Barion Pixel

Éjjeli neszelő

  • 2023.
    dec
  • 22

A szoba sötét homályába,
egy kis titok bekopog.
Este, mikor úgy gondolod,
zárva künn az ablakod.
 
Nyikorog a vaskapu.
Csak nem bejött valaki?!
Beteríti a kertet.
Ahogy az ajtóhoz érne,
nem kopog csak besurran.
 
Hol? Megint ki matat?
Motoszkálás, csörgés, zör...

Kép forrása: pinterest

A szoba sötét homályába,
egy kis titok bekopog.
Este, mikor úgy gondolod,
zárva künn az ablakod.
 
Nyikorog a vaskapu.
Csak nem bejött valaki?!
Beteríti a kertet.
Ahogy az ajtóhoz érne,
nem kopog csak besurran.
 
Hol? Megint ki matat?
Motoszkálás, csörgés, zörgés,
s egy nagy, tompa puffanás.
A kis lény a padlón járkál.
 
Megállj! Egy lépést se tovább!
Szólalt meg egy vékony hang
Ki vagy? Mutsad meg magad!
időutazó, amatőr írő

Ezt a mesét írta: időutazó amatőr írő

Két nagy szenvedélyem a tánc és a röplabda, ám ha bokros teendőim engedik, szivesen leülők egy darab papír főlé és csak irogatok. Ez mindig is megnyugtatott és ellazított illetve úgy éreztem, értéket teremtek. A művészetben, ahogy az életben is a kihívások éltettek. A mozgalmasság, mint a folyton változó ezerarcú tenger.

Vélemények a versről

Vajda Júlia

2023-12-22 16:25

Ötletes vers! Olyan, mintha egy szúnyogról szólna!



Sütibeállítások