Galamb Kávéház

Galamb Kávéház.

A városi legendával ellentétben, a galambok nem itatóhoz járnak, hanem kávéházba. Összeröppennek és susogva mesélik el titkaikat egymásnak. Nincs ez ma sem másképp.

Gubó Galamb izgatottan röppen be a többiek közé. Helyet foglal, és már előtte is a csésze gőzölgő kávé.

-        Hol van Giling? – kérdezi Gubó.

A többiek szárnyat vonnak és szürcsölik az italuk. Van, aki feketén, van, aki kis tejjel, páran cukorral, de mindenki jég nélkül. Telnek a percek, de Giling még sehol.

-        Tudjátok hol jártam? – kiált fel Gubó, mivel már nem tud várni.

-        Na? – kérdezik a többiek, izgalmukban tolluk rázva.

-        Zsuzsi néni teraszán. – válaszolja rákontrázva. – És tudjátok mit láttam?

-        Mit láttál Gubó?

-        Ahogy lézengtem a teraszon, benéztem az ablakon. Ott láttam én Zsuzska nénit egy kalappal a fején!

-        Milyen kalappal? – zengte a kérdést a galamb kórus.

Mivel már nem tudja visszatartani, kitört a nevetés Gubó Galambból. A többiek nagy szemekkel, kíváncsian várták, hogy beavassa őket a jókedélyű titkába.

-        Zöld volt és hosszú.

-        Pont, mint egy uborka! – kiáltotta Gerle Galamb.

-        De olyan terebélyes volt, mint egy fának a lombja. – folytatja Gubó.

-        Akkor mint egy brokkoli – találgatja Gőge Galamb.

-        Tele volt valami csillogóval – mondja tovább Gubó.

-        Akkor talán karácsonyfa?

Mostanra már mind nevetnek. A Galamb Kávéház zeng a sipítozó károgástól. A többiek is köréjük reppennek és hallgatják a történetet. A kávé lassan kihűl előttük, de a történet nem csillapodik. Gubó Galamb középen ül, úgy jár a szája.

-        Olyan nagy volt a sipka a fejére, szinte majdnem elnyelte ősz kobakját egészben.

Hullámként tör ki a hatalmas nevetés. Minden galamb elképzeli Zsuzsi nénit, a fején egy zöld szörnyeteggel. Mindenki előtt más kép jelenik meg, mindenkinek más a kalap, de mindannyian nevetnek.

-        Miért vesz fel az ember ilyet? – visítja Güzü Galamb.

-        Vajon így száll fel a villamosra?

-        Vajon így megy el piacra?

Gubó Galamb csak sóhajt egyet. Szárnyacskáit karba teszi, fejecskéjét megtekeri. Örül, hogy végre ő a Kávéház közepe.

Ekkor hirtelen újabb vendég röppen be az ablakon. A tubicák felé fordítják fejüket.

-        Giling Galamb! – üdvözlik kórusban barátjukat.

-        Merre jártál galambom?

Giling megrázza magát.

-        Csak repkedtem a városban. – feleli szárnyát vonva. – De ti mégis mit nevetettek így? Hallani az egész légvonalban.

Helyet csinálnak és izgatottan húzzák maguk közé Gilinget.

-        Gubó látta Zsuzska nénit kalappal a fején. – újságolják izgatottan.

-        Igen bizony! – kiáltja Gubó. – El sem hiszed Giling mit fel nem vesz a néni!

Giling oldalra dönti a fejét és csendben hallgatja társait. Ők egyre csak mesélik neki a különös, zöld sipka történetét. Tervezik, hogy együtt odarepülnek Zsuzsa néni teraszára, hogy élőben láthassák a fejbe húzott uborkát, brokkolit, vagy karácsonyfát.

-        Na, mi az, Giling? – kérdezi Gubó. – Talán téged nem érdekel? Miért nem nevetsz?

Giling kihúzza magát, kitolja begyét és szigorúan néz a többiekre.

-        Én is voltam arra felé ma reggel. Leszálltam a teraszra, hogy megpihenjek kicsit. Mikor bekukkantottam az ablakon, láttam Zsuzsa nénit, de nem volt egyedül. Ott volt vele Lacika.

-        Ki az a Lacika?

-        A kisunokája. Tőle kapta a kalapot. Neki csinálta az óvódban. Hát ezért hordja Zsuzska néni azt a sipkát.

Csend borul a Galamb Kávézóra. A nevetés abbamarad. Hát ezért hordja Zsuzsa néni a kalapot! Nem karácsonyfa az, hanem az ajándék.

Giling megrázza magát és kirepül az ablakon. A többiek követik, és a galamb csapat egyként repül az égen Zsuzsi néni terasza felé. Éppen időben érkeznek. Leszállnak a korlátra, az erkélyre, és látják, hogy Lacika már végzett az óvodában és együtt játszik Zsuzsi mamával a nappaliban. Mindkettőjük fején egy zöld kalap.

-        Egész szép kis kalap. – mondja Güzü Galamb.

-        Nem is olyan, mint egy brokkoli. – könyveli el Gőge Galamb.

-        Igen. Ha innen nézem egész szép. – mondja Gubó, aki már rosszul érezte magát, amiért kinevette Zsuzsa nénit

A galamb csapat még egy ideig nézi a bent játszó nagymamát és kisunokát. Aztán Giling megkocogtatja az ablak üvegét a csőrével. Bent felkapják a fejüket. Lacika szemét, száját eltátja és úgy szalad az üveghez.

-        Mama! Száz galamb ül a teraszon! – kiáltja.