Szerencsés embernek mondhatom magam, hiszen egy csodálatos kis faluban nőttem fel Tolna megye egy kis eldugott sarkában, Pálfán. Sokak számára a település ismeretlen. Ám aki hallott már Illyés Gyuláról vagy Lázár Ervinről, az találkozhatott szülőfalum nevével is, ugyanis mindkét író a szomszédos pusztákon nevelkedett, ahol én is rengeteg időt töltöttem gyermekkoromban.

Talán itt kezdődött minden: a természet szeretete, a régmúlt korok iránt való érdeklődés és persze a mesék világának felfedezése. Mert ugye ki ne használta volna ki a lehetőséget, hogy bejárja azt a bizonyos Négyszögletű Kerek Erdőt, ha az a szomszédban található? Ehhez társult imádott iskolám remek tanári kara, akik szintén rengeteget adtak ahhoz, hogy mára már szinte csak könyvvel a kezemben tudjak létezni.

Írni mégsem próbáltam eddig. Bevallom, rövid életem során sok felé jártam, sokat tapasztaltam, és talán a mai napig csak olvasóként lennék jelen az irodalom világában, ha nem születik meg 2019 nyarán első gyermekem. Neki köszönhetem, hogy a napjainkat ismét a mesék varázslatos világában élhetjük, ugyanis nem telhet el nap legalább 1-2 mese nélkül. Mára már saját írásaimmal ringatom álomba mindkét gyermekem, űzöm el a gondot, a félelmet és megoldást próbálok nyújtani minden olyan problémára, ami a kicsik világát mozgatja. Eddig sehol nem jelent meg írásom. Mégis bízom abban, hogy egyszer kikerülhetnek a műveim a világba, ahol más kicsi gyermekeknek is örömet okozhatok meséimmel.