Ajándék

Ajándék.

A lemenő nap megannyi csodás színben festette be az égboltot. Narancs, lila, rózsaszín váltakozott, miközben hatalmas fák, dombok és madárrajok mintázták fekete árnyukkal az eget a távolban. Nyuszi ott ült a dombtetőn, az Öreg Tölgy alatt és áhítattal nézte a természet festővásznát.

-Gyönyörű, nem igaz? - ült le mellé Mama.

- Igen. Csodaszép. - lehelte a kicsi, miközben közelebb húzódott anyukájához. - Mama, hova tűnt a Napocska?

- A Napocska elfáradt és elment pihenni. Ezt a látványt hagyta nekünk búcsúzóul. - felelte Mama. 

- Örökre elment? - kerekedett el Nyuszi szeme.

- Nem, nem örökre. Csak alszik egyet és holnap új színekkel festi be a tájat. Ez a Napocska ajándéka nekünk minden egyes hosszú nap után. - mosolygott kedvesen Mama.

Kicsi Nyuszi elmélázott. Valami nem hagyta nyugodni. Mama türelmesen várt, miközben átalakultak a színek és a távolban feltűnt az Esthajnalcsillag ragyogó fénye. Az ég kezdett sötétedni, közeledett az éjszaka.

- Mama... - szólalt meg halkan Nyuszi, miután befejezte töprengését. 

- Igen, kicsi Nyuszi?

- Nagyapó is csak alszik egy nagyot?

Mama megölelte fiacskáját és ezt mondta neki:

- Bizony, Nagyapó is nagyon elfáradt. Tudod, ő még azelőtt elfáradt, hogy találkoztatok volna. De ő is aludt egy nagyot, majd felszállt az Égi Birodalomba, hogy onnan vigyázzon ránk.

- És ő is adott ajándékot? - kérdezte Nyuszi. 

- Igen, adott. - nézett meleg tekintettel Mama kisfiára.

- Micsodát?

- A legcsodálatosabb dolgot, amit Nagyapó valaha is adhatott. 

- Tényleg? - ámuldozott Nyuszi - És hol ez az ajándék? Én is láthatom?

- Igen, kicsim. Hiszen itt ül mellettem. - mosolygott kedvesen Mama és egy puszit nyomott Nyuszi kobakjára.

- Azt hiszem nem értem. - pislogott a kicsi.

- Nagyapó nélkül nem lennél nekünk. - kezdett szelíd magyarázatba Mama - Mert tudd meg, hogy amikor valami régi megpihen, átadja a helyét valami újnak. Te vagy Nagyapó ajándéka nekünk. Téged küldött az Égi Birodalomból, hogy új színekkel töltsd meg minden egyes napunkat, mint ahogyan a Napocska is minden egyes nap elkápráztat valami új csodával.

Nyuszi szeretettel nézett anyukájára. Majd a határtalan, csillagokkal teli sötét égboltra. A sok kicsi fény apró lámpásokként tündökölt az égen, mint megannyi kis mosolygó tündér.

- Hűvös lett kicsim. Ideje hazaindulni - állt talpra Mama és nyújtotta mancsát Nyuszinak.

- Maradjunk még Mama! - kérlelte Nyuszi.

- Talán egy másik estén. De most menjünk. Papa már biztosan nagyon vár minket.

Kicsi Nyuszi végül felállt és megfogta anyukája mancsát.

- Mama...

- Igen kicsim?

- Azt hiszem, én nagyon szeretem Nagyapót. - mosolyodott el Nyuszi. - Amiért elküldött nektek ajándékba. És amiért tudta, hogy te és Papa nagyon fogtok engem szeretni. - ölelte meg édesanyját a kicsi, majd boldogan és békésen ballagott az Üreg felé, anyukájával kézenfogva a virágillatú, hűvös koranyári estén.