Gergő a sárkányfiú

Gergő a sárkányfiú.

Gergő, a sárkányfiú

Egyszer volt, hol nem volt, Élt egyszer egy kiskamasz sárkányfiú, akit Gergőnek hívtak. Gergő csodálatra méltó sárkány volt. Nagyon szerette mindenki. Jóságos volt és barátságos. Igazán lágy szívéért és kedvességéért szerették a barátai és mindenki a sárkányok népéből. Sárkányföldön élt a családjával és a többi hozzá hasonló sárkánnyal. Ebben az időben a sárkányok az emberek felett álltak. A sárkányok tiszteletreméltóak voltak és ők voltak a bolygó koronái. Ők uraltak mindent. Eszesek és erősek voltak. Védték a bolygót és tisztelték egymást. Nem volt náluk magasabb rangú a földön. Jól is tették a dolgukat. Nem hatalomvágyból uralkodtak, hanem gondját viselték a bolygónak. A világ gyönyörűen virágzott uralkodásuk alatt. A sárkánygyerekek megtanultak vigyázni a körülöttük lévő világra, de megtanultak harcolni is. A küzdőszellem természetük része volt, így születtek. Mivel ösztönös lények, ezért a harc természetes volt az életükben. Az emberekkel furcsa kapcsolatuk volt. Az emberek sokkal kevesebbet tudtak, mint a sárkányok. Viszont nagyon sokat tanultak az óriási lényektől. Bizony sokmindent tőlük tanultak meg, amit ma már tudnak. Ma rengeteg olyan tulajdonsága van az embereknek, amiket a sárkányoktól kaptak. Segítségükkel lehetnek sikeresek az üzleti életben, vagy akár a munkájukban.

A sárkányok a legjobb tanítók, a legjobb mesterek voltak. Szívük hatalmas, viszont hidegvérűek. Érzelmek nélkül élnek és ölnek. Amikor tiszteletlenséget tapasztalnak egy alsóbbrendű lénytől, akár az embertől, zokszó nélkül megölik. Erre tanítják gyermekeiket is, már pici gyermekkoruktól. Mert úgy hiszik, ez így van rendjén. “Mindig így volt, így kell ennek lenni.”-mondják. Azt hiszik, csak így tarthatják meg hatalmukat. Ez is lesz a vesztük. A Teremtő e miatt a tulajdonságuk miatt dönt úgy, hogy hazahívja ezt a fajt a bolygóról, mert ennek a mentalitásnak bizony már lejárt az ideje. Mellettük képtelenség lenne hogy érvényesüljön az ember és fejlődhessen. Márpedig az ember fejlődni jön a Föld bolygóra, nem azért hogy egy faj kénye-kedve szerint gyilkolja őt. De ne szaladjunk ennyire előre…

Gergő, ahogyan játszott a sárkánybarátaival a kertben, egyszer csak sírásra lett figyelmes. Egy ember kislány sírását hallotta messziről. A sárkányoknak köztudottan kiváló hallásuk van. A kicsi lány a sziklák tövében sírt keservesen. A kislány szőke volt, göndör hajú, kék szemű, nagyon aranyos. Gergő otthagyta a barátait és közelebb ment hozzá. Amikor odaért, kérdőn nézett rá, majd megszólította.

• Mi a baj? Miért sírsz? A kislány felnézett, nagyon megijedt és még jobban sírni kezdett. Gergő akkor kicsit tétovázott, aztán leült mellé és barátságos hangon elkezdett énekelni a kislánynak.
• Egy nagyon kedves kis dalt énekelt, amitől a kislány hipp-hopp megnyugodott. Akkor Gergő újra szólt.
• Miért sírsz kicsike?
• Azért sírok, mert magányos vagyok. Soha senki nem játszik velem, mindig egyedül maradok. Senki nem törődik velem, senki sem szeret engem. - és újra sírásra görbült a szája. Bár a sárkányok nem igazán érzelgősek, Gergő megsajnálta a kislányt és azt kérdezte…
• Leszünk barátok?
• Dehát te gonosz vagy. A sárkányok megölik az embert.
• Csak akkor, ha veszélyben érzik magukat tőlük. Én nem érzem, hogy veszélyes lennél.
• Hm…értem. Akkor jó. Legyünk barátok - mondta. Akkor Gergőnek támadt egy ötlete.
• Szeretnél repülni?
• Repülniiii??? Ezt komolyan kérdezed? Hát persze, hogy szeretnék. Ki ne szeretne…- mondta a kislány.
• Akkor mire vársz? -kérdezte. Gergő akkor lehasalt, hogy a kislány felmászhasson a hátára. A kislány jó erősen megkapaszkodott, szorosan átölelte Gergőt, akinek nagyon jólesett ez a meleg ölelés, egy pillanatra be is hunyta a szemét, hogy élvezze. Majd felrepült, hogy megmutassa a kicsi lánynak a tájat, ahol él.

A kislány ámult-bámult, hogy milyen gyönyörű fentről az otthona. Gergő elvitte őt a nagy tóhoz, ahol a sárkányok szoktak inni. Kortyoltak a vízből mindketten. Miután a kislány ivott a vízből a haja aranycsillámokkal kezdett ragyogni, csak úgy csillogott-villogott. A sárkányfiú nem tudta mi történhetett vele, de nagyon tetszett neki a dolog.

• Finom ez a víz. - mondta a kislány.
• Igen, látom csak úgy ragyogsz tőle. Mi sárkányok mindig ide járunk inni.
• Klassz hely. Köszönöm, hogy idehoztál és láthatom. Sokkal jobban érzem már magam. Úgy érzem, hogy már soha többé nem leszek egyedül. Köszönöm Neked, drága Gergő!
• Nagyon szívesen picileány, nagyon szívesen. Akkor valaki kiabálni kezdte a kislány nevét.
• Katicaaaa! KisKataaa! Merre vaaaagy? Gyere hazaaaa!!!! A kiabálást természetesen csak Gergő hallotta, mert nagyon messze voltak a kislány otthonától. És a sárkányoknak mindenkinél élesebb hallásuk van.
• Gyere, hazaviszlek. Már keresnek a szüleid. Biztosan aggódnak miattad.
• Persze, ha nem vagyok meg aggódnak, ha meg megvagyok, akkor meg nem törődnek velem. Sosem csinálunk együtt semmit. Olyan, mintha nem is akarnák, hogy ott legyek.

 Nem értem, minek akartak engem, ha most meg mással foglalkoznak. Mondjuk, lehet nem is akartak. Csak nem tudom, akkor mivégre lettem…Nem értem ezeket a felnőtt dolgokat. Te érted Gergő?

• Háth…én sárkány vagyok, tudod. Nálunk azért másképp mennek a dolgok. Mások a törvényeink. Nekünk elég sok szabályunk van, amit mindenki betart és így biztonságban érezzük magunkat. Mindig tudjuk, hányadán állunk a családban. Tudod, kinek mit jelent a törődés. Egy embernek biztosan mást jelenthet, mint egy sárkánynak. - Gergő ennyivel zárta mondandóját, majd lehajolt, hogy visszamászhasson KisKata a hátára és már repültek is visszafelé, ahonnan elindultak. A szikláknál KisKata leszállt Gergő hátáról és szorosan magához ölelte őt.
• Nagyon szépen köszönöm, hogy a barátom lettél és hogy repülni vittél. Szeretlek Gergő! - mondta Kata. Akkor nekiiramodott és szaladt haza, ahogy csak a lába bírta, mert már nagyon türelmetlen volt a szólítgatása. Gergő, miután letette a kislányt, azonnal hazafelé vette az irányt, mert gyorsan meg akart kérdezni valamit az Apukájától.
• Apaaa!!! Hol vagy? Gyere idee!!! - kiabált Gergő.
• Mi történt fiam? Nagyon zaklatottnak tűnsz.
• Képzeld el, egy ember kislány lett a barátom.
• Egy ember???
• Egy kicsike lány. Katának hívják és nagyon aranyos.
• Jól meggondoltad ezt fiam?
• Igen Apa, jól meggondoltam. Ő nem veszélyes. Szomorú volt, sírt, mert nem szereti senki. Megsajnáltam és a barátja lettem.
• Rendben fiam. Ez a Te döntésed. De tudnod kell valami nagyon fontosat az emberekről.
• És mi az Apa?
• A sárkányok és az emberek nem barátai egymásnak. De vannak kivételek. Mindig is voltak. Az emberek érdekes lények. Nem egyformák. Vannak közöttük egészen ádázok és gyilkosok, de vannak nagyon szeretetre méltóak is. Épp ezért kiszámíthatatlanok. Sosem tudhatjuk, épp melyikkel van dolgunk. Mi megérezzük, ha rossz szándékkal közelítenek, és akkor azonnal támadunk, így védekezünk. De azt is érezzük, ha tisztaszívű emberrel találkozunk. Ez kivételes eset. Ilyenkor megengedjük, hogy felüljön a hátunkra. Ezzel jelezzük bizalmunkat felé. Egy sárkány hátára csak az az ember ülhet fel, akinek azt megengedi, és akkor engedi meg, amikor szívtől-szívig érnek, tehát azonnali bizalom köttetik közöttük. Az az ember, akivel szemben a sárkány bizalmatlan, nem lehet sem barátja, sem más kapcsolat nem lesz közöttük. Minden ellenséges szándékú embert a sárkányok megölnek, tudod jól fiam.
• Igen, tudom Apa. Bár eddig ezt sosem értettem, hogy miért. Már értem. - Gergő mosolyogott.
• De szeretnék valami fontosat kérdezni.
• És mi volna az? - kérdezte Apa.
• KisKatát elvittem a nagy tóhoz inni repülés közben. De miután ivott a tóból valami nagyon furcsa dolog történt vele.
• Miféle furcsa dolog?
• Hát…izé…csillogni kezdett a haja.
• Igen?
•  
• Ez érdekes. És nagyon jó.
• Mért érdekes? És miért nagyon jó? Ez miért lehet apa?- kérdezte Gergő.
• Azért, mert a tóban varázsvíz van kisfiam. Mi sárkányok ettől a víztől tudunk repülni.
• Tényleg??? És akkor a kicsilány is fog tudni majd repülni?-kérdezte Gergő.
• Nem, az emberek nem repülhetnek, az emberekre egészen más módon hat ez a víz. - mondta az apukája.
• Tényleg? De hogyan? - kérdezte Gergő.
• Ő varázsolni fog tudni. Varázserőt adott neki a víz.
• Varázserőt? Tényleg? Aztaaa….
• Minden lelki vágy, dédelgetett gondolat, amivel sokat törődik, amit gondoz, ápol, az mind valóra válik az életében. És minél többször iszik a vízből, annál nagyobb lesz az ereje. Mire felnő, hatalmas varázsló válik majd belőle, de csak akkor, ha csodálatos lelkére és szívére hallgat. Mert akkor sosem fog visszaélni ezzel a varázserővel. A tó ugyanis csak annak ajándékozza ezt az erőt, aki kérkedés és hatalmaskodás nélkül képes azt használni.
• Dejóóóó, tudtam, hogy tiszta szívű kicsi ékszerre bukkantam. - mondta Gergő nagyon boldogan. És elképesztően örült, hogy a barátja egy ilyen csodálatos szívű kislány lett. Nem is vágyott már másra, csak hogy vele legyen. Attól a naptól kezdve mindennap találkoztak, mindennap repültek egyet a kék égben és rengeteget beszélgettek. Mindig volt közös témájuk, sokat nevettek együtt. És boldogan éltek, míg meg nem haltak.

(Bcs.2021.augusztus)