászti, meseíró

PRÉMIUM Amina Pászti Prémium tag

Ezt a mesét írta: Amina Pászti meseíró

Szegeden születtem, gyerekkorom óta írok naplót, verseket, meséket. Leginkább a természet és az állatok szépsége ihlet meg. Sokáig a fióknak írtam, de aztán történt valami. Álmomban megjelent egy figura, a kis földgolyó, aki Glóbiként mutatkozott be, és megkért rá, hogy legyek az ő történeteinek mesélője. Én nagy örömmel vállaltam a feladatot. A Scolar kiadó segítségével sok gyerkőchöz el tudtuk juttati a ki...


http://mocorgohaz.hu/

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!



Sütibeállítások