Jégkirálynő

(Goethe - Erlkönig parafrázis)

Mi az mi járja az erdőt, s az éjszakát!?
Nesztelen száll, hogy a hideg kiráz?

A fák közt egy alak halad.
Lába alatt megrezeg az avar.
A köd miatt még alig látszik,
De a Holdvilágnál lebukik.

Egy kislány az, alig múlt hat
Ruhája fehér hajában fonat.
Mit keres itt? Eltévedt, vagy meghibbant?

A fenyők ága megrezzen,
s a kis leányka felszisszen.
Sötétből egy szem rá villan,
közben világít a Hold vígan.

Egy újabb nesz, majd csend lesz
Éjbagoly az, huhogva figyelmeztet.
Menjél haza kicsi lány, mert a Jégkirálynő eljő!

Alig szólott egyet-kettőt,
a jeges szellő már el is jött.
Csontokig hatolt a hideg,
s végül a jegek ura is megjelent.

Nem is kérdezett sokat.
Fölé hajolt, majd elsuhant.
A fülébe suttogta: Gyere, elviszlek haza!

A leány csak szótlanul állt ott.
Mozdulni onnan már nem tudott.
Menekült volna ha tudna,
De már a Jégkirálynő fogja.