Élet az öreg vízimalomban 2. rész

Élet az öreg vízimalomban 2. rész.

Regő üdvözölte az új kuncsaftot, aki serényen pakolta le a búzával telt zsákokat. Miután a molnár megtisztította a gabonát, egy fából kivájt teknőben megnedvesítette az előírtak szerint a búzát. Így könnyebben levált a szemekről a héj, több lett a liszt, és a gabona szemek nem pörkölődtek meg a kövek között.

Közben Katica futott be lelkendezve.

- Még két szekér érkezett az udvarba! - jelentette a hírt az urának.

- Tyű! Akkor most lesz munka bőven! Katicám süssél perecet a kemencében! Legyen mivel megkínálni az őrletőket! - mondta Regő a feleségének, miközben öntötte fel Talabér búzáját a garatra. Aztán már csak várni kellett, míg a gabona lisztté őrlődik. Ekkor Regő lement az emberekhez, hogy egy egy pohár borral kínálja őket, míg megsül a perec. Közben a nyárfa hűvösében lévő fatuskókon ülve beszélgettek, ismerkedtek, mikor megjelent Loncsos. Regő ismerte már a kutya jelbeszédét.

- Most meg mit találtál? - kérdezte a molnár legény a kutyát, aki hol a gazdához szaladt nyüszítve, hol az erdő felé. Regő elindult a kutya után, őt követték az őrlető emberek. Elől futott izgatottan Loncsos, mikor is egy bokor mellett várta be a többieket.

- Nocsak! - vakarta meg a feje búbját Regő.  - Ezzel az emberrel jól elbántak. - nézett le a kék zöld foltos összevert vándorra, akiben már alig volt élet.

- Vigyük a malomhoz! - mondta Talabér. Megfogták a pórul járt  embert, és óvatosan szállították a nyárfa hűvösébe. Regő édesanyja, Ilka mama összecsapta a kezét mikor meglátta, de máris a tettek mezejére lépett. Hozott egy szalmazsákot, hogy arra fektessék az idegent. Majd a patak vizével kimosta a sebeit, ahol kellett borogatta, ahol kellett bekötötte. Gyógyfüvekből teát főzött, és azzal itatták. Körülötte az emberek találgatták, hogy ki lehet, és mi történhetett vele. Közben megjelent Katica a  kisült perecekkel, és egy aludttejjel teli csuporral. Körbe kínálta az embereket. Az emberek köszönve a finom ételt, csendben eddegéltek. Talabér hálája jeléül levett a szekérről egy kisebb kosarat, és Katicának nyújtotta.

- Jó lesz tojás, vagy gomba gyűjtéséhez! - mondta. Katicának nagyon tetszett a kosár, hamarosan össze is szedte a tojásokat, a kosárkával. Ezalatt a csobogó patak szorgalmasan hajtotta a malomkereket, a kerék pedig komótosan forgatta a malomköveket. Így szép lassan őrlődött a búza.

- Talabér uram! Holnap reggelre lesz kész a liszt! - mondta Regő a kosárfonónak.

- Akkor az éjszakát itt töltjük a fa alatt - nézett a többiek felé. A két gazda bólintott, és türelmesen várva a sorukra, ágyat vetettek maguknak leterítve a pokrócukat éjszakára. Loncsos kutyus szívesen tekergett az emberek között, hátha pottyan neki egy kis szalonnabőr vacsora gyanánt. Regő lovának, Kedvesnek is vidám volt ilyenkor az élet, mert hogy nem volt egyedül. A három vendég lovacska ott legelt körülötte a patak parton. Gyűjtötték az erőt, a hazafelé útra. Néha Ilka mama jelent meg, hogy ránézzen az idegenre, és ha kell kötést cseréljen. Estére kelve  a patak, és a kerék forgásának monoton zaja hamar elaltatta a fa alatt éjszakázókat. Loncsos is mellettük vert tanyát, hálából a szalonnabőrért. Reggel aztán a kis kakas hamar ébresztőt kukorékolt. Regő ekkor öntötte fel az utolsó adagot Talabér búzájából. Az őrletők ébredezve érzékelték, hogy a nap éppen felkelőben van.  Ekkor a  szalmazsák felől mozgolódás hallatszódott. Mire az emberek oda fordultak, a bekötözött fejű idegen ijedten nézett rájuk.

- Hol vagyok? - kérdezte tőlük.

- Az öreg vízimalomnál - válaszolta Talabér. - Az erdőből hoztuk ide ájultan. Hát mi történt magával? Ki bántotta? - kérdezte a bekötött fejét tapogató embert.

- Az úgy volt, hogy elindultam otthonról. Az utolsó zsák búzánkkal a hátamon, pontosan ide tartottam. Három éhes szájat kell etetnünk. Már csak egy kenyérre való lisztünk maradt otthon, azt az asszony megsütötte. A termésünk nem lett jó, és a malackánk is elpusztult. Most még ezt az utolsó zsák búzánkat is elvették tőlem az útonállók! Mi lesz most így  velünk? Mit adok a gyerekeknek? - temette arcát a kezébe az idegen. Loncsos vigasztalóan nyalogatta az idegen karját. Mintha csak azt mondaná:

- Ne félj, nem lesz semmi baj!

Folyt.köv.