Különleges Húsvéti ajándék

Különleges Húsvéti ajándék.

Napsütéses tavaszi reggel köszöntött az erdő kis lakóira. A Napocska aranyló fénnyel vonta be a tájat. Sugarai bekúsztak a hatalmas fák lombkoronája közé, sejtelmes ragyogással töltve meg az erdőt.

A hűvös reggeli szellő mézédes virágillatot hozott magával. A madarak pedig csodás trillázással köszöntötték az új napot.

Az erdő szorgos kis lakói későn ébredtek ma reggel és álmosan dörzsölgették szemüket.

Csak  egy valaki volt már hajnal óta ébren, aki serényen pakolt, takarított és öltöztette tavaszi díszbe otthonát. Ez a valaki pedig nem más volt, mint a Húsvéti Nyuszi.

A kedves Nyuszi néha fel-fel nézett a fák lomkoronájára és izgatottan figyelte a korai madarak mozgását, hiszen ő is várt közülük valakit. Izgalma egyre csak fokozódott, ahogyan lassan teltek a percek, az órák, és az erdő egyre inkább elkezdett zsongani.

Türelmetlenségében fel-alá járkált piros tetejű házikója előtt és reszkető mancsait tördelte. Az idő fogytán, rá pedig még rengeteg munka vár. Hiszen holnap lesz Húsvét napja és - mint minden évben - díszes tojásokkal szeretné megajándékozni a gyerekeket.

Ezt az ajándékot örökölte ifjú nyuszi korában és egyszer ezt az áldást adja majd tovább egy hasonlóan tehetséges kis nyuszipalántának. Mert Húsvéti Nyuszinak lenni elmondhatatlanul nagy megtiszteltetés és nincs annál nagyobb öröm, mint alkotásaival megörvendeztetni a gyermekeket. Viszont az idő már felette is eljárt és sajnos egyre lassabban tudja elvégezni a rá váró feladatokat. Így hát az utóbbi évek során szeretett minél korábban nekilátni a szebbnél szebb tojások elkészítésének, hogy másnap időben útnak indulhasson. 

Most viszont már magasan járt a Napocska az égen, a tojások pedig még sehol.

- Vajon hol késlekedhet ennyi ideig a posta? - töprengett magában, mikor arra járt Sün Tivadar.

- Szép napot kedves Nyuszi apó! –szólította meg a süni. – Hát te nem a tojásokat fested, ahogyan azt minden évben tenni szoktad?

- Szép napot neked is kedves Tivadar! – sóhajtott a Húsvéti Nyuszi.

- Mi bánt apó? – érdeklődött a süni.

- Nem érkeztek meg a tojások - hajtotta le szomorúan a fejét az öreg nyuszi. –Attól tartok, hogy az idén nem tudok elmenni a gyerekekhez. - roskadt a tornácon álldogáló hintaszékébe.

- Ne bánkódj apó! Biztos vagyok benne, hogy hamarosan ideérnek azok a tojások. –próbálta vigasztalni Tivadar.

-Igazad lehet. A legjobb lesz, ha addig is nekilátok és kikeverem a festékeket. Csak előbb még megiszom ezt a csésze teát. – emelte meg bögréjét a nyuszi. - Legyen szép napod kedves barátom!

-Neked is apó! – köszönt el a süni, ám egyre csak azon járt az esze hogyan tudna segíteni szegény Húsvéti Nyuszinak. Végül úgy döntött, hogy összehívja az erdő lakóit. Bízott benne, hogy valakinek támad egy jó ötlete, amivel segíthetnének szegény Nyuszi apónak. Útja során összetalálkozott a Fekete Rigóval és megkérte, hogy repüljön körbe az erdőben és hívjon mindenkit a tisztásra.

Amint az állatok meghallották, hogy a Húsvéti Nyuszinak segítségre van szüksége, mindent félretettek és azonnal útnak indultak.

Sün Tivadar már ott várta őket egy hatalmas farönk tetején. Mikor az összes állat a tisztás köré gyűlt, elmondta pár szóban, miről beszélgetett ma reggel Nyuszi apóval.

-Nos, van valakinek bármilyen ötlete? – kérdezte a süni az egybegyűltektől.

-Gyűjtsünk tojásokat az erdei madaraktól. – szólalt fel valaki a sokaságból.

-Még nem jött el a költés ideje. A fészkek még üresek.  – válaszolta a Vadgalamb, aki a madarakat képviselte.

-Bizony, idén korán érkezett el Húsvét napja. - töprengett el Tivadar. – Viszont színes tojások nélkül Nyúl apó sem tud útra kelni holnap reggel.

Hamarosan hatalmas lárma kerekedett. Mindenki egyszerre szeretett volna felszólalni. A hangzavarnak végül a bölcs Bagoly vetett véget.

-Hu-hú, de nagy lárma van itt! Hú-húsz éve nem hallott ilyent az erdő! – nézett haragosan a társaságra.

Erre aztán hirtelen mindenki nagyon elszégyellte magát és az erdő elnémult. Mindenki halkan törte a fejét és várta, hogy mi sül ki ebből.
A nagy csendben egyszer csak egy apró, szürke bundás kisnyuszi ugrált elő a tisztás közepére.

-Elnézést! – kezdte félénken – Nekem lenne egy ötletem.

Az erdő lakói kíváncsian nézték az apróságot. Végül Sün Tivadar barátságosan bólintott, jelt adva, hogy a nyuszi mondja el, mi jár a fejében.

- Tudjátok, amikor kisebb voltam, a testvérkéimmel minden tavasszal azt játszottuk, hogy mi vagyunk a Húsvéti Nyuszik. – pirult el a kicsi – És ilyenkor lementünk a patakhoz, ahol tojás alakú köveket gyűjtöttünk, és azokkal leptük meg a szüleinket, minden Húsvét reggelén.

- Ez igazán jó ötlet!  – mosolyodott el büszkén Sün Tivadar - Mit szóltok hozzá? – nézett az erdei állatkákra.
Az erdőlakók egyetértően bólogattak. 

-Akkor hát, irány a patak! – adta ki az utasítást a süni és kézen fogta a kicsi nyuszit, majd elsőként indultak útnak. A többi kisállat vígan követte őket.

Mikor a patakhoz értek, mindenki a hűvös vízbe gázolt és igyekezett minél több tojás alakú követ összegyűjteni. Mikor az összes követ szépen sorban kiszedték, kérdőn néztek Tivadarra.

-És most mi legyen?! – kérdezte a Róka – Hogyan vigyük el őket a Húsvéti Nyuszihoz?

Olyan sok követ gyűjtöttek, hogy képtelenség lett volna egyesével elvinni az összeset a nyuszihoz mielőtt a Napocska nyugovóra tér.

A békáknak viszont volt egy ötletük: - Majd mi fonunk kosarakat.  - Azzal ahány béka volt, mind bevetette magát a nádasba és hamarosan szebbnél szebb kosarakkal tértek vissza.

Most már volt mibe pakolni a köveket és Mackó Úr felajánlotta, hogy segít a cipekedésben.

Így hát nem telt sok időbe, hogy mindet elvigyék a Húsvéti Nyuszi házikójához. Ám a házikónál meglepetés fogadta a kis sereget. A Húsvéti Nyuszi a tornácon szunyókált kedvenc hintaszékében. Sem a tojások nem érkeztek meg, sem a festékek nem készültek el.

Az erdei állatok tanácstalanul összenéztek. Végül Sün Tivadar törte meg a csendet.
- Azt javaslom, hogy hagyjuk pihenni szegény öreg Nyuszi barátunkat. Szüksége lesz az erejére holnap. Viszont a köveket ki kell festeni, így ismét törjük a fejünket valami jó megoldáson.

Az állatkák most már halkabban töprengtek, mert megtanulták, hogy semmire sem vezet ha megpróbálják túlkiabálni egymást, és a Húsvéti Nyuszit sem szerették volna felébreszteni.

Az erdei madarak közben a nyuszi köré gyűltek, csőrükkel megfogták Nyuszi apó takarójának sarkait, majd finoman berepítették ágyába.

Eközben a bolyhos kisnyuszi újabb ötlettel állt elő. Mindenki elnémult, amikor megszólalt:

- Úgy gondolom, hogy a természet tudna nekünk segíteni. Kérjük meg a virágokat, hogy színezzék be a köveket.

-Remek ötlet! – értett egyet mindenki.

A madarak mind felemeltek egy - egy kosarat és elrepültek velük a virágos tisztásokra.
A színes, illatos virágok örömmel segítettek a Húsvéti Nyuszinak, hiszen mindannyian szerették és tisztelték őt. A madarak a virágok mellé fektették a köveket, azok pedig színes szirmaikkal rájuk borultak és gyönyörű színekkel festették meg őket.

Mikor az utolsó kismadár is visszaérkezett a kosarával, a Napocska már éppen lenyugodni készült. Sugaraival narancsfénybe vonta az erdőt és álmosan adta át helyét az öreg Holdnak.

Az erdei állatok büszkén néztek körbe és örültek egész napos munkájuknak. Végül Sün Tivadar köszönetet mondott mindannyiuknak és elbúcsúzott mindenkitől.

Mire a Nap nyugovóra tért és az öreg Hold ezüstfénnyel vonta be az erdőt, a Húsvéti Nyuszi is felébredt egész napos szunyókálásából. Lassan kicsoszogott kampós botjára támaszkodva Sün Tivadar mellé. Mikor a tornácra ért alig akart hinni a szemének. Mindenhol szebbnél szebb színes tojásokkal telerakott kosarak sorakoztak.

- Tivadar, mégis hogyan lehetséges ez?! Talán álmodom?! – csodálkozott Nyúl apó.

- Azt hiszem, hogy azon már túl vagy öreg barátom. – nevetett a süni.

- De hát mikor érkeztek meg a tojások? –érdeklődött a nyuszi - És ki festette ki őket?

- Nem tojások. – magyarázta a süni - De ugyan olyan szépek és örök emlékül szolgálnak.

- Köszönetet kell mondanom. Nélküled ez itt – mutatott körbe a Húsvéti Nyuszi – nem jöhetett volna létre.

Sün Tivadar egy közeli dombra mutatott, ahol apró bolyhos árnyék ugrált a fák között édesanyja ölelő karjai közé.

- Ne nekem köszönd apó! Az a kis apróság mentette meg a Húsvétot. Hiszem, hogy egy nap nagyszerű Húsvéti Nyuszi fog válni belőle. – nézett büszkén Tivadar a fák között lassan eltűnő árnyak után. Nyuszi apó elismerően bólintott.

A két régi barát lassan búcsút vett egymástól. A süni is hazatért otthonába, ahol már várta családja. A kimerítő nap után gyorsan elnyomta az álom.

A Húsvéti Nyuszi pedig felvette legszebb ruháját, elővette csodazsákját és telepakolta a színes Húsvéti kövekkel. Majd az éj leple alatt útnak indult, hogy eljuttassa ajándékát a világ összes gyermekének. Az öreg Hold ezüst sugaraival kísérte útján, majd mielőtt nyugovóra tért volna, utoljára még bekukucskált egy kicsiny üreg pici ágyacskájába, ahol az apró bolyhos nyuszi álmodta legszebb álmát a Húsvétról.