Kép forrása: pixabay.com
A fejsze (Szen'mártoni kerekerdő).
A Szen’mártoni Kerekerdőbe végre-valahára megérkezett a tavasz. Elolvadt a hó, az erdő fái pedig álmosan nyújtóztatták ágaikat, és sugdolózni kezdtek:
- Ti is hallottátok? Nekünk énekel a pacsirta! Ideje lesz felébredni! Új tavasz közeleg! – mondta a fűz.
- Istenem, milyen kócos a hajam! És milyen gyűrött a ruhám! Jól megtépázott bennünket a tél! – méregették egymást a fák.
- Így nem várhatjuk az embereket és a kirándulni vágyókat! – szólt a nyárfa.
Az erdei állatok összegyűltek a tisztáson és tanakodni kezdtek:
- Illene megfésülni, megcsinosítani az erdőt, nem gondoljátok? Sok a lehullott, száraz ág, ellepte az ösvényeket a gaz és a vadhajtás. - mondta aggodalmasan az őz. Szinte már nem lehet közlekedni a bokrok között.
- Igen ám, de a medve még mindig nem jött vissza hozzánk! Ő az erdő ura! Ő tudná, mit kellene tenni! - károgott a varjú.
- Hát szóljunk neki, hogy foglalkozzon ismét az erdő dolgaival! – sürgette őket a mókus.
- Küldjük el érte a vaddisznót! - javasolta a harkály.
- Én bizony nem megyek oda, de van egy sokkal jobb ötletem: Keressük meg a baglyot a szen’mártoni Főtéren, ő nagyon okos, biztosan tudja a megoldást! Kérdezzük meg, mit javasol!
Így is történt. A következő éjjel elküldték a mókust, hogy kérje meg a baglyot, költözzön vissza a Kerekerdőbe:
- Kedves Bagoly! Az erdő lakóinak szüksége van bölcs tanácsaidra! Mondd meg, mit tegyünk, hogy az erdő gondozott és szép legyen! – kérlelte a mókus.
- Nem bánom, segítek rajtatok! Itt a Főtéren minden nap látom, hogy az emberek hogyan gondozzák a fákat. Három szerszám van segítségükre: a fejsze a fűrész és a metszőolló.
A mókus pedig rohant, hogy elújságolja mit hallott a bagolytól. Összehívta az erdő állatait és azt mondta:
- Tudom a megoldást! El kell hívnunk a szerszámokat! Ők majd segítenek rendbe tenni, megcsinosítani az erdőt!
- Igen ám, de mindenképpen kérdezzük meg a fákat, melyik lenne kedvükre való. – ajánlotta nagy buzgalommal az őz.
- Úgy az igazságos, ha eldönthetik, mit szeretnének! – vélekedett a pocok.
A mókus kiült másnap hajnalban a tisztás közepére, és várta a fák ébredését. Lassanként pirkadni kezdett, s a fák ismét nyújtózva ébredtek:
- Jó volna megfürödni a friss harmatban! Összeborzolódott a hajam, gyűrött lett a ruhám! Milyen csúful nézek ki! – mondta a fűz, aki éppen akkor pillantott a Körös-folyó tükrébe.
- Én tudom a megoldást! – kiáltotta hangosan a mókus. A szerszámok segíthetnek nekünk! A döntés pedig a ti kezetekben van! Melyiket szeretnétek?
- Tetszik az ötlet! - szólt a tölgy bölcsen. Gyere vissza, majd holnapra megmondjuk.
Másnap a mókus ott ült a tisztás közepén és várta, mire döntöttek a fák. Ahogy pirkadt, megszólat az öreg tölgy:
- A fejszére szavaztunk! Ő lesz a mi segítőnk!
Teltek, múltak a napok, az erdő egyre világosabb, átláthatóbb lett. Az állatok nagy boldogan szaladgáltak a fák között. Egyik hajnalon a mókus aggodalmas suttogásra lett figyelmes:
- Nem tetszik nekem ez a fejsze, erőszakosnak tűnik, és úgy érzem, nem szeret bennünket! – suttogta a nyárfa.
- Szóljunk a mókusnak, hogy tegyen valamit! – erősködött a kőris.
A mókus előugrott az odújából és ezt mondta:
- Választhattok másik szerszámot!
- Rendben! Holnap gyere vissza, addigra majd eldöntjük. – szólt a tölgy.
Másnap kora reggel a fák így szóltak:
- Határoztunk! A fejsze marad!
Néhány nap múlva ismét suttogásra ébredt:
- Észre vettétek, olyan, mintha kevesebben lennénk? – reszketett félve a juharfa.
- Szóljunk a mókusnak!
A mókus pedig megmérgesedett:
- Visszajövök hajnalban, addigra tényleg válasszatok, mit szeretnétek!
Alig bújt elő a nap első sugara, a tisztáson ülve izgatottan várta a fák döntését.
- Marad a fejsze! – szólt a tölgy.
Az erdő pedig egyre kisebb lett, de a fák újra és újra a fejszére szavaztak, mert a nyele fából volt és azt hitték, hogy a FEJSZE közülük való.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ezt a mesét írta: Tóth Marianna meseíró
Kunszentmártonban élek, 1963. november 1-én születtem Szentesen. Kisgyermekkorom nagy részét nagyszüleimnél, Alattyánon és Csépán töltöttem, ahol megismerkedtem a falusi emberek életének szépségeivel és nehézségeivel. Iskoláimat Kunszentmártonban, Szarvason, Budapesten, Szegeden és Debrecenben végeztem az óvónői pályához kapcsolódóan. Az óvodapedagógia sajátos eszközrendszere lehetőséget adott arra, hogy a művé...