Barion Pixel

Hétfő bánata


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

Egy őszi reggel az egész világ különös hangra lett figyelmes. Valaki sírt. Aztán zokogott. Majd hüppögött. Végül halkan nyöszörgött.
Hétfő volt az. Ő sírt, mert őt mindenki utálta. Ezért elhatározta, hogy világgá megy. Elsétált egészen a világ pereméig, o...

Kép forrása: pixabay.com

Egy őszi reggel az egész világ különös hangra lett figyelmes. Valaki sírt. Aztán zokogott. Majd hüppögött. Végül halkan nyöszörgött.

Hétfő volt az. Ő sírt, mert őt mindenki utálta. Ezért elhatározta, hogy világgá megy. Elsétált egészen a világ pereméig, ott leült, és láblógatva élvezte, hogy végre senki nem mond
rá csúnyákat. Nem hallott ilyeneket, hogy:
„Jaj, már megint hétfő, dolgozni kell!”
„Bárcsak sose lenne hétfő, akkor nem kellene iskolába menni!”
„Semmit nem utálok annyira, mint a hétfő reggeleket!”
Egy hónappal később azonban megint sírás hallatszott világszerte.
Kedd volt az. Ő sírt. Most már vele kezdődött a hét, ezért mindenki őt utálta. Ezért elhatározta, hogy ő is világgá megy. Elsétált egészen a világ pereméig, ott leült Hétfő mellé, és láblógatva élvezte, hogy végre senki nem mond rá csúnyákat.
Egy hónappal később újra keserves zokogás verte fel a világ reggeli csendjét.
Szerda volt az. Ő sírt. Most már vele kezdődött a hét, ezért mindenki őt utálta. Ezért elhatározta, hogy ő is világgá megy. Elsétált egészen a világ pereméig, ott leült Hétfő és Kedd mellé, és láblógatva élvezte, hogy végre senki nem mond rá csúnyákat.
És ez így folytatódott. Hamarosan a hét napjai mind ott csücsültek egymás mellett a világ peremén, az emberek pedig örültek, mert nem kellett csinálniuk semmit. Az idő megállt, a napok nem teltek, nem kellett sietni sehová. Hű, de boldog volt mindenki! Csak játszottak, szórakoztak, nyaraltak, ünnepeltek.

Hamarosan azonban már nem volt kedvük semmihez. Unatkoztak. Belefáradtak a semmittevésbe, annyira, hogy már aludni sem maradt erejük.
Nem találták a helyüket, de a megoldásra nem jött rá senki.
Kivéve egy kisfiút, aki azóta szomorkodott, amióta Hétfő világgá ment. Ő szerette a hétfőket. Hétfőn született, és azután is csaknem minden hétfőn történt vele valami vidám dolog. De ha nem történt, azt sem bánta.

Felkerekedett hát, hogy megkeresse a napokat.

Hétfő, Kedd, Szerda, Csütörtök, Péntek, Szombat és Vasárnap épp a lábukat lógatták a világ peremén, amikor egy vékonyka hangra lettek figyelmesek. Egyszerre fordultak hátra: egy hétéves forma kisfiút pillantottak meg, aki kihúzta magát, és azt mondta:
– Gyere vissza, Hétfő!
Hétfő meglepődött. Őt még soha senki nem hívta. Mindig csak küldeni szokták.
– Miért mennék? – kérdezte.
– Azért, mert én szeretlek, és nagyon hiányzol.
Hétfő szívét melegség járta át. Aztán eszébe jutott a sok csúnyaság, amiket az
emberek mondtak rá.
– Lehet, hogy te szeretsz, de rajtad kívül senki más. Engem mindenki utál.
– Gyere vissza, és meglátod, hogy mások is szeretnek! Csak túlságosan megszoktak. De én
tudom, hogy hiányzol nekik.
Hétfő elnézte a csillogó szemű kisfiút, és nem akarta, hogy szomorkodjon. Ha nincs is igaza,
ha az emberek továbbra sem fogják szeretni, érte akkor is megteszi. Visszamegy. Feltápászkodott, és visszatért hát a világba Hétfő. Aztán így tett Kedd, Szerda, Csütörtök, Péntek, Szombat és Vasárnap is.

Amint a napok a helyükre kerültek, az emberek is visszakapták régi életüket.
És csodák csodájára, soha senki nem mondta többé, hogy utálja a hétfőt.

Havasvölgyi Csilla, amatőr író, meseíró

Az írás gyerekkorom óta fel-felbukkan az életemben, hol szenvedélyként, hol megnyugvásként, hol kihívásként. Néha pedig csak úgy szórakozásból. :)


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!