Gyökér-falvi történetek X. rész A titokzatos hegy

Gyökér-falvi történetek X. rész A titokzatos hegy.

Túl az üveghegyen
varázserdő mélyén,
aprónép éldegélt
gyökér-lakban békén.

A nyári nap sugara
beragyogta az erdőt,
mosolyogva űzte el
a tolakodó felhőt.

Csodás ez a reggel,
jóleső ébredés,
nyújtózott Ciripke.
- Micsoda napsütés!

Kilépett az ajtón,
miközben ásított,
a tisztás közepén
furcsa dolgot látott.

Hatalmas kőtorlasz,
nagy és zöldesszürke.
- Tegnap még nem volt itt,
hogy került ez ide?

Lassan körbejárta,
meg is kopogtatta.
- Tán az égből pottyant,
a különös szikla?

Felköltött mindenkit,
hogy lássák a csodát,
Vizsgálta hómanó,
a kő furcsa titkát.

- A földből nőhetett -
közölte Jánoska.
- Inkább föntről esett -
motyogta Katica.

Bodobács megmászta.
- Messzire ellátni!
Napozót kellene
idefönt csinálni!

Vittek is székeket,
s egy széles napernyőt,
került hozzá létra,
abból mindjárt kettőt.

Bizony elfáradtak
mire elkészültek,
ki ide, ki oda,
kicsit lehevertek.

- Hozok limonádét!-
ugrott fel Ciripke,
fürgén le is mászott,
de tán jobban tette.

Megmozdult a kőtömb,
kicsit megremegett,
földrengés volt talán,
csakis az lehetett.

Aztán még egy újra,
majd meg is rázkódott,
a különös bucka
recsegett, ropogott.

Lábai is nőttek,
egy fej előbukkant,
életre kelt a kő,
majd egy nagyot szusszant!!

Lassan el is indult,
a tóhoz cammogott.
Nem szólt az egy szót sem,
csak a vízbe siklott.

- Tudom már! Ez teknős!-
kiáltott hómanó.
Ámulva figyelték,
a tóban csobbanót.

Elmerült a teknős,
se híre, se hamva.
- El is nyelte a víz.-
szólalt meg Katica.

- Elvitte a székem,
meg a napernyőmet.-
Ciripke nevetett:
- Nem csak a tiédet.

Sokáig kacagtak,
a furcsa kalandon,
a teknős hátára
felépített strandon.

A nap is kuncogott.
Micsoda történet!
Meséli a szélnek,
s kíváncsi felhőknek.