Ponty Ottó

Ponty Ottó.

Volt egyszer egy kerek tó,

abban lakott Ponty Ottó.

Élte mégsem volt kerek,

hiányzott egy ponty-gyerek.

Hogy lesz párja? Nagy talány.

Nem állt szóba vele lány.

Volt ugyanis két foga

(lévén fogas-unoka).

Útra kelt hát Ponty Ottó:

– Lássuk, mit rejt még a tó!

Úszott, siklott, lebegett,

amurt, siklót, keszeget

talált ő, de ponty egy se...

Már pont lankadott jókedve,

mikor ponty-orrhossznyira

valaki sírt, mert uszonya

egy fűzfaágba beakadt.

Ottó fog-fűrészt ragadt,

és addig tépte, nyiszálta,

míg az ágat elrágta.

Ekkor nézett csak oda,

csinos ponty-konty... S az uszonya!

Ponty Ottó csak tátogott,

a pontylány szeme ragyogott.

Szívükben kigyúlt a szikra,

tó mélyén millió kis ikra...

Ottó büszke apa-ponty,

körötte sok ponty-poronty.