Életre kelt ceruzaálmok ( Tündérföldön álomporral c. mesekönyv)

Életre kelt ceruzaálmok ( Tündérföldön álomporral c. mesekönyv).

Mazsinak már nagyon hiányzott Tündéranyu. Ilyen hosszasan még sosem volt távol. Átballagott a lakosztályába, hogy egy kicsit közelebb érezze magát hozzá. Felmászott az asztalára, és egy színes ceruzakészletet talált. 

-                 Nézzétek mit találtam! – ment vissza a szobájukba.

-                 Látom! Lányoknak való! – mondta csalódottan Csipiszke.  - Mi majd más játékot keresünk! 

- és Marciánnal együtt kirepültek az erdőbe. Mazsi szépen rajzlapokat vett elő, és Lilivel elkezdtek rajzolgatni. Elegük volt a rossz időből, napfényt és színeket akartak. Gyönyörűek voltak a ceruzák, és ahogy rajzoltak apró csillogó kis fények jelentek meg a ceruza nyomán.

Bagolydoktor éppen egészségügyi sétát tartott a mezőn, és csodálkozva vette észre a rügyekkel teli ágakat, a percről percre sokadozó ibolyákat, a napocska ezer színbe öltöztetett karjait. - Mi történt itt? – vakarta meg a buksiját. De sokat nem tudott rajta gondolkodni, mert váratlanul segítségkérő kiáltás hangzott fel az erdő mellől. Katicamama eszeveszett szárnycsapásokkal közeledett.

-                      KisBobó nagyon beteg!  - kiabálta kétségbeesetten.

-          Beteg? – csodálkozott Bagolydoktor. – De hát KisBobó, sosem szokott beteg lenni. Mindig tele van energiával. Miből gondolod, hogy beteg?

-                      Telis-tele van pöttyökkel! – vágta rá azonnal Katicamama.

Bagolydoktor finoman köhintett egyet. -  De kedves Katicamama, nem tudom, hogy feltűnt-e, de a katicák vagytok, és a katicáknak vannak pöttyei.

-                 Ej,- legyintett türelmetlenül Katicamama.-  Csak tudom talán, hogy pöttyösek vagyunk. De reggelre KisBobó telis-tele lett új pöttyökkel, és nem is akármilyenekkel, csupa színes pöttyökkel!

-                      Különös, - vakarta meg a fejét Bagolydoktor – akkor menjünk és nézzük meg azokat az állítólagos színes pöttyöket.

KisBobó egész reggel a tükör előtt álldogált. Ez a rengeteg pötty! Megnézte magát elölről, aztán hátulról, és ahányszor körbefordult, újabb pöttyök jöttek ki rajta. Ekkor érkezett meg Bagolydoktor, akinek a csodálkozástól tátva maradt a szája. Ahogy vizsgálgatta, úgy jöttek ki sorban az újabbak. KisBobó válaszokat akart hallani, de Bagolydoktor csak ott állt tehetetlenül. Aztán hirtelen felnevetett, mert már tudta, hogy ez is csak KisBobó újabb tréfája lehet, hogy ismét a középpontba kerülhessen. Kért egy nagy tál vizet, és elkezdte súrolni a pöttyöket. De akárhogy tisztogatta, azok bizony nem halványodtak.

-                Gondolja, hogy egy kis közös fürcsire hívtuk át? – elégelte meg Kisbobó.

-                Hmm, talán nem- válaszolta. - De ha nem ő csinálta, akkor mi történik itt? – gondolkodott.

Ekkor Katicamama jelent meg az ajtóban óriási méretekkel.

-                Katicamama, nem híztál te meg egy kicsit? – nézett tá tágra nyílt szemmel Bagolydoktor.

-               Én nem értem mi történik itt. Hirtelen nagyon szorosak lettek a ruháim. - és a cérnák hallhatóan elkezdtek szakadozni. Mindenki megdöbbent egy pillanatra. KisBobó tért magához elsőként.

-          Ennek a fele sem tréfa! Ha velünk ilyen szokatlan dolgok történnek, mi lehet a többiekkel? Utána kell járnunk!

Ahogy ezt mondta már mégis bánta, mert ilyen tarka, sokszínű pöttyökkel nem akart mutatkozni. Próbálta szorosan összezárni a szárnyait, de azok az incselkedő pöttyök akkor is ott virítottak. A kíváncsiság azonban felülkerekedett a hiúságán. A kis csapat útra kelt.

-            KisZümi, Zümimama! – kiabált már messziről KisBobó. Majd óvatosan benyitott az ajtón, és apró kis hüppögések ütötték a meg a fülét. Legjobb barátját még sosem látta ilyen elkeseredettnek.

-                      Mi a baj KisZümi?

Zümike csak szégyenlősen álldogált és halkan sírdogált.

 -                  Valami nem stimmel – ráncolta össze szemöldökét KisBobó. – Fordulj csak körbe, hadd nézzelek hátulról is! Mit csináltál a szárnyaiddal?

-                      Hát éppen ez az. Amikor lefeküdtem aludni, még minden rendben volt. Aztán reggel arra keltem, hogy … – halkult el Kiszümi. Majd kiterjesztette a szárnyát és egy óriási, szivárvány minta bontakozott ki.

-                      Hűha - álmélkodott KisBobó.

-                      És veled mi történt? Nini hogy bepöttyözöttél! Tudod, most aztán tényleg különleges lettél! Ilyen színes pöttyökkel te vagy az egyetlen katica.

-                      Az már igaz! – húzódott széles mosolyra KisBobó szája. -  Te sem nézel ki rosszul.

A két barát nevetve átölelte egymást. Ekkor léptek a szobába a többiek is.

-                      Jé, Bagolydoktor! Milyen különleges szemüvegre tettél szert! – kiáltott fel Zümike.

Odanéztek a többiek is, és egyszerre robban ki a nevetés mindenkiből. Bagolydoktor gyorsan lekapta a fejéről, és egy élénkpiros, szárán virágokkal díszített szemüveget tartott a szárnyaiban.

Csipiszke és Marcián, akik mindvégig tanúi volt az erdei varázslatoknak lélekszakadva repültek haza, hogy megoszthassák a látottakat a lányokkal. A tündérkonyhában találtak rájuk, sütögetés közben.

 -            Nézzétek, mit készítettünk nektek! - emelt fel boldogan Lili egy kissé csáléra sikeredett, ám csupa szeretettel készült finomságot.

-             Mit érdekel minket ez most! Azonnal velünk kell, hogy jöjjetek! El sem hiszitek, hogy mik történnek odakinn! – váltott türelmetlen hangnemre Marcián. - Hagyjatok itt mindent és gyertek azonnal velünk!

-             Most azonnal nem tudunk – nézett ragacsos kezeire Mazsi. – Még rendet kell raknunk, de aztán mehetünk.

-             Neeeem? Akkor maradjatok itt, és sütögessétek a béna sütijeiteket!

Azzal sarkon fordultak, és elrepültek. A tündérlányoknak elment a kedvük a sütögetéstől és visszavonultak a szobájukba. Újból leültek rajzolgatni. Már nem volt kedvük a vidám színekhez, vastag, erős ceruzavonásaik csak úgy karcolták a papírt. Mazsi Csipiszkét rajzolta le, nagy erőteljes vonalakkal, majd dühében nagy füleket rajzolt rá. Lili Marciánt vette elő, és óriási harcsabajuszt rajzolt neki. Dühük lassan oldódott, és ahogy egymás rajzait nézték jóízű nevetésben törtek ki.

 -          Csipiszke mi történt veled? – nézett barátjára Marcián. – Hogy megváltoztál! – és nem tudta, hogy sírjon-e vagy nevessen, amikor Csipiszke két óriási fülére nézett.

-             És te? Mikor növesztettél bajuszt? – nézett aggódva Csipiszke. Mi lesz itt még? És mi van a lányokkal?

Hirtelen aggódást éreztek. Ha őket is utolérte a varázslat, biztosan Mazsit és Lilit sem kímélte. Villámgyorsan repültek haza. Feltépték az ajtót, és ott találták a lányokat az asztal felett görnyedni, ceruzával a kezükben számtalan telerajzolt papírlap társaságában. Döbbenten meredtek a rajzokra; az ezerpöttyös KisBobóra, a szivárványszárnyú KisZümire, a gömbölyded Zümimamára, és a virágmintás szemüvegre.

-                     Jaj, mit tettetek!– kiáltott fel Csipiszke.

Ebben a pillanatban ért haza a tündéri küldöttség is. Tündéranyu rettenetesen dühös volt. Fáradtan megtérve hosszú útjukról, mit kellett tapasztalnia? Hogy fenekestől felfordult az erdő rendje.

-                      Nem megmondtam már vagy ezerszer, hogy semmit, de semmit nem vesztek el, ami a szobámban van!

-                     Igen, de ez csak egy ceruzakészlet volt… - suttogta halkan Mazsi, és szemeiből óriási könnycseppek gördültek alá.

-                      Azonnal lássunk neki a rendcsinálásnak!

-                      De hogyan? – kérdezték a tündérkék.

-                      Vegyétek elő az összes rajzot, amit készítettetek, de az összeset!

Mazsi és Lili szépen előszedegette őket. Aztán Tündéranyu egy titkos varázsradír segítségével szépen kiradírozta KisBobó pöttyeit, Csipiszke füleit, Marcián óriás harcsabajuszát, és Bagolydoktorról is lekerült a szemüveg. KisZümi visszakapta eredeti szárnyait, és Katicamama is végre újra belefért régi ruhájába.

-          Na, ezzel készen is lennénk, csapta össze kezét Tündéranyu. Most pedig megígéritek, hogy soha nem többé nem vesztek el semmit engedély nélkül. -  Aztán elzárta a ceruzákat. Most már ő is megnyugodott, hogy sikerült helyreállítani a békés rendet.