Panel Papagájok

Panel Papagájok.

Papagáj Poppi és Papagáj Patrik egy panellakásban éltek emberükkel, Elemérrel. Kicsit talán szűkös volt, de ők mégis igazi otthonként tekintettek rá. Nem is tehettek volna másképp, mivel mást nem ismertek.

Elemér minden reggel pontban 7 óra 48 perckor elhagyta a panellakást, magára hagyva a két papagájt. Ilyenkor rendszeresen csintalankodtak, egymást csipkedték, csakhogy teljen az idő. Már megtanulták hogyan kell bekapcsolni a tévét. Persze ők nem így nevezték. Mindig csak azt mondták; színes, villogó doboz.

-       - Bökd meg a csőröddel! – rimánkodott Poppi. – Nem azt a gombot! – forgatta a szemét.

A színes, villogó doboz egy ideig lekötötte a figyelmüket, de csak mint minden ember, a papagájok sem szerették a reklámokat. Patrik a csatornák között kapcsolgatott, úgy is mondhatnám, szörfözött, amikor megakadt a szemük egy műsoron. Elkerekedett szemekkel bámultak a képernyőre.

-        - Poppi, ez mégis miféle erdő? – sóhajtotta Patrik, akit szinte cserben hagytak a szavak a smaragdzöld fák lombjai láttán.

Láttak már erdőt. Ismerték milyen egy tölgy, egy bükk, sőt még a fenyőt is, de ilyen fákat ők még életükben nem láttak.

-        - Az afrikai esőerdők számos különleges lakóval rendelkeznek. – búgta a hang a színes, villogó dobozból.

Poppi és Patrik ámulva nézték ezt a bizonyos esőerdőt. Sok állat jelenet meg a szemük előtt. Voltak olyanok, amilyeneket már láttak képeken, de ismeretlenek is. Aztán egyszer csak a képernyőn megjelent egy madár. Tarka tollai voltak, a háta pedig vörösben pompázott. Éppen olyan volt, mint Poppi maga.

-       - Pontosan olyan, mint te! – mondta Patrik, majd kicsit oldalra döntötte a fejét, hogy jobban szemügyre vegye. – Csak az ő tollai kicsit fényesebbek, mint a tied.

Poppi sértődötten fordította el a fejét. – Holnap beszélek a fodrászommal!

Nem sokba telt, majd egy kék hátú, sárga hasú madár is megjelent a másik mellett ebben a bizonyos esőerdőben, ami olyan messze volt tőlük. Patrik először azt hitte, tükörbe néz. A panel papagájok szájtátva nézték hasonmásaikat ahogy az esőerdő fái között cikáznak és meghódítják az afrikai eget. Úgy kerülték ki az ágakat és lombokat, mintha a saját akadálypályájuk lett volna. Hirtelen többen lettek, és csoportban szálltak az égen. Ennyi féle és fajta papagájt még sosem láttak egyszerre. Mindenféle színben és méretben pompáztak.

Ezután még sokáig nézték őket, és azon gondolkodtak, milyen lehet nem egy kis szobában repkedni. Az ötödiken laktak, így amikor az ablakba ültek és kitárták szárnyaikat, akkor az majdnem olyan volt, mintha a magasban repülnének. Elemér néha eljárt velük egy üres parkba, de ott nem voltak fák, bokrok és más állatok.

Az egész napot azzal töltöttek, hogy a színes dobozt nézték, de úgy, mint akiknek odaragasztották a szemét a képernyőre. Így találta meg őket Elemér délután amikor hazaért a lakásba. Az emberük először furcsálta, hogy az egyébként mindig cserfes papagájok most miért tűntek olyan bánatosnak.

-        - Hát ti meg Nat Geo-t néztek?

A papagájok rá se hederítettek. Elemér nagyot sóhajtott és a távirányítóért nyúlt, és egy gyors mozdulattal kikapcsolta a színes dobozt.

-        - Gyerünk! Mozgás! Ki a kocsiba!

Jól nevelt panel papagájok lévén Poppi és Patrik hallgattak a parancsra, habár nem értették teljesen, hogy mi is történik.

-        Remélem nem a dokihoz visz bennünket! – súgta Patrik kétségbeesetten Poppinak.

-       - Ne butáskodj! – pirított rá Poppi. – Hiszen a múlthéten voltunk.

Elemér beültette őket maga mellé az autóba. Már megszokták, hogy a nagy utcákon kocsikáznak emberükkel. Bizonyos értelemben ez is hasonlított a repüléshez. Gyorsan eltelt az út, és végül Elemér befordult az autóval egy csendesebb utcába. Lassított, majd a kocsi megállt. Egy gombnyomással letekerte az ablakot és a madaraira nézett. Kinyújtotta a karját, Poppi és Patrik pedig megszokásból rászálltak. Ekkor Elemér kidugta a karját az ablakon, ezzel kiemelve a papagájokat a kocsiból.

-        - Verseny? – kérdezte, a szemöldökét felhúzva.

A panel papagájoknak nem volt idejük megérteni a kérdést, mert Elemért karja lendült, ők pedig kénytelenek voltak elrugaszkodni és elkezdeni repülni. Az autó elindult mellettük, ők pedig igyekeztek minél gyorsabban szállni, hogy utolérjék.

A szűk utca tele volt fákkal, oszlopokkal, postaládákkal és más autókkal. Poppi és Patrik ezeket igyekztek röptükben ügyesen kikerülni. Úgy cikáztak a városban, mint ahogyan társaik tették azt az esőerdőben. Mindkettőjük szíve olyan vadul dobogott, mint még soha azelőtt.

Elemér autója lassított és megállt, a papagájok pedig berepültek az ablakon. Poppi megrázta pompás vörös tollait. Régen nem érezte már hogy a szél így borzolná őket.

-        - Még egy kör? – kérdezte Elemér.

Aznap délután a szűk utcából esőerdő lett, a panel papagájok pedig megízlelhették milyen is igazából repülni.