Egy lámpás otthonra talál

Egy lámpás otthonra talál.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy lakberendezési bolt. A boltban mindenféle bútor, szőnyeg és lámpa kapható volt. A bolt egyik sarkában, magas polcokon sorakoztak a lámpák. Voltak közülük hosszú, fém csövekből álló lámpák, és klasszikus lámpák bársony búrával is, illetve, csillárok. A konyhai csillároktól, egészen a nagy, impozáns, nagytermi csillárokig.

 Itt sorakozott egy lámpás. A talpa és törzse fából, búrája sötétzöld bársonyból készült, lelógó zsinórokkal a szélén. Nem ő volt a legnépszerűbb. Mivel anyaga fa volt, nem volt olcsó. Búrája pedig kicsit ódon benyomást keltett, így főleg az idősebb korosztály kedvelte, de néha üres zsebű költők is vetettek rá vágyakozó pillantásokat. A lámpák szerettek maguk között csacsogni. Ha jött egy vevő, a lámpák gyorsan latolgatásokba kezdtek, kiféle miféle lehet, s, hogy vajon jó módú-e? Minden lámpa vagyonos vevőt szeretett volna magának.

-Remélem engem valami fontos háziasszony visz el! –kezdte egy konyhai csillár.

-Miért?- kérdezte a másik.

-Mert akkor sok vacsorát fognak rendezni, és én ott tündökölhetek felettük! Fontos tárgyalásokon lehetek ott!

- Ahhoz te kis, konyhai lámpa vagy. A fontos társadalmi rendezvényeken, amiket általában vendéglőben rendeznek, én fogok világítani!- szólt egy nagystílű csillár.

- Vagy én!- válaszolt egy szép fali lámpa, kovácsoltvas karokkal. Én még bálok, szépségkirálynő választások, show műsorok lámpája is lehetek!- folytatta tovább a fali lámpa.

- Én meg a felvételek megvilágításában segédkezek majd!- szólt egy másik álló lámpa.

A lámpák sokat trécseltek, de legfőbb témájuk mindig az volt, hogy minél parádésabb életük lehessen. A kis, zöld, bársony búrájú lámpa, nem szerette ezt a társaságot. Nem érezte jól magát közöttük. Őt ez nem kötötte le. Nem akart show műsorok, vagy szépségkirálynő választások lámpása lenni. Ő valami másra vágyott. Telt múlt az idő, s a kis zöld búrás lámpa elkelt. Egy ügyvédnek vette meg a családja, születésnapi ajándék gyanánt. Az ügyvéd az irodája író asztalán tartotta. Végre megszabadult a sok fecsegő lámpától. A középkorú ügyvéd, nem beszélt sokat. Ha néha megszólalt, egy – egy klienshez beszélt, röviden, tömören, lényegre törően. S félig latinul. A lámpa szerette az irodát. Nehéz fabútorokkal volt berendezve, és festmények lógtak a falon. S mindig kellemes, hűvös volt. De valahogy mégsem volt itt boldog a lámpa. Ha néha arra járt az ügyvéd kisiskolás fia, azokat az alkalmakat, nagyon szerette. Olyankor nem paragrafusokat és latin szavakat hallott, hanem odafigyelő, magyarázó és becéző szavakat is. Milyen boldog lenne itt sok lámpa a boltból! Gondolta magában a kis lámpa. Idegen szavak, bársony szőnyeg, ettől sok társa fontosnak érezte volna magát. Persze, a szép környezetet azért ő is szerette. Teltek múltak az évek, és a kis, zöld bársony lámpa, fakulni kezdett. Míg egy nap az ügyvéd ki nem tette a szűrét az irodából. Padlásra került, régi, megunt dolgok közé. Majd egy lomtalanítás alkalmából az utcára tették. Az utcán meglátta egy hölgy, kiemelte a kupacból, és hazavitte. Jaj, csak működjön! Gondolta magában az illető, mikor a kis zöld búrás lámpást bedugta a konnektorba. Szerencsére működött, finom, bársonyos fényt árasztott magából. Az illetőt Zsófiának hívták, aki szabadidejében, babákat varrt. Zsófia már látta a lelki szemei előtt, hogy milyen új búrát fog varrni rá. Zsófia anyag darabokból készített rá egy színpompás új búrát. A lámpának tetszett új, bohém külseje. Jól érezte magát az új helyén. Egy kis szobában az asztalon állt. Az egyik ablakon kilátott az udvarra, ősz volt. Már hulltak a levelek. A cinkék elkezdtek mozgolódni az etető körül, és a ház macskái már kövérre hízlalták magukat. Így a rövidülő nappalok miatt, Zsófi egyre többször bekapcsolta őt. Zsófi lassan készített el egy babát, de minden baba, egyedi külalakú volt. Volt egy barátnője, aki rendszeresen meglátogatta. Ilyenkor finom teákat ittak, beszélgettek, és jókat nevettek. S a lámpást is felkapcsolták, ha másért nem is, meleg, sárga fénye és mókás színei miatt. Zsófia megbízást kapott egy adventi kalendárium zsákjainak elkészítésére. S miközben barátnőjével beszélgetett, ezeket a zsákokat készítette.

A lámpás végre érezte, hogy ez az, amit mindig is keresett. A lámpa boltban mindenki a talmi fényre és talmi pompára vágyott. Pedig azokon a puccos rendezvényeken, kevés az őszinte szó, a baráti érzelem, de annál több a csillogás, a púder. S minél nagyobb a pompa, annál kisebb az őszinteség. A lámpás szerette nézni, ahogy Zsófia varrt. S szerette a baráti beszélgetéseket is, amikor két ember csak azért gyűlt össze, mert szerették egymást.