Egy könyvmoly története

Egy könyvmoly története.

Volt egyszer egy kedves gyerek,

olvasni igen szeretett,

kemencepadkán kuckózott,

történetekbe zárkózott.

Háború dúl akkor éppen,

csatába ment kardal kézben,

minden jóravaló ember,

otthol maradt a sok gyermek.

Ők is égtek a tettvágytól,

űzve egymás fakardjától,

játékcsatát vívtak bőszen,

könyvmolyt véve üldözőbe.

- Ne bántsatok, hagyjatok már,

drága anyám rég otthon vár.

- Fuss, te puhány, menj csak haza,

nem való neked a csata.

Ez idő tájt egy katona,

bujdosott épp a faluba,

őt keresték a németek,

kik mindenkit kikérdeztek.

- Mond, te gyerek, hol az ellen,

ki bujkál itt hadviselten?

Nem szólt senki, szerte mentek,

csak Palkó állt velük szemben.

- Elviszem magukat hozzá,

ha besötétedik - mondá.

Aranypénzt nyomtak kezébe,

árulásáért cserébe.

De Palkónak volt már terve,

várta őket a tó jege,

frissen vágtak rajta léket,

a halászok nem oly régen.

Ám ő jól tudta az utat,

vezette a három urat,

egyenest a lukba bele,

víz elnyelte, meg az este.

Kora reggel falu népe,

csodálkozva lelt a pénzre,

ott csillogott víz-sír mellett,

Palkónak az sosem kellett.

Bátor szíve a helyén volt,

becsületén nem esett folt,

szégyellték most pajtásai,

hogy oly sokszor csúfolták ki.

/Móra Ferenc „Kucó király” műve nyomán/