Hópihe tündérke, a Hókirálynő és Február

https://gabicsabi.hu
  Január a vége felé közeledett, és Hópihe tündérke e hónap alatt is bejárt hegyet-völgyet kedves kis barátjával, Hóemberrel. Egy nap, amint éppen az északi szél szárnyán repültek, megpillantották a Hókirálynő jégszánkóját. A jégszánkó furcsa módon ne...

Kép forrása: saját illusztráció

  Január a vége felé közeledett, és Hópihe tündérke e hónap alatt is bejárt hegyet-völgyet kedves kis barátjával, Hóemberrel. Egy nap, amint éppen az északi szél szárnyán repültek, megpillantották a Hókirálynő jégszánkóját. A jégszánkó furcsa módon nem egyenesen, hanem cikk-cakkban repült. Szóltak az északi szélnek, hogy eredjen a szánkó után, és nézzék meg, minden rendben van-e. Pillanatok alatt utolérte a szánkót az északi szél, és látták, hogy bizony baj van, mert a jéglovak fejére egy zsákdarab volt ragadva, amitől a lovak nem láttak. A még ettől is nagyobb baj az volt, hogy a szánkó üres volt, a Hókirálynőnek pedig se híre, se hamva.

  Az északi szél megrázta magát, és a Hóembert belepotyogtatta a jégszánkóba. Nem lett baja a Hóembernek, mert éppen a jégszánkó puha hópárnájára esett. Azonnal megragadta a gyeplőt és megállította a lovakat. Hópihe tündérke levette a lovak fejéről a zsákdarabot. A szegény állatok minden porcikájukban remegtek, annyira meg voltak ijedve. Hópihe tündérke átölelte a nyakukat és halk hangon beszélni kezdett hozzájuk, mire a lovak megnyugodtak.

  – Hol van a Hókirálynő? – kérdezte tőlük a tündér. – Ő is itt volt a szánon?

  – Itt volt – felelték a lovak – de nem tudjuk hová lett, mert a fejünkre esett ez a zsákdarab. Megijedtünk, mert semmit sem láttunk, és így azt sem tudjuk mi lett a királynővel. Egy darabig hallottuk a hangját, de aztán már nem, és mivel nem volt, aki megállítson minket, tovább repültünk.

  – Most aztán mit tegyünk? – kérdezte a Hóember.

  – Megkeressük a Hókirálynőt – felelte az északi szél. – Te ottmaradsz a jégszánkón, és vezeted utánunk a lovakat – mondta a Hóembernek –, a tündérkét pedig a vállamra kapom és elindulunk vissza.

  Úgy is tettek, ahogy mondták. Tűvé tettek hegyet-völgyet, a Hókirálynőt mégse találták meg. Hajnalodni kezdett, amikor egy kis takaros jégházikót pillantottak meg. Gondolták, megpihennek itt egy kicsit; leszálltak, és bekopogtattak az ajtón. Az ajtót egy fiatal legény nyitotta ki, aki Februárnak nevezte magát. Örömükre otthonában megpillantották a Hókirálynőt is, aki, bár kificamította a bokáját estében, azonnal beszállt a jégszánkóba és jégpalotájába hajtatott.

  Február megvendégelte Hópihe tündérkét, a Hóembert és az északi szelet. Másnap mind útra keltek, mert Februárnak át kellett vennie Januártól a napok vezetését. A Hókirálynő pedig azzal tüntette ki Februárt, amiért rátalált és segített rajta, hogy a 31 napos szolgálatából levont három napot. Ezért lett Február rövidebb hónap, Hópihe tündérke pedig újabb barátra tett szert.

 

Viorica Violet Vandor, Meseíró és illusztrátor

Viorica Violet Vandor (Vándor Várhegyi Ibolya) Gyermekkorától kezdve vonzotta a művészet és az irodalom világa. 1991 óta íróként, illusztrátorként és szerkesztőként dolgozik, és néhány könyve bestseller könyv lett. Több mint 70 könyve jelent meg Romániában, egy pár Magyarországon, valamint könyveket illusztrált amerikai, kanadai és angliai szerzőknek. 2007 decemberétől, tagja az Erdélyi Magyar Írók Ligá...