A kicsi vár nagy napja

A kicsi vár nagy napja.

A kicsi vár nagy napja

     Hol volt, hol nem volt… volt egyszer egy tornyos kicsi vár. Ott élt egy lovag egyes egyedül, csak a szolgái vették körül. Varázskardú lovag, így emlegették a birodalomban őt.

     Nem volt a lovagnak senkije. Szülei már meghaltak, hitvese még nem volt. Magányában arra gondolt, hogy tenni kellene valamit. Vadászni ugyan eljárt, de azt már unta.

     Addig gondolkodott, míg azt találta ki, hogy rendez egy lovagi tornát a környékbeli lovagoknak.

     A várudvaron kijelölték a lovagi torna helyét, korlátot is építettek, és emelvényt a nézőknek. Aztán elküldték a meghívókat minden lovagnak. S plakátokat is tűztek ki mindenfelé a kóbor lovagoknak.

     A megjelölt időben jöttek is a lovagok mindenfelől. Felütötték díszes sátraikat a várudvaron, és várták, hogy elkezdődjön a lovagi torna.

     Nemsokára felvirradt a nagy nap. A vendégek is megérkeztek mind. A konyhán, az udvaron sütöttek-főztek a sok vendégnek.

     A Varázskardú lovag elégedetten járkált a várudvaron, és elbeszélgetett a hős lovagokkal, akik már alig várták a párbajozást.

     Végül úgy döntött, hogy ő maga is nevez a versenyre. Szolgáival kifényesíttette páncélzatát, lovászával a lovát tetette rendbe. S ő is várta a verseny kezdetét.

     A vendégek elfoglalták a helyüket az emelvényen. Volt köztük sok elragadóan szép hölgy is. Varázskardú lovag végignézett rajtuk, s megakadt a szeme egyikük varázslatos szépségén.

     -Neki fogom ajánlani a kardomat. – mondta a lovag átszellemülten, s biccentett a lány felé.

     A lány erre elmosolyodott, és biztatóan nézett a lovagra.

     De már kezdődött is a verseny. Két lovag felállt egymás ellen, s már nyargaltak is egymás felé, kopjáikat maguk elé tartva. A cél az volt, hogy kiüssék egymást a nyeregből. Aztán a földön folytatták a harcot karddal.

     Délutánra már csak nyolc versenyző maradt, köztük Varázskardú lovag. Szíve hölgyétől megkapta a zsebkendőjét is, amit a lány feltűzött a kopjájára, s a lovag a keblébe dugta a kedves ajándékot.

     Már csak négyen, aztán ketten maradtak. Sötét lovag lett az ellenfele Varázskardú lovagnak.

     -Csak a kopjatörést éljem túl, - fohászkodott a lovag. – abban nem vagyok annyira jó. De a vívásban legyőzöm én, ha addig élek is.

     Háromszor törtek kopját, Varázskardúnak csak egyszer sikerült összetörnie az ellenség kopjáját, harmadszorra pedig Sötét Lovag kiütötte a nyeregből. Aztán vívással folytatták a harcot. Akármennyire is ügyes volt Sötét Lovag, Varázskardú jobb volt a vívásban. Sokáig harcoltak, egyszer a Sötét Lovag, egyszer Varázskardú Lovag kerekedett felül, de a végén Varázskardú győzött.

     A házigazda lovag ezután mindenkit meghívott az esti lakomára és mulatságra. Jól telt el az egész nap, jól érezték magukat, még Sötét Lovag is.

     Varázskardú győzött a párviadalon, és még a szerelemre is rátalált ezen a szép napon. A vendégek és a lovagok másnap hazamentek, és a kicsi vár bezárta kapuját.

Vége

Fonyód, 2022. május 28.