Galambmese

Galambmese.

Galambmese

Hol volt, hol nem volt… élt egyszer a falu templomtornyában egy fehér galambpár. Artúr és Amálka már régóta együtt voltak, és nagyon szerették egymást.

     Amikor esküvő volt a faluban, a harangszókor felrepültek, és teljesen elérzékenyültek. Vígan burukkoltak, és a saját szerelmükre gondoltak. De amikor temetés volt, akkor is zúgtak a harangok, s ők pedig szomorúan búgtak. Egyre csak azt búgták, hogy „Megölték, megölték, kivették a szívét.” S szomorúan hallgattak azután.

     Csak egy baj volt, hogy nagyon zajos volt a lakásuk. Az öreg harang sokszor megszólalt. Minden délben, meg ha meghalt valaki, ha esküvő volt, ha temetés, vagy ha tűz ütött ki valahol, nem is beszélve a misékről. Ha a nagyharang megszólalt, a két fehér galamb mindig felrepült.

     Történt egyszer, hogy levelet kaptak a közeli erdőből. A barátaik, egy vadgalambpár, írt nekik. Szívesen látták őket vendégségbe egy hétre. Artúr és Amálka nagyon megörült a szíves invitálásnak. Az igazság az, hogy megunták már az örökös harangszót. Így gyorsan bepakolták a bőröndöket, és elindultak az erdőbe.

     A szürke galambpár egy óriási fenyőfán lakott. Simon és Eszter még fiatal galambok voltak. Mindennap csak turbékoltak. Vidékies kis fészküket most bővítették ki éppen vendégszobával. Alig várták már a vendégek érkezését.

     A fehér galambpár nyílegyenesen repült az erdő felé. Amikor odaértek, köröztek egyet, s leszálltak a nagy fenyőfára. Turbékoltak egyet, így jelezve, hogy megérkeztek. Simon és Eszter örömmel fogadta őket.

     Miután lepakoltak, lerepültek a közeli tóra, felfrissíteni a megviselt tollazatukat. Ennek Artúr és Amálka nagyon örült, mert otthon csak az utcai porban tudtak fürdőzni.

     A négy galamb örömteljes csevegésbe kezdett. Artúr és Amálka a falusi életről meséltek, míg Simon és Eszter az erdei élet előnyeit ecsetelték.

     Eltelt egy hét, és a fehér galambpár vágyott vissza a harangtoronyba, bármennyire is kellemes volt az erdei élet. Most ők hívták meg a szürke vadgalambpárt vendégségbe.

     Megint eltelt egy hét. A szürke galambok szívesen fogadták a meghívást. Jóízű beszélgetésekkel telt el az idő. Megnézték az egész falut. Repültek és sétáltak mindenfelé. De Simonnak és Eszternek túl hangos volt a templomtorony, vágytak vissza a csendes, nyugodt erdőbe.

     Artúr és Amálka meg újra jól érezte magát a falu zsibongó forgatagában, és egyenesen hiányzott nekik az állandó harangzúgás.

     Végül is megegyeztek abban, hogy a legjobb otthon lenni. De azért nem mondtak volna le a jóízű beszélgetésekről sem. Így úgy döntöttek, hogy azért néha meglátogatják egymást.

Vége

Fonyód, 2022. április 8.