Kép forrása: pixabay.com
Hogyha volna.
Hogyha nekem gombom volna,
Varrnék hármat az ajtómra,
Mikor egyet gondolhatnék,
Mindig ajtót gombolgatnék.
Hogyha nekem gombám volna,
Kitenném az ablakomba,
Tűért futnék a kamrámba,
Gombot varrnék a gombámra!
Gombámat, ha gombolhatnám,
Rögtön azt is gondolhatnám,
Sosem lenne nyitva-tárva,
Csakis mindig gombra zárva.
Gombom, gombám nekem nincsen,
Mégis tű lóg a kilincsen,
Kapumon meg ez a tábla:
Gondom nincs a nagyvilágra!
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Óvó néni kesereg: Éhesek a gyerekek! A konyhába szaladok, Szilvalekvárt kavarok. Nem várhatunk sokáig, Éppen csak fél óráig, Ha nem hozol minekünk, A kenyérre zsírt kenünk! Paradicsom, p...
Elolvasom
Hófelhőn innen, hófelhőn túl, valahol messze, messze, fent a fellegekben, ott, hol dalt dúdol a szél, ott élnek az angyalok. Hófehér, szikrázó birodalmukban ilyenkor télen még több feladatuk akad. Kipuhato...
Elolvasom
A gyógyító Kaszt a senki földjén indul, szólista a tündérnek a jóvoltából – mondta a hírvivő személy. Beszéltünk a házamban, amit nem sokára ellep a kis tündegyerekek. - Mi a véleménye Hedvig anyó? – kérdezt...
Elolvasom
Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy fekete kandúr cica. Macska létére szerencsésnek mondhatta magát, hiszen szerető családban töltötte a napjait, amit sok fajtársa nem mondhatott el magáról. N...
Elolvasom
Ezt a mesét írta: Tóth Marianna meseíró
Kunszentmártonban élek, 1963. november 1-én születtem Szentesen. Kisgyermekkorom nagy részét nagyszüleimnél, Alattyánon és Csépán töltöttem, ahol megismerkedtem a falusi emberek életének szépségeivel és nehézségeivel. Iskoláimat Kunszentmártonban, Szarvason, Budapesten, Szegeden és Debrecenben végeztem az óvónői pályához kapcsolódóan. Az óvodapedagógia sajátos eszközrendszere lehetőséget adott arra, hogy a művé...