Fösvény Jack (Halloween. Korosztály 10-14 év)

Fösvény Jack (Halloween. Korosztály 10-14 év).

Földi Kinga

Fösvény Jack

Halloween estéje volt. A 7.b osztály az erdőben táborozott, és töklámpásokat faragott. Márk az osztály éltanulója készült el először. Sebhelyekkel díszített lámpását büszkén emelte a magasba.

– Ezt nézzétek! – kiáltotta a többieknek.

Bence, aki Márk legjobb barátja volt, elismerően hátba veregette a fiút.

Márk úgy gondolta, hogy ez az eddigi legrémisztőbb halloween tökje. Mikor fény gyúlt a lámpás szájában, akkor a figura arca ijesztő mosolyba fordult.

– Látom, te élvezed a tökfaragást – jegyezte meg Aliz, Márk osztálytársa, aki unottan ült a fiú mellett.

– Miért te nem? – kérdezte vigyorogva Márk.

– Szerintem nagyok vagyunk már a tökfigura készítéshez – sóhajtozott Aliz, majd a saját a félig kész lámpását félredobta.

– Ne légy ünneprontó! – kérte a fiú. – A halloween jó buli.

Dani a táborvezetője is megszemlélte a kifaragott tököt.

– Nagyon félelmetesre sikeredett – állapította meg. – Tetszeni fog Fösvény Jacknek.

Márk szeme érdeklődve felcsillant.

– Fösvény Jack egy szellem – magyarázta Dani. – Minden évben halloweenkor átlép a mi a világunkba. A fénylő lámpások segítik, hogy ne tévedjen el az élők között.

– Hú ez nagyon menőn és ijesztőn hangzik – jelentette ki Márk, ás rákacsintott Alizra.

A lány forgatta a szemét a kísértethistóriát halva.

– Ez csak mese – mondta Márknak. – Dani csak megakar minket ijeszteni.

– Ez az igazság. A két szememmel láttam Jacket – győzködte a táborvezető. – Kisfiúként halloween napján készítettem egy szuper tököt. Még azon az éjszakán egy sötét alak jelent meg a szobámban, és vitte magával.

– Szerinted tényleg Fösvény Jack volt az? – faggatózott Márk.

– Ki más lett volna? Ezért is fontos, hogy kifaragjuk a lámpásokat. Nem akarhatjuk magunkra haragítani Jacket – felelte sejtelmesen Dani.

Márk látta, hogy Alizt nem sikerült meggyőzni a történettel.

– Én inkább lefekszem – mondta a lány, majd felált és egyedül elsétált.

A többi táborozó töklámpása végül mind elkészült. Egyedül Alizé maradt kifaragatlanul a tűz mellett.

Másnap reggel a 7.b-sek álmos fejjel ültek a reggelinél. Dani meséje után, nem aludtak túl mélyen. Márk leült Bence mellé az ebédlőben. A fiúk, épphogy csak neki kezdtek a reggelinek, amikor az egyik osztálytársuk, Lili lépett oda hozzájuk.

– Nem találkoztatok Alizzal? – kérdezte a lány zaklatottan. – Egy szobában kellett volna töltenünk az éjszakát, de szerintem ő nem aludt a helyén.

–  Miből gondolod, hogy nem? – kérdezte Márk.

– Aliz soha nem igazítja el az ágyneműjét ébredés után. Én szoktam helyette, mert utálom a rendetlenséget. Ma reggel viszont mindent szépen a helyén találtam. Pont úgy volt összehajtogatva a takaró és a párna, ahogy előző nap otthagytam – válaszolta Lili.

– Ez nem tűnik igazi indoknak – mondta Márk kételkedve. – Tegnap a saját szememmel láttam, hogy Aliz elindult a táborhelyére.

– Igen, tényleg odatartott – értett egyet a lány. – Éppen ezért nem is kapcsoltam villanyt az este, mikor megérkeztem a szobába. A sötétben öltöztem át, és bújtam be az ágyamba, nehogy felébresszem őt. Azt hittem Aliz már mélyen alszik. Most viszont abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán megérkezett volna a szállásra.

Lili állítását Márk hihetetlennek találta. Aliz azonban nem jelent meg az étkezőben, így végül az osztálytársak szóltak a táborvezetőnek. Dani először egyedül, majd a többi tanárral keresni kezdték a lányt, aki nem került elő. Délre a rendőrség is megjelent.

Márknak lelkiismeretfurdalás volt, amiért korábban nem hitte el, hogy Aliz eltűnt.

– Segítsünk a keresésben! – javasolta Lilinek és Bencének. – Menjünk a lányok faházába, hátha találunk valamit, amiből rájöhetünk hová lett Aliz.

A két osztálytárs beleegyezően bólintott. A szállásra érkezve mind a hárman kutatni kezdtek.

Márk érdekesnek találta, hogy a csukott ajtó ellenére is érzi a szelet a szobában.

– Ti ősszel is nyitott ablaknál alszatok? – kérdezte a fiú, mikor felfedezte, hol kúszott be a szél.

Lili rázni kezdte a fejét.

– Észre sem vettem, hogy nyitva van. Eltakarta a sötétítő függöny. – Már értem, miért fáztam annyira az éjszaka.

Márk kinézett az ablakon, ahol a párkány alatt sáros lábnyomokat talált.

– Ezt figyeljétek! – szólt a többieknek. – Úgy tűnik Aliz az ablakon keresztül távozott.

– Miért tett volna ilyet? – kérdezte Lili.

– Azt nem tudom – felelte Márk.

– A kabátja nincs itt, úgyhogy legalább nem fagyott meg odakint – mondta Bence.

– Talán valaki, vagy valami üldözte, ezért az ablakon át rohant el – jegyezte meg Márk, akinek felrémlett Fösvény Jack története és Dani megjegyzése, hogy senki ne haragítsa magára a szellemet egy kifaragatlan lámpással. – Én követem a sáros nyomokat. Velem jöttök?

Bence és Lili először haboztak, hiszen nekik is eszükbe jutott az előző esti kísértetmese. Végül azonban mind a ketten követték Márkot.

A keresőcsapat elszántan sétált be az erdőbe. A nyomok egészen a tóig vezették őket, ott azonban hirtelen eltűntek.

Lili szipogva Márkhoz fordult.

– Mi van, ha Fösvény Jack vitte el Alizt? – kérdezte.

– Szellemek nincsenek – felelte a fiú vigasztalásképpen, bár maga sem volt biztos abban, hogy ez igaz-e.

Márk a vízparton haladva folytatta a kutatást. Tudta, hogy nem adhatja fel. Fülét a keresés közben egyszer csak egy jajveszékelő hang ütötte meg.

– Hallottátok? – kérdezte.

– Én igen – felelte Bence.

A fiú elindult a hang irányába. A szíve hevesen dobogott, amikor rájött, hogy a sírás a bokor felől jön. Nagyot nyelt, hogy visszafojtsa a félelmét, és a bokrok közé lépett. Alice ott feküdt összegömbölyödve a földön. Ruhája és arca ragadt a piszoktól.

A lány zokogva magyarázatba kezdett:

– Tegnap, mikor visszaértem a szállásra, egy kaparászó hangot hallottam. Először azt hittem, hogy te vagy az Lili, de nem válaszoltál, mikor kérdeztelek. A kilincs viszont erősen rázkódni kezdett. Hirtelen arra tudtam csak gondolni, hogy Fösvény Jack jött el értem bosszúból, mert nem fejeztem be a halloween tököt. Kiugrottam hát az ablakon és futni kezdtem. A sötétben jó nagyot estem, még a bokámat is kificamítottam. Úgy féltem, hogy jobbnak láttam, ha itt maradok. Reméltem, hogy valaki majd rám talál.

A fiúk felemelték a didergő Alizt, és visszasegítették a táborba. A rendőrök jól leszidták őket, amiért egyedül vágtak neki az erdőnek.

– Kísértetek nem léteznek – jelentette ki Márk mosolyogva.

– És mi volt az a fura dolog az ajtóval? Valami igenis megijesztette Alizt – emlékeztette őket Lili.

– Talán csak képzelte – felelte vállrándítással a fiú.

A táborozásnak hivatalosan is vége szakadt. Márk és a többiek elkezdtek összepakolni. Nem vették észre, hogy a távolból egy különös alak figyeli őket.

– Még, hogy nincsenek szellemek. Ne legyen a nevem Fösvény Jack, ha ez igaz – nevetett a sötét figura, majd begyűjtötte a töklámpásokat és eltűnt az erdőben.