Hogyan álmodta át magát Marga hercegnő az Emberek földjére


http://mocorgohaz.hu/

Egyszer volt, hol nem volt…. De bizony, mégiscsak volt, hiszen épp most mesélem. Szóval, ahol éppen volt, ott volt, és éppen akkor, amikor. Valahol a csillagokon túl létezik egy Birodalom, a Kristálytündéreké. E birodalom közepén, felhők szélével kacérkod...

Kép forrása: Saját olajfestmény

Egyszer volt, hol nem volt…. De bizony, mégiscsak volt, hiszen épp most mesélem. Szóval, ahol éppen volt, ott volt, és éppen akkor, amikor. Valahol a csillagokon túl létezik egy Birodalom, a Kristálytündéreké. E birodalom közepén, felhők szélével kacérkodó sziklák rejtekén komoran álló várban teltek napjai Marga hercegnőnek. Magányosan. Mivel tündérek között élt, így magához hasonlatost, akihez saját nyelvén szólhatott volna, nem ismert.

Három kristálytündér élt e birodalomban. A Patak őrzője: Trilla, az Erdőé: Pille, a Rété: Dallam. A kristálytündérek fénynyalábokkal kommunikáltak, s ha jó kedvük támadt, az egész birodalmat beragyogták! Ám a hercegnő szíve gyakran volt bánatos, nehéz és fénytelen.

Búsan sétált, kicsiny lábát a homokba süllyesztve, a Mesék Végének Óceánpartján, valami megfoghatatlan Szépségről ábrándozva.

E birodalomtól keletre terült el a Keleti Birodalom, ahová eljutni számos kóborlovag megkísérelt már, a hercegnő otthonától nyugatra elterülő Nyugati, azaz Emberbirodalomból. A Kristálytündérek Birodalmán keresztül vezetett az út, keletről nyugatra. Azonban a Kristálytündérek Birodalma felé el lehetett indulni, meg lehetett kerülni, el is lehetett felejteni, de átvágni rajta lehetetlenség volt. Ebbe a birodalomba kizárólag beálmodhatta magát az Ember. Így a hercegnő egyre várt. Évekig.

Nem volt szüksége furcsamód sem alvásra, sem evésre, mindene megvolt, amire vágyhatott, lelke mégsem volt könnyed.

Egy napon aztán meglepő gondolat ébredt benne, és magához hívta a Kristálytündéreket.

- Kedveseim! Trilla, Pille és Dallam! Valami igazán szépségesről álmodozom, ami eltölt majd fényességgel. Kérlek, üzenjétek meg az Embereknek, hogy jöjjenek el hozzám!

- Nem tehetjük – felelték fénynyalábokkal a tündérek -, tudhatod magad is. Aki szeretne hozzád eljutni, annak ezt saját elhatározásából kell megtennie. Sajnos, az embereknek erről nincsen tudomásuk, hogy ha vágynak a Fény után, az a szívükbe költözik, így képessé válnának ideálmodni magukat hozzád… Amit pedig még meg kell tanulnod, hogy ameddig neked sincs a szívedben Fény, addig nem fog utánad vágyni senki….

- Rendben, értem. Mégis mit tehetnék? – kérdezte sóhajtva a hercegnő, miközben egy mosoly emléke csiklandozta meg ajkait.

- Alvásra van szükséged. Mi segíthetünk neked. Ma este, midőn a Nap lebukik a horizont alá, mélységes álmot bocsátunk rád. Édes-fényességes álmot. Készülj fel erre a nap folyamán, majd hívj minket magadhoz este.

A Kristálytündérek nem árulták el a hercegnőnek, hogy mire készülnek. Elérkezett az este, a hercegnő elhívta a tündéreket, és ők mélységes álmot bocsátottak rá. A hercegnő álmodni kezdett… Egy fénybuborékba álmodta magát, sűrűn örvénylőbe, magába húzóba, melegbe, titkos helyre, ahol aprócska volt. Piciny Fénymag. Magocska. Szeretetmagocska. És ebben a pillanatban egy emberi szemnek láthatatlan sejtecskébe beleköltözött egy Lélek, útban a Föld nevű bolygóra. Vagy ahogyan addig ismerhette: a Nyugati Birodalomba.

(2018)

C. E. Shepherd, Amatőr költő, író, merengő

15 éves gondolatok, de máig jó helyen... 1992. március 31. A nap – egy ragyogó, tavaszi nap -, amikor szobám egyik ágyán hasalva, Ady „Lédával a bálban” c. versének memorizálása közben hirtelen tollat ragadtam, s valószínűleg a kezem ügyében levő irodalomfüzetemre, egyszerűen elkezdtem verset fabrikálni. 16 évesen. Nem vagyok az a tipikusan szavakat, rímeket ontó ember, de ha egyszer homlo...


http://mocorgohaz.hu/

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!