Félig nyúzott bakkecske

Félig nyúzott bakkecske.

Egyszer volt, hol nem volt, volt a világon egy ember. Annak volt két fia meg egy kecskéje. Azt mondja egy reggel az ember a nagyobbik fiának:

- Hajtsd ki, fiam, ezt a kecskét legelni! De olyan helyre hajtsd, ahol jól lakhatik.

A fiú kihajtotta szép füves helyre. Evett a kecske evett, míg úgy jól nem lakott, hogy alig tudott mozdulni. Akkor kérdezi tőle a fiú:

Felelt a kecske:

Evvel a fiú hazahajtotta. Otthon kérdi az apja a kecskétől:

Felel a kecske:

Megharagudott erre az ember, mindjárt elkergette a fiút a háztól.

Másnap reggel mondja a kisebbik fiának:

- Hajtsd ki most te, fiam, a kecskét. De jó helyre hajtsd, mert ha éhen hozod haza, úgy jársz, mint a bátyád.

Kihajtotta a fiú még szebb füves helyre, mint a bátyja. Jól is lakott a kecske megint, úgyhogy alig bírta. Akkor kérdezi tőle a fiú:

Felelt a kecske:

Evvel a fiú hazahajtotta. Otthon megint kérdi az ember a kecskétől:

Felel a kecske megint:

Ez még jobban megharagította az embert, elkergette ezt a fiát is.

Harmadnap reggel nem volt kire bízni a kecskét. Maga hajtotta ki az ember. Még szebb füves helyre vitte, mint a fiai. A kecske úgy jóllakott, hogy csak eldűlt, mint egy darab fa. Kérdezi tőle az ember:

Evvel hazahajtja az ember. Otthon kérdi tőle:

Felel a kecske:

Nagyon megharagudott erre az ember. Most látta, hogy a két fiát is ártatlanul kergette el a háztól.

- No hiszen megállj, kutya kecske, meglakolsz te ezért!

Elővett egy éles kést, a kecskét megkötötte egy fához, elkezdte nyúzni elevenen. Mikor már félig megnyúzta, megszólalt a kecske:

Erre aztán félbehagyta a nyúzást, eloldta a fától a félig megnyúzott kecskét. A kecske, amint megszabadult, elkezdett szaladni árkon-bokron keresztül. Szaladt, szaladt, egyszer egy róka-lyukhoz ért, abba belebujt. Ott aztán meghúzta magát szépen. Egyszer jön haza a róka. Amint be akarna menni, a kecske ezt kiáltja:

- Farkas komám, gyere hamar, ördög van a lyukamban.

Odamegy a farkas a lyuk szájához:

- Ki vagy, mi vagy, róka komám lyukába', lyukába'?

Megijedt a farkas is, elszaladt a medvéhez.

- Jaj, komám, gyere hamar, ördög van a róka koma lyukában.

Odamegy a medve is a lyukhoz, beszól rajta:

- Ki vagy, mi vagy róka komám lyukába', lyukába'?

Megijedt a medve is, elszaladtak mind a hárman. Szaladtak, szaladtak, egyszer előtaláltak egy sündisznót.

- Hova szaladtok, medve koma? - kérdi a sündisznó.

- Jaj szaladjunk, te is szaladj, ördög van a róka koma lyukában.

- Nem szaladok én! Gyertek vissza, hátha ki tudnám onnét riasztani.

- Már hogy tudnád, én csak erősebb vagyok, farkas komám is, mégse tudtuk - felel a medve.

- No csak próbáljunk szerencsét - mondja a sündisznó.

Visszamentek hát. Beszól a sündisznó a lyuk száján:

- Ki vagy, mi vagy róka komám lyukába', lyukába'?

De a sündisznó nem ijedt meg, hanem összegombolyította magát, begurult, elkezdte szurkálni minden oldalról a nyúzott részét a kecskének. Ez se vette tréfára a dolgot, kiugrott a lyukból. Idekint aztán mindjárt megismerte őkelmét a medve is, farkas is. Megfogták, széttépték, jó lakomát csináltak belőle.

Ha szét nem tépték volna, az én mesém is tovább tartott volna.

A mű forrása: https://mek.oszk.hu/ - MAGYAR GYERMEK- ÉS NÉPMESÉK: 1. gyűjtemény
Válogatta és szerkesztette: Radó Vilmos
Erre a népmesére a Nevezd meg! - Így add tovább! 3.0 Unported (CC BY-SA 3.0) Creative Commons licenc feltételei érvényesek. További információk: https://creativecommons.org/licenses/by-sa/3.0/deed.hu