Elalvás


http://mocorgohaz.hu/

 Langyos tavaszi szellő hozott mézédes virágillatot az Üreg nyitott ablakán át. A Hold barátságosan világította be ezüst sugarával a tájat, a tücskök lassú altatót ciripeltek. Az erdő nyugodt volt és békés álmot szőtt.
 Egyvalaki azonban mégsem tudott m...

Kép forrása: pinterest.com

Langyos tavaszi szellő hozott mézédes virágillatot az Üreg nyitott ablakán át. A Hold barátságosan világította be ezüst sugarával a tájat, a tücskök lassú altatót ciripeltek. Az erdő nyugodt volt és békés álmot szőtt.

Egyvalaki azonban mégsem tudott megnyugodni. Kicsi Nyuszi ágyacskájában feküdt és egyre csak forgolódott, miközben édesanyja esti mesét mondott.

Mama nyuszi végül megelégelte a dolgot és így szólt fiacskájához :

-Mi baj kicsi Nyuszim? Nem tudsz aludni?

-Nem megy az alvás ma, Mama - válaszolta csüggedten a kis tapsifüles. 

-Mi jár a buksidban?

-Tudod, arra gondtam... - kezdte sorolni Nyuszi - hogy mennyi minden történt ma. Emlékszel, amikor reggel elindultunk kirándulni? És arra a hatalmas fára? Meg arra a rétre, tele színes pillangókkal? És emlékszel a pitypangmezőre? Ugye milyen csuda jó volt? Annyira vicces volt, amikor telefújtam a bundád. - kuncogott a kicsi nyuszi.

-Bizony, az valóban vicces volt. - mosolyodott el Mama. - De ha nem alszol eleget, holnap fáradt leszel és nem lesz erőd az új kalandokhoz.

-De Mama, annyi mindent szeretnék még megbeszélni. És kitaláltam... - kezdett bele a kicsi, de édesanyja ajkára tette ujját és csendre intette őt.

- Csitt kis bogaram! Ha ennyire izegsz - mozogsz nem fog sikerülni az elalvás. De tudok segíteni. - mosolygott kedvesen Mama nyuszi.

-Hogyan?! Kérlek Mama, mondd el! - ragyogott nyuszi szeme a kíváncsiságtól.

-Nem én fogok most beszélni. - kacsintott édesanyja. - Figyelj! Hallod a tücsköket?

Kicsi Nyuszi amennyire csak tudta, hegyezte a fülét, de buksijában túl sok volt a gondolat és az igazat megvallva nem is figyelt eddig a tücskökre. Amint kicsit megnyugodott és már nem mocorgott, meghallotta a halk muzsikát. Örömmel nézett édesanyjára.

-Igen, már hallom! Hallom őket Mama! - örvendezett.

-Örülök. - mondta Mama - Akkor most hunyd be kicsi szemed és hallgasd miről énekelnek ma este.

Kicsi Nyuszi nem igazán értette a dolgot. Hiszen a tücskök muzsikájának nincs szövege, ők többnyire csak a hegedűjükön játszanak. Honnan is tudhatná, hogy mire gondolnak miközben húzzák a vonót? Már majdnem megszólalt, hogy elmondhassa édesanyjának, amikor Mama nyuszi megsimította buksiját és lágyan végigfuttatta ujjait a szempilláin, jelezve, hogy hunyja le ismét a szemét.

Nyuszi hallgatta egy darabig a tücskök ciripelését, majd amikor már elunta volna a dolgot, Mama halkan megszólalt.

-Most meséld el nekem, hogy mit hallottál.

-Csak ciripelést - jegyezte meg unottan a kicsi és már  nyitotta volna a szemecskéit, amikor édesanyja ismét megsimogatta az arcát.

-Cssss! Hallgasd jobban! Én úgy hallom, hogy egy okos és ügyes kis nyusziról énekelnek, aki ma az anyukájával talált egy hatalmas pitypangbóbitát a réten, amit a szél elfújt. De mielőtt elrepült volna, Nyuszi belekapaszkodott az utolsó kis ernyőbe és csak repült és repült, magasan az égen. Elmeséled, hogy mit látott az én kis Nyuszim? 

- Hát.... - Nyuszi tétovázott egy picit, de végül megértette, hogy most ő mondhatja az esti mesét. Ez nagyon tetszett neki. - Látok egy nagy, öreg tölgyfát. Alatta pedig egy Üreget. Kicsi ablakában Mama hajol ki és öntözni a virágokat. Amikor integetek neki, ő visszainteget. A szél tovafúj és látom az erdőt. Az erdő sűrűjében nagy a nyüzsgés. Koca mama éppen csíkos kis malackáit állítja sorba és hamarosan indulnak sétálni. A mókusgyerekek pedig összevesztek egy mogyorón és fogócskáznak a fák ágai között. - kuncogott Nyuszi. 

-Mama, én most egy kicsit leszállok játszani!

Az ernyőcske pedig szépen lassan ereszkedni kezdett a tisztás felett, hogy Nyuszi találkozhasson barátaival.

-Sziasztok! - kiáltotta a többieknek és futásnak eredt a fák sűrűjébe.

-Szia! - köszöntötte Pici, édesanyja mellől integetve. - Mama, elmehetek játszani Nyuszival?

-Menj csak! De vigyázzatok magatokra! - bökte meg orrával kisfiát Koca mama.

-Gyere, hívjuk a mókusokat is! - hívta barátját a kis vadmalac.

- Hahó! - kiáltottak egyszerre a földről a fákon ugráló mókusoknak.

-Sziasztok! - integetett le a faágról a három mókuscsemete. - Lejövök hozzátok! - furakodott át bátyjain Hamvas, a kismókus.

A barátok a fa tövében összeölelkeztek és tanakodni kezdtek, hogy mit is játszanak. Nem sokkal később Nyuszi és barátai kacagva futásnak eredtek a fák között, egymást kergetve.

De Mama nyuszi mindebből már semmit sem sejthetett. Hiszen kicsi fiacskája a mesélés közben elaludt és kalandjairól, miután elengedte a repülő pitypang ernyőcskét már csak ő tudott senki más.

Nyuszi békésen szuszogva aludta az igazak álmát, miközben Mama még egy utolsó jóéjt puszit nyomott buksijára, majd halkan elhagyta a gyerekszobát. Egy kis tücsök felugrott az ablakpárkányra és a valaha volt legszebb muzsikát játszva vigyázott Nyuszira egész éjszakán át, míg a hajnal első napsugara fel nem tűnt a horizonton. 

Nagy Alexa, Amatőr író

Ezt a mesét írta: Nagy Alexa Amatőr író

Szerencsés embernek mondhatom magam, hiszen egy csodálatos kis faluban nőttem fel Tolna megye egy kis eldugott sarkában, Pálfán. Sokak számára a település ismeretlen. Ám aki hallott már Illyés Gyuláról vagy Lázár Ervinről, az találkozhatott szülőfalum nevével is, ugyanis mindkét író a szomszédos pusztákon nevelkedett, ahol én is rengeteg időt töltöttem gyermekkoromban. Talán itt kezdődött minden: a termész...


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!