Gitta manó egy napja - tavaszra várva

Gitta manó egy napja - tavaszra várva.

Kikeletszagú levegőre ébredtek a tél utolsó napján a Napsütötte-réten. Gitta manó álmosan szimatolt a levegőbe.

• Tavasz van végre, Anyamanó? Megjött végre? – kérdezte édesanyját a manólányka – Mert én már úgy vágyom a melengető napot és az illatokat és a színeket, meg a hangokat! Jól hallom? Cinke néni csivitel a tavaszt köszöntve? Anyamanó tényleg megjött? Itt van már?
• Lassan, csak lassan, még ki sem nyitottad a szemedet! Igen, jól hallod. Cinke anyó csivitel. De még egy nap van a hivatalos tavaszig. Tudod jól, az Erdei Tanács időjósai mit mondtak. Ma már úgy látszik már ilyen korán is süt a nap. Ha így marad délután, miután hazajöttél a Csicserimanótanodából, akkor még kint maradhatunk kicsit, és megnézzük ki mindenki bújt elő a föld alól az elmúlt napokban. Hátha látunk majd valami fehéret, meg sárgát, meg lilát.
• Jaj, Anyamanó! Én azt már nem bírom kivárni!
• Dehogynem! Tudod, most a türelem tavaszt terem. De most már aztán tényleg ideje lesz felöltözni reggelizni, mosakodni. Gyorsan-gyorsan, igyekezzünk! Még végén Apamanó elkésik.

Ezért aztán Gitta manó kicsit fürgébben vette fel az este előkészített ruháját. Egy középsős manótanonc ugyanis már maga is tudja mit akar felvenni, és persze elő is veszi, hogy annyival tovább durmolhasson reggel. Egy gyors cicamosakodást végzett reggeli előtt. A fésülködés már megfontoltabb, hisz ezek a fránya gubancok mindig előjönnek reggelre, még akkor is, ha este is megfésülködött. Aztán jöhet a reggeli. Finom friss pirítós anyakenyérből – Gitta manó szinte mindent elnevez valaki után –, házi ribizlilekvárral, amit Mamimanótól kaptak. Remek csemege így hajnalok-hajnalán, reggel 7 órakor. Aztán persze fogmosás a következő feladat, aminek mindenképpen bele kell férnie az időbe indulás előtt. Most jön a cipő-kabát-sapka-sál, batyú a vállra, INDULÁS!

Gitta manó minden reggel Apamanóval ment a csicserimanótanodába. Ez az óvoda manóéknál. Itt tanulnak meg sok-sok fontos dolgot a kis manók, amit nem biztos, hogy minden anyuka manó meg tudna nekik tanítani, no meg aztán a kismanók itt korabeli manógyerekekkel játszhatnak, barátkozhatnak össze. Manófalva környékéről gyűlnek itt össze a kis manómagoncok. Gitta manó a Napsütötte-rétről jár. Panka manó Manófalváról, Vid manó a Pörös-erdőből, Hanci manó a Dobogó-erdőből. Sokan vannak sokfelől, de ami a legfontosabb, mind nagyon szeretnek ide jönni, együtt lenni.

Ahogy megérkeznek, Gitta levetkőzik, elbúcsúzik Apamanótól és már bele is vág a mondanivalójába:

• Csókolom Ditke manónéni! Képzeld, Ditke manónéni, az anyukám azt mondta, hogy holnap már igaziból tavasz lesz, mert a tanács is azt mondta, és ma reggel már hallottam a Cinke nénit is csivitelni, és már tudod, olyan tavaszszagot éreztem a levegőben, és ha jó lesz az idő el is megyünk délután Anyamanóval, meg Dönci manóval, meg Matykó manóval – ők Gitta manó kisöccsei – megnézni, hogy vannak-e már tavaszi virágok is a réten. Ugye, de jó, hogy végre már tavaszodik.
• Szia Gitta manó! Igen, én is örülök, hogy jön a jó idő, és színesedik a világ. És örülök annak is, hogy Te örülsz! De most menj, és keress magadnak játszótársat, amíg mindenki megérkezik, aztán elmesélem, hogy mit fogunk ma tanulni.
• Rendben, látom Vid manó már itt van, megyek is, köszönök neki is.

A manócskák tízórai előtt itt is játszhattak szabadon, de a szabályokat betartva – ezekről majd egy másik történetben mesélek –.

Gitta manó Vid manóval is megvitatta a tavasz közeledtének igen fontos kérdéskörét, aztán leültek kirakózni az egyik kis asztalhoz. Miután mindenki megérkezett és elpakolták a játékokat, tízóraihoz szólította a manóóvónéni a kis manókat. Mivel már középsősök voltak, maguktól is tudták, hogy minden étkezés előtt kezet kell mosni, nem is kellett szólnia emiatt Ditke néninek.

Tízórai után feladatot kaptak a manógyerekek. Először is növényfelismerés következett. Aki a legtöbb tavaszi virágot felismeri, jutalmul pecsétet kap a táblára a neve és jele mellé. Mindenki nagyon ügyes volt, most Gitta manó és Bende manó kapta a pecsétet, mivel mindketten felismerték mind a tíz virágot.

Aztán számolva ismerkedtek a virágokkal:

Elsőként hóvirág elől jár

másodiknak a tőzike ringatózik már,

harmadikként sárgállik már a kankalin,

negyediknek a lágy lila krókusz virít kint.

Ötödik az illatos ibolya,

Hatodik az aranyvessző ága.

Hetedik a napsugaras nárcisz,

Nyolcadik az élénk színű jácint.

Kilencedik a csilingelő gyöngyvirág,

tizediknek itt van már a tulipán.

Így lesz lassan szivárványszínű a világ.

Közben mindenki kapott az általa választott virágról egy rajzot, amit kifesthetett, vagy színezhetett. Azt is megbeszélték, hogy a következő napon kirándulni fognak menni, hogy mindenki meggyőződhessen a tavasz első hírnökeinek érkezéséről.

A közös foglalkozás után ebéd következett. A finom meleg étel elfogyasztása után néhányan elbúcsúztak, mások, ahogy Gitta manó, délutánra is maradtak. Nekik előkészítették a kis ágyacskákat, átöltöztek hálóruhába és bevackolták magukat. A délutános óvómanónéni, Tündér néni mindenkit betakargatott, megsimogatott, majd kedves hangján mesét olvasott nekik, nem másról, mint a Tavasztündérről, természetesen. Volt, aki már a mese elején elaludt, mások kivárták a végét, Gitta manót hamar is elnyomta az álom. Olyan könnyű, kedves álmot látott, hogy túl korainak érezte az ébresztést, még álmodott volna tovább. Miközben öltözködtek meg is érkezett érte Anyamanó két kis öccsével. Örömteli ez a találkozás mindig. Öleléssel, puszival köszöntötték egymást. Anyamanó segített Gitta manónak az öltözködésnél egy kicsit, elköszöntek és már indultak is hazafelé.

Otthonukban, a nagy tölgy tövében lévő odújukban gyorsan uzsonnáztak, majd indultak is a megígért sétára. Örömmel tapasztalták, hogy legutóbbi kis kirándulásuk óta a hóvirág mellett valóban megjelent a tőzike, a kankalin és krókusz is. Egyre több jele volt a jó idő közeledtének, ami nemcsak a manónemzetség, hanem minden mezei-erdei élőlény számára is boldogságot jelent, hisz a hosszú hideg tél után a tavasz mindenkinek valóban új életet, megújulást hoz magával.

A séta jól esett mindnyájuknak, éppen együtt értek haza Apamanóval. Kölcsönös köszöntést követően, betértek melegedni kuckójukba, mert bár közel már a jó idő, de azért még gyorsan hűl a levegő. Miután mindenki levetkőzött, kezet mosott és felmelegedett, előkészülődtek a következő napra.

Aztán együtt vacsorát készítettek, közösen megterítettek és körülülve asztalukat elfogyasztották az estebédet. Vacsora után még játszottak egyet, a fiúk a játékszerszámaikkal, Gitta manó pedig az építőkockákkal. Közben megosztották egymással a nap eseményeit, történéseit is. Miután a játékok a helyükre kerültek, a fürdőszobába indultak sorban. Aztán mindenki tisztára suvickolta magát és fogat is mosott, bebújtak az ágyacskákba. Anya manó előbb elaltatta Matykó manót, Apamanó pedig Dönci manót. Gitta manó is kapott jóéjt puszit mindkét szülőjétől, aztán összebújt Anyamanóval, aki mesélt neki egy történetet a fecskecsaládról, aki hosszú útról indult hazafelé. Majd együtt elmondták az esti imájukat: „Én Istenem, jó Istenem, lecsukódik már a szemem. Vigyázz rám és családomra, apukámra, anyukámra, testvéreimre, barátokra, rokonokra, mikor holnap új nap virrad, örülhessünk majd egymásnak. Őrangyalom vigyázz reám, kísérj engem ezen az éjszakán, segíts, hogy álmom szép legyen, s legyél mindig, mindig velem. Ámen. Apa szeret, Anya szeret, Dönci szeret, Matykó szeret, hálát adok érte, köszönöm Neked, Istenem. Ámen.” Jó éjszakát Gitta manó! Szép álmokat!

A tavasz előestéjén Gitta manó hamar álomba merült és úgy hiszem a tavaszról álmodott.