Vihar

Vihar.

Csendes nyári este volt. Az eget sötét, vastag felhők borították. A levegő forró párával volt tele. Néhol felsejlett egy - egy villám és haragosan morgott az ég.Mindenki igyekezett haza, vagy menedéket keresett éjszakára. Nyuszi és Mama is hazafelé tartottak a Völgyből, amikor nagyot dörrent az ég.

- Jaj! Mi volt ez Mama?! - bújt rémülten Nyuszi az anyukájához.

- Vihar készülődik kis Nyuszim. - felelte Mama az eget vizsgálgatva.

- Azt hiszem, én félek a vihartól. - szepegte a kicsi, miközben újabb dörgés hallatszott a távolból.

Mama közelebb húzta reszkető fiacskáját.

- Tudod, a vihar nem az ellenségünk. A vihar nem rossz dolog. - mondta kedvesen.

- Hiszen olyan hangos és ijesztő!- állt sírásra Nyuszi szája.

- Az meglehet kicsim. De tudod, amikor eljön a vihar a táj felfrissül. Eső esik, ami megöntözi a növényeket és feltölti a patakokat friss vízzel. Szél fúj, a levegő pedig kitisztul.

- Mi ez Mama? Hű de hideg lett. - húzta össze magát Nyuszi.

Ekkor hirtelen erős szél támadt és a fák hajladozni kezdtek. Ahogy elhaladtak egy hatalmas, öreg fa mellett, az egyik ág panaszosan adta meg magát a szél erejének és nagy reccsenéssel lezuhant a földre.

- Jobb lesz sietni. - torpant meg Mama és kisfiát mancson fogva futásnak eredt az Üreg felé.

Csak perceken múlott, hogy biztonságba értek, amikor hirtelen záporozni kezdett az eső. Szerencsére Papa is már otthon volt és boldogan fogadta a hazatért vándorokat.

- Szép jó estét kis családom! Milyen napotok volt? - kérdezte Papa, miközben megölelte Nyuszit.

- Papa! Látod ezt? - mutatott Nyuszi az Üreg bejárata felé. - Olyan félelmetes. A Mama mégis azt mondja, hogy jó és, hogy a barátunk. Pedig hideg és nedves és még egy faágat is képes letörni - hadarta a kicsi, miközben ide - oda járatta a szemét az Üregben - De Papa , miért van itt ilyen sötét?

- Nyugalom kicsi Nyuszi! Most már biztonságban vagy. A Mamának pedig igaza van. Gondolom elmondta, hogy miért hasznos az eső. A szél pedig azért hasznos, mert ő az erdő kertésze. 

- Az erdő kertésze? - kerekedett el a kicsi szeme. 

- Úgy bizony. Letöri a beteg, öreg részeket a fákról, vagy akár ki is csavarja őket a földből. Tudom, ez ijesztően hangzik. De ha vihar idején történik, akkor senkinek sem eshet baja közben, mert mindenki biztonságban van az otthonában. Így amikor az erdőben sétálunk, nem eshet ránk semmi, hiszen az egészséges részek erősen kapaszkodnak és még sokáig élnek. Ráadásul az eső megöntözi a talajt, ahonnan új növények születnek. - magyarázta a kis Nyuszi apukája.

- De viharban sötét az otthon Papa. És ijesztő,mert nem világít a Hold. - húzta össze magát Nyuszi.

Majd pár perc múlva villámlott egy hatalmasat, ami bevilágította az egész Üreget. Kicsi Nyuszi összerezzent, majd kíváncsian kémlelt körbe,ugyanis a villámok egyre gyakrabban cikáztak az égen és ezáltal egyre gyakrabban töltötték meg világossággal az Üreg belsejét.

- Ideje lefeküdni kicsim. - fogta meg pici mancsát Mama.

- De nem akarok! Félek! - sírta el magát Nyuszi.

- Mitől félsz kis bogaram? - kérdezte Mama

- A sötéttől. - felelte zokogva a kicsi.

- Hiszen nincs is sötét - mutatott körbe Papa, amint egy újabb villám világította be az Üreget és jóéjt puszit nyomott fiacskáját kobakjára.

- Ez igaz. - mondta Nyuszi szipogva.

- Gyere, mesélek neked egy mesét. És ha szeretnéd, veled maradok amíg elalszol. - ölelte meg Mama és a szobácskája felé indult kisfiával.

Miközben Mama mondta a mesét, Nyuszi visszaemlékezett arra , amit ma a szülei tanítottak neki a viharról. Végül belátta : szüleinek igaza van és a vihar egyáltalán nem olyan félelmetes, mint elsőre gondolta.

Mire a mese véget ért, a vihar csendes esővé szelidült. Az esőcseppek kopogását hallgatva lassan elnyomta az álom a kis tapsifülest. Mamája még egy kicsit mellette maradt és vigyázta Nyuszi álmát. Majd amikor az eső elállt és ismét előbukkant a Hold a felhők mögül, szelíd mosollyal ajkán betakargatta kisfiát, puszit nyomott a kobakjára és csendben elhagyta a gyerekszobát.

Átadta helyét a jó öreg Holdnak, aki mindenkinek vigyázza álmát míg eljön a hajnal.