Giminapló 5. rész


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

   Június 13-át írunk, két nap és kitör a nyári szünet. Mi Zsejkével az udvar egyik padján ültünk és néztük a felbolydult udvart. A vakáció közeledtével mindenki meg van bolondulva. 
Egyébként Zsejkével a tavaszi bál óta a legjobb barátnők vagyunk. Együt...

Kép forrása: galéria

   Június 13-át írunk, két nap és kitör a nyári szünet. Mi Zsejkével az udvar egyik padján ültünk és néztük a felbolydult udvart. A vakáció közeledtével mindenki meg van bolondulva.

Egyébként Zsejkével a tavaszi bál óta a legjobb barátnők vagyunk. Együtt lógunk szünetekben és délutánonként is átmegyünk egymáshoz. Vele sokkal mélyebb barátság alakult ki, mint Ginával bármikor. Mindig is egy ilyen barátnőre vágytam. A tavaszi buli utáni gúnyolódókat is sokkal könyebb volt úgy elviselnem, hogy egy barátnő áll mögöttem, aki mellém áll és megvéd. Plussz már egyedül sem ülök az első padban, mivel Zsejke eddig Bella mellett ült, de a történtek után szörnyen megutálta és átcuccolt hozzám. Persze Bella egy kicsit incselkedett Zsejkével, hogy velem kezdett el barátkozni, de aztán beletörődött.


-Te mit tervezel a nyári szünetre?-kérdeztem Zsejkétől, ám ő válaszra sem méltatott, hanem tovább bámulta a kosaras fiúkat. Mostanában olyan fura. Régebben be nem állt a szája, most meg folyton elkalandozik.
-Hahó, Zsejke!-csettintettem a kezemmel előtte, hogy felhívjam magamra a figyelmét.
Zsejke ettől összerezzent.
-Öööö, tessék? Mit kérdeztél?-rázta meg a fejét és felém fordult.
-Oké, mi bajod van mostanában? Csak nem tetszik valak?-böktem meg  vigyorogva a vállát és én is mosolyogva a kosarazó fiúkra néztem. Köztük volt a leveses fiú is, és bármennyire is rühellem, el kellett ismernem magamban, hogy marha jól áll neki az az újatlan póló. És az izmos karjától is kiver a víz. De amúgy még mindig utálom! Igen, mert ő volt a fő gúnyolom Izabelláékon kívül a tavaszi buli után.
-Hááát…Talán.-csavargatta Zsejke az egyik hajtincsét és egy kicsit el is pirult.-Ez a Márk elég helyes.
Én meglepődve fordultam az említett felé. Igen, valóban nem nézett ki rosszul, de ő volt a leveses fiú legjobb haverja (legalábbis látszólag). Ráadásul gúnyolt is engem a haverjával együtt és akkor még Zsejke is utálta.
-Mi változott meg? Azt hittem mérges vagy rá és utálod? Már nem emlékszel, hogy miket mondott a bál után?
-De igen, de nem is tudom. Most valahogy más…
-Zsejke, egy hónap alatt senki se változik meg. Az, hogy mostanában nem gúnyol csak azért van, mert kezdik elfelejteni a történteket és mindenkit a nyári vakáció izgat.
-Jó, tudom csak az egyik nap…-ám Zsejke nem tudta befejezni a mondatot, mert hirtelen elénk lépett egy 12.-es lány, a volt dök elnök. Hirtelen nem is értettük, hogy ő még mindig mit keres a giminkben, hiszen ők éretségi után már nem jönnek vissza, és az májusban lement. Mindketten furcsán néztünk rá.
-Sziasztok, gondolom ismertek, Csilla vagyok, a dök elnök. Csak meg szerettelek volna kérdezni titeket, hogy akartok-e részt venni egy táborban amit az iskola szervez idén, a kosárpálya felújítása céljából. Csak most, idén lesz, szóval szerintem ne hagyjátok ki! Bárki jöhet aki az iskolánk tanulója, de külsőst nem hozhattok magatokkal!
-Ez mennyi ideig tart és hol lesz?-türelmetlenkedett Zsejke.
- Hortobágyra mentek. Két hetes vagy két és fél, de minden rajta van a szórólapon.-azzal a kezünkbe nyomott egy-egy papírt.
-Ha menni akartok legkésőbb június 15-én szóljatok az osztályfőnökötöknek. Sziasztok!-köszönt el Csilla és már tovább is ment egy másik diákcsapathoz, hogy nekik is terjessze a tábor hírét.
-Szóval ez, ha jól látom, augusztus első két hete.-néztem meg a szórólapot.
-40 000 forint!-kiáltott fel Zsejke. Azta…
-Persze, hiszen a szállás, két hétre az ellátás, simán összegyűlik. És ha jól látom még zsebpénzt is kell magunkal vinnünk. Na, megyünk? Úgysincs nagyon más programunk a nyárra.
-Én nem tudom, hogy megyek-e. Ez a 40 000 elég soknak tűnik. De szerintem igen, megyek.

Ebben a pillanatban meghallottuk a csengő hangját és mehettünk is a „kedvenc tantárgyamra”, törire.

 

 

-Ebben a tanévben már nem lesz több töri óránk, de jövőre keményen folytatjuk az anyagot.-köszönt el tőlünk óra végén Szilvi néni.
Mindenki kitódult az udvar felé, hogy élvezze a sugárzó napsütést, én is elindultam Zsejkével, ám Szilvi néni utánnam szólt:
-Miranda, gyere csak vissza, szeretnék veled beszélgetni!-szólt még utánnam Szilvi néni.
Én görcsösen odamentem az asztala elé, Zsejke pedig kiment az ajtó elé, hogy ott várjon.
-Miranda, tudod, hogy megbuktattalak töriből. A jegyeid katasztrofálisak. Te mész erre a hortobágyi táborra?
-Valószínűleg.-bólintottam.
-Akkor a tábor után pótvizsgázni fogsz, mégpedig augusztus 26-án, egy hétfői napon. Több mint két hónapod van a felkészülésre. Azt ajánlom használd ki és ismételd át az egész 9.-es anyagot, különben sajnos nem engedhetlek át 10.-be. Szia Miranda, kellemes vakációt!
„Hát az már ezek után biztos nem lesz”-gondoltam magamban, de inkább csak egy „köszönöm”-öt mondtam.
-Na, mi volt?-kérdezett rögtön Zsejke, amint kiléptem az ajtón. Elképesztő milyen kíváncsi ez a lány!
-Csak a szokásos. Megbuktam töriből, pótvizsga augusztus 26-án.-mondtam csüggetten Zsejkének.
-Jaj, Mir, hogy tudtál te megbukni töriből? Még én is kiszenvedtem, hogy hármas legyek év végén, pedig én se vagyok egy nagy történész!
-Nem tudom, csak…valahogy ezek az évszámok egyszerűen nem mennek a fejembe!
-Jaj Mir! Anyukád tud róla?
-Az, hogy megbuktam töriből, szóval arról még nem tud, a jegyeimet is alig nézi. Nem fog örülni a bukásnak, az is biztos! Inkább még nem szólok neki, majd csak később…

 

Sajnos a tervem nem vált be. Ugyanis mikor hazaértem, anya azzal a híres „most aztán véged van, kislányom” nézéssel várt otthon.
-Mit hallok, Miranda? Megbuktál töriből?!
-Ezt honnan tudod?-mondtam suttogva, lehajtott fejjel.
-Az osztályfőnöködtől. És azt is mondta, hogy majd pótvizsgáznod kell. Általánosban sem voltak túl fényes jegyeid, de még megbukni sosem buktál! Miért olyan nehéz ez a tantárgy? Hiszen csak meg kell tanulni!
-Nem tudom, csak nem érdekel és nem mennek a fejembe az adatok.
-Hát pedig jobb ha már ma elkezdtesz tanulni a vizsgára és ötössel át is mész! Mindenképp el kell kerülnünk a bukást!
-Rendben. Ó, anya augusztusban lesz egy tábor. Arra elmehetek?
Anya felvont szemöldökkel nézett rám. Igen, sejtem mire gondolhat, ugyanis én gyűlölöm a táborokat. Mindig ő erölteti rám, hogy menjek, most meg én ajánlkozom.  
-Rendben, de csak akkor, ha halad a töri tanulás. És a táborba is viszed a töri cuccod és tanulod is, világos?
Én csak bólogadtam és oda is adtam anyának a tábor szórólapját, hogy tüzetesen át tudjuk nézni.

 

 

Eltelt a június és ugyanolyan rohamosan az július is. Augusztus 5-e van, a tábor hétfői napját megelőző vasárnapi nap. Az elmúlt másfél hónapom viszonylag unalmasan telt, törit tanultam (legalábbis próbáltam) és néha kimentem kutyát sétáltatni, strandra vagy a parkba Zsejkével. De inkább a töri könyvem felett kuksoltam a szobámban, főleg azok a napok voltak unalmasak számomra, amikor Zsejkéék nem voltak Szegeden és az egyetlen társaságom a könyvem, és az öcséim voltak. Milyen mázlista is Zsejke, hogy neki nincs tesója. És miután megismerkedett Péterrel és Pállal, ő is belátta, hogy ritka szerencsés.

 Talán az volt a nyár legjobb része, amikor Zsejkével és a családjával elmentünk az ausztriai nyaralójukba. Ez számomra nagy dolog volt, mert ez idáig még sosem voltam külföldön. Persze anya elég nehezen ment bele a dologba, de végülis beleegyezett. Viszont ezt az átkozott töri könyvet még az ausztriai hegyekbe is magammal kellett vinnem!
   Szóval így telt az első igazi gimis nyaram és a java csak ezután jött. Ugyanis holnap kezdődik a tábor! Már a bepakolt bőröndöm az ágyamnál van, már csak a töri könyvem hiányzik belőle.
-Mir, kipróbálod az új videójátékunkat?-ront be hirtelen a szobámba Péter, az öcsém. Onnan tudom őket megkülönböztetni (mert egyébként kísértetisen hasonlítanak), hogy Péternek van egy szeplő az állán, Pálnak meg nincsen. Amikor ezt elmondtam nekik könyörögtek, hogy ne áruljam el senkinek, mert nekik hobbijuk az emberek (köztük anya is) megtévesztése.

Én unottan nézek fel a könyvem és a töri jegyzeteim felől.
-Most hagyj békén Peti, nyúzd Palit, oké? Nekem kisebb gondom is nagyobb annál minthogy játsszak  veled.
-De csak te maradtál, mert az az undok Pál besértődött, mert nem minecraft-ozunk. Légysziii gyereee!-könyörgött.
-Nem, hagyjál már, kérd meg anyát!-parancsoltam rá.
Ebben a pillanatban Pál tört be a szobámba. -Mir, minecraft-ozunk, mert…-ám ebben a pillanatban meglátta Petit és rögtön elhalgatott.
A két fiú farkasszemet nézett egymással egy ideig.
-Te?!-kezdett dühbe jönni Pál.
-Igen, tán zavar, hogy itt vagyok? És Mir velem fog játszani, nem veled!
-Nem igaz! Velem fog játszani!
Én meguntam a vitát, így rájuk kiabáltam:
-Egyikőtökkel sem fogok videójátékozni, világos? Most pedig tűnés a szobámból!
A két fiú kiment, de a veszekedést még azért folytatták. Én sóhajtva dőltem végig az ágyamon. De várom már azt a tábort, legalább messze kerülök a két idegesítő öcsémtől. Akkor még nem is gondoltam, hogy a tábor vagy tízszer olyan kemény lesz, mint egy légtérbe lenni a két tesómmal…

 

-Oké lányok, minden megvan? Bőrönd, telefon, víz, táska…-sorolta anyu, miközben a buszunk felé gyalogoltunk Zsejkével. Őt is mi hoztuk ki a buszmegállóba, mivel a szülei egy üzleti tárgyalásra mentek.
-Igen anya, minden megvan!-néztem fel rá megnyugtatóan.
A buszmegállóban négy busz állt, körülötte szép kis diáksereg gyűlt össze. Mint kiderült minden évfolyamot más busz visz és így még a 12.-esek is el tudtak jönni.
-Szerintetek hol van a kilencedikesek busza?-nézett körbe anya.
-Ott!-szúrtam ki rögtön Izabella csapatát. Mint kiderült Gina is ott lesz a táborban, akivel év eleje óta sem beszéltem.
Mind odasétáltunk Szilvia tanárnőhöz aki köszöntött minket. Közben Ginával találkozott a tekintetünk, de nem szóltunk egymáshoz.
-Sziasztok lányok, gyertek, válasszatok helyet magatoknak!-tessékelt be minket Szilvi néni a buszba.-Ugye tanultál a töri vizsgára a nyáron, Miranda?-fordult hozzám.
-Persze.-mondtam őszintén, mert tanulni tanultam rá, az már más kérdés, hogy tudom is-e az anyagot, mert hogy semmi nem maradt meg a fejemben másnapra, az is biztos.
   Beültem az ablak mellé, Zsejke pedig mellettem foglalt helyet. Közben Belláék is vihorászva bejöttek, és ők is leültek, Bella Kira mellé, Gina pedig Gréti mellé. Körül néztem a buszban, hogy kikkel fogom tölteni ezt a két hetet és megláttam még az osztályból Kittit és Katit, Viktort és Balázst és hátul szinte az egész fiúbagázst, Gergőt, Zolit, Danit és Marcit, a menőző fiúkat. Szóval akkor csak három ember nem jön a táborba az osztályból, Csongor (aki minden programból kimarad), Dávid aki az egész nyarát Görögországban tölti (Zsejke szerint) és Józsi aki kb. olyan antiszociális, mint amilyen én voltam Zsejke barátsága előtt.
    Marci néha még oda-odaszólt Bellának néhány „dolgot”. Elképesztő, hogy hajt rá már év eleje óta, de Zsejke azt mondta, hogy Bellát csak is egy fiú érdekel, mégpedig Ádám (akinek a nyakába öntöttem a levest). Így Marci totál feleslegesen erőlködik, Bella mindig lekoptatja, meg többi fiút is akik udvarolnak neki. Viszont Ádámot meg egyátalán nem érdekli Bella. Egyébként nem értem mit esznek ezen a szájfénymániáson a fiúk, aki lehet, hogy kívülről gyönyörű, de belül üres, legalább ennek az Ádámnak van ízlése..

Volt még néhány évfolyamtársam is, de őket inkább csak látásból ismerem. A három osztályfőnök köszöntött minket, névsorszámítás is volt és el is indulhattunk. Az út kb. másfél óra volt, közben Zsejkével zenéz hallgattunk és kártyáztunk.

-Oké, gyerekek megjöttünk.-mondták a tanárok, mikor kiszáltunk a buszból.

Egyébként tényleg szép helyen voltunk gyönyörű puszta vett minket körül, a karám mögött pedig bivalyok néztek ránk. Ezenkívül a közeli folyó partján gólyák és más gázlómadarak voltak. Tőlünk balra sorakoztak a faházak, kosárpálya egy faház, játszótér, ebédlő és a mozsdónak meg a zuhanyzónak is volt külön háza. A többi évfolyam még nem ért ide, mert állítólag a 11. és a 10. évfolyamosok dugóba kerültek és a végzősök pedig utolsónak indultak és még nem értek ide.
-Most körbevezetünk titeket a táborban, aztán házbeosztás. Az első héten ismerkedtek a többiekkel, lazultok és kirándulunk is a pusztában. A második héten csapatokra lesztek osztva és versenyek lesznek. A győztes csapat jelvényt is és kupát is kap.


A körút végén a tanárok felénk fordultak.
-Oké, most pedig a faház elosztás. Egy faházba 6 fő kerülhet. Igyekszünk úgy elosztani az évfolyamot, hogy az osztályok együtt maradhassanak.
Mivel mi 14-en voltunk az osztályban (6 fiú és 8 lány) ezért úgy alakult, hogy két lánynak a B-sekhez kellett átmennie.
-Majd mi, tanárnő!-jelentekezett rögtön Kati.
-Nekünk kellett volna!-súgtam Zsejke fülébe, ő meg bólogatott és látszólag Belláék sem rajongtak az ötletért, hogy velünk lesznek.
-Oké, Kitti és Kati akkor a bésekkel fog aludni, ti 6-an (mutatott Kirára, Grétire, Bellára, Ginára, Zsejkére és rám) egy faházban. A 13-as a tiétek.

 

 
-Jaj tanárnő, nem lehetne, hogy Zsejkéék menjenek át a B-sekhez, mert mi nem szeretnénk ezekkel lenni!-nyavajgott Bella és ránk mutatott.
A tanárnő körülnézett, de akkora már mindenki a saját faházába ment, csak mi heten álldogáltunk a pusztában.
-Sajnálom Izabella, de most már nem variálunk! Mennyetek és pakoljatok le. Nemsokára a többi évfolyam is megérkezik.
Izabella dühösen ment a faházunk felé, mi meg követtük.
Odabent lecuccoltunk.
-Hát ez tragédia, veletek tölteni két hetet!-panaszkodott Bella.
-Hidd el, nekünk sem öröm.-vágott vissza Zsejke.
Szerencsére én jó messze kerültem Ginától, a ház túloldalán pakoltam le.
Közben a 10.-esek is megjöttek.
-Gyere menjünk én már nem bírom ezt a légkört.-súgta a fülembe Zsejke és kirángatott a faházból.

Körbejártuk a tábort, aztán bementünk a mozsdóba, mert Zsejkének WC-znie kellett.
  Én az előtérben vártam míg végez.
-Mir, adnál WC papírt, mert elfogyott.-kiáltott ki Zsejke.
-Persze!-azzal a WC papír gurigák felé lépkettem, bedobtam Zsejkének, visszafele ám nem figyeltem és beleütköztem Ádámba, a leveses fiúba. Mi folyton egymásnak ütközünk!
-Nahát, már megint belém jössz!-nézett le rám.
-Hát legalább most nem volt leves a kezemben.-vigyorogtam vissza.
-Ja, szerencse. Egyébként csak a biztonság kedvéért, az a lány WC. Csakhogy nehogy megint a fiúba menjél.
-Ne aggódj, tanultam a dologból.-mondtam vigyorogva.
-Ja, egyébként készülj a vesztésre, Büfés-Leveses Lány!-mondta nevetve.
-Ezt hogy érted?-vontam fel a szemöldököm.
-Az én csapatom biztos le fogja nyomni a tiédet jövő héten!
Ja, szóval a jövő heti csapatjátékokra gondol!
-Na, majd meglátjuk!-vágtam vissza. Közben Zsejke is kijött és érdeklődéssel hallgatta a párbeszédünket.
-Ha a ti csapatotok nyer, vagy később esik ki a miénknél akkor kifizetem a maradék 1000 forintot!-mondtam, mivel év elején csak 19 000 forintot adtam a fiúnak.
-Ha meg ti bírjátok tovább, akkor visszaadom a 19 000 forintodat!-mondta a fiú.
Azzal kezet fogtunk, így lepecsételve az alkut.
-És ha egy csapatba kerültök?-kérdezte Zsejke.
Itt mindketten rá néztünk.
-Ááá, az nem lehet.-mondtam nevetve.
-Ja, kicsi a valószínűsége.-mondta a fiú is.

  Az első hét eseménytelenül telt. Voltunk a tisza tónál, körbejártuk a nemzeti parkot, a közeli vadasparkba is voltunk. Rettenetesen nagy hőség volt a pusztán, szóval ez a hét inkább kínlódás volt. Zsejkéért is kezdtem aggódni, mert a fejét és a végtagjait elkezdte fájlalni.
Az se könyített a dolgonkun, hogy Izabella és a többiek folyton belénk kötöttek, mikor a faházban voltunk, így Zsejkével tényleg csak éjszakázni mentünk oda, a nap nagy részét egy óriási fa árnyékánál töltöttük.

A következő hét már érdekesebb volt. Elérkezett a vasárnap, azaz amikor kiválasztják a 6-6 fős csapatokat. 144-en voltunk így 24 csapat került ki.
Mi Zsejkével nagyon reménykedtünk benne, hogy ugyanabba a csapatba kerülünk.
-Oké, most mindenki húz egy számot 1-24-ig. Az azonos számú csapatok összeállnak.-mondta az egyik táboroztató.

Mindenki odatódult a zacskóhoz és húzott. Én megnéztem a számom, 13-at húztam.
-Mit húztál?-lépett mellém Zsejke.
-13. Te?
-Óóó, 12.-búsult Zsejke.
-Hajj, majdnem!-mondtam és odaálltam a 13-ast tartó végzős mögé, aki Csilla volt a dökelnök.
-Oké, nézzük mennyien vagyunk.-mondta Csilla és összeszámolt minket. Egyébként kikkel kerültem egy csapatba? Természetesen Bellával és Ginával. Ott volt még Csilla is és egy 11.-es fiú.
-Ez eddig öt.-mondta Csilla. Hol a hatodik?
Ekkor ki sétállt felénk 13-as számkártyát lóbászva? Természetesen nem más, mint Ádám.
-Megjöttem!-állt meg előttem és hátrafésülte a kezével a haját.
-Késtél!-nézett rá szemrehányóan a dökelnök.
-Jaj, Ádám, de jó hogy itt vagy!-lelkendezett Bella.
Ádám körülnézett, nyilván tudni akarta, kikkel lesz egy csapatban és megállapodott a tekintete…rajtam!
Farkasszemet néztünk egymással és szerintem mindketten ugyanarra gondoltunk: nemcsak az alkunknak lőttek, de a hetünknek is!

Mégis hogy kerülhettem, pont ezzel a beképzelt hólyaggal egy csapatba?! Hát nem hiába, a 13-as télyleg balszerencsés szám, főleg ha hozzám kerül!

 







Lulu2.0, amatőr meseíró

Ezt a mesét írta: Lulu2.0 amatőr meseíró

Lulu2.0 vagyok, 15 éves és már kicsi korom óta rajongok a mesékért. Örömmel emlékszem vissza arra, hogy a szüleim esténként izgalmasabbnál izgalmasabb meséket olvastak fel nekem és ez mindig beindította a képzelőerőmet. Egy nap úgy döntöttem, hogy én is megpróbálkozom a meseírással. Először csak a mesék elejét kezdtem el írni és nem volt befejezés, mert mindig jött egy újabb ötlet. Ez az első mesém, amit telje...


http://mocorgohaz.hu/

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!