Gyökér-falvi történetek Vl. rész Hómanó Karácsonya

Gyökér-falvi történetek Vl. rész Hómanó Karácsonya.

Túl az üveg hegyen
varázs erdő mélyén,
aprónép éldegélt
gyökér-lakban békén.

Karácsony este van
fenyőfája díszes,
mit a csillag hozott
fényes, ünnepélyes.

Kalácsot majszolva
üldögélt magában,
kicsit szomorúan
békés kuckójában.

A csöndes egyedüllét
sokáig nem tartott,
valaki az ajtón
aprókat koppantott.

Gyorsan kinyitotta,
de nem látott senkit,
vajon ki lehetett,
valaki tréfálkozik?

Bezárta az ajtót
visszaült a székbe,
ám újra kopogtatnak,
- A huncut mindensége!!! -

Megint odaballag
és az ajtót nyitja,
nem lát sehol senkit…
Talán rosszul hallja.

Ahogy jobban megnézi
aprócska lábnyomok
a fásládáig vezettek,
majd hirtelen elfogyott...

Nem ijedt meg Hómanó
benézett a ládába,
egy apró manógyerek
kuksolt a ládafiába.

Fázott a csöppség
csak úgy reszketett,
hómanócska fölemelte
a kicsi manógyereket.

Bevitte a meleg lak-ba,
takaróba becsavarta,
melengette, megetette,
kedves szóval édesgette.

- Eltévedt - gondolta,
- Szegény kicsi árva,
amíg meg nem találják,
majd vigyázok rája. -

Mese, mesét követett,
a kalács is elfogyott,
a vidám manógyerek
nagyokat ásított...

- Tudok altatót is -
nevetett hómanó,
s már dúdolta halkan
a kedves manóaltatót.

Csilingeltek hozzá
a fán fénylő csillagok,
az apró csengettyűk is
ismerték a dallamot.

Szendergett is édesen
a csöppnyi kóborló,
- Mint egy kicsi angyal -
mosolygott Hómanó.

Figyelte őket a fenyő,
s mesésen ragyogva súgta:
Békés, Boldog Karácsonyt
Hómanó, és kicsi Manócska!!!