Horgolka

Horgolka.

Egyszer volt, hol nem volt, messze hegyen völgyön, majdnem a világvégén a vízesés országában, melyet az örök tél átka sújtott. A vízesések, patakok fátyolosan befagytak, még itt is, ott is hallani lehetett a víz hangját. December 19-én éjszaka a hőmérséklet csökkent és csökkent, mintha meg sem akart volna állni. Minden elcsendesedett, az utolsó vízcsepp is odafagyott. A hideg miatt a város elcsendesedett, e néma csönd miatt későn ébredtek a szolgák, így a királyi család majdnem délben reggelizett.
- Elkezdődött a bálszezon! – kiabált a királyné.
- A jéghideg miatt sokáig fog tartani. Muntes fiúnkat megházasítjuk! – parancsba adta a király.

Az ifjú Muntes úrfi nádszál magas, jóképű legényt a szerencsejátékok és a számítógépes játékok érdekelték. Semmilyen leányzó nem keltette fel érdeklődését. A királyi család aggódott. Kihirdettek minden sarokba, a tél hercegnője, a legszebb bálruhás lány kerestetik.
- Hátha megakad Muntes ifjúnak a szeme e lány után – sóhajtotta a király.

A vízesésen túl, messze a patakok forrásánál egy kulipintyóban élt egy szegény család, összesen 13-an. Itt is minden vízcsepp befagyott, Horgolka nagy örömére, mivel a patakon végig csúszhatott a Vízesés Országig. Mikor mindenki elaludt, Horgolka elment otthonról. Búsan tért vissza, mert meglátta a hirdetést a bálba nem mehet, mert nincs ruhája. Minden este szorgosan horgolt, ő horgolta a testvéreinek a ruháit. Ahogy elkezdődött a tél, a testvérei ruháit előbb visszafejtette, és újra kötötte, hisz mindig kinőttek a ruháikból.

A Horgolótűnek mesélte a bánatát, hogy nem mehet a bálba.
- Eljött az idő, végre tudom használni a varázsigémet! – vigasztalta a Horgolótű – miután lefested az összes kinőtt ruhát, meghorgolhatod a báli ruhád.

 A varázsige a „Szivárvány”, a remény, hoyg te is ott lehetsz a bálba. Amikor mindenki elaludt, Horgolka lefejtette az összes levetett ruhákat:

1. Nagymama fekete vállkendőjét
2. Nagypapa bordó színű lájbiját
3. Édesapja kék, hosszú sálját
4. Édesanyja sárga, meleg sapkáját
5. Bátyja zöld színű nadrágját
6. Iker első szülött öccsének barna óriás kesztyűjét
7. Másodszülött öccsének sötétbarna ingjét
8. Legnagyobb nővére lila szoknyáját
9. Legkisebb nővére világoskék felsőjét
10. Húga narancssárga vállkendőjét
11. Másik húga ciklámen kezeslábasát
12. A legkisebb húga rózsaszín bocskorát
13. A saját fehér színű derék övét

- „Szivárvány” egy, kettő, három! – kiáltott a Horgolótű. Máris Horgolkán landolt az új meghorgolt szivárványszínekből álló báli ruha.

A horgolt ruha felül sárga az édesanyja sapkájából, váltakozva fekete színnel a nagymama vállkendőjéből. A karjain a kékszínű édesapja sáljából és világos színű legkisebb nővére felsőjéből váltották egymást a horgolt sorok. A hosszú szoknya színeit a horgolási minták felváltva pompáztak a többi fonalból. A ruhaalja legkisebb húga rózsaszín bocskorából fejeződött be. A fehérszínű derékövből a hajdísz lett horgolva Horgolka fekete hajából. Megpördült Horgolka az új ruhájában, a ruha színei elkápráztatták az emberi szemet.

A bál megkezdése előtt Horgolka a Horgolótű varázspálca működésével hipp-hopp ott teremt a karzatban. Itt elbújt. Amikor megtelt a bálterem, leszaladt és beállt a hóra, a táncosok közé. Tánc közben ahogy forgott, mindenki csodálni kezdte és félreálltak. Horgolka ezt észre se vette, csak pördült tovább. Muntes hercegnek is elállt a lélegzete. Sokkot kapott a csodás látványtól, megmozdulni sem tudott. Ezt észrevették az Oláh hármas ikerlányok, akik már évek óta kellették magukat Muntes hercegnek. Ezek a lányok körbevették Horgolkát, és a ruhája alá boszorkányigével láthatatlan bogarak bemásztak, és erősen csípni kezdték. A csípések olyan erős fájdalmat okoztak, hogy hevesen pördülni kezdett kifelé a bálból. Szerencsére a szabadban a bogarak elvesztették erejüket a hideg miatt. Horgolka annyira megijedt, hogy hazamenekült.

A nagy befagyott vízesés sarkában beakadt a ruhája, és a ruha alján a rózsaszín horgolt sor lebomlott, és ott lógott tovább a jeges szilánkon. Miután hazaért, a Horgolótű varázsával mindenki ruhadarabját visszahorgolta, csak a legkisebb húga bocskora rózsaszín fonala nem volt meg. Hát a királynak egyik fele örült, hoyg a fia, Muntes szerelmes lett. A másik fele bánatos volt, mert ezt a lányt nem találták. Nyomozást rendelt el, amire sokan jelentkeztek. Az utolsó nyomozói csapat azzal a hírrel jött, hogy találtak egy furcsa nyomot. A rózsaszín fonalra leltek rá a vízesésnél. Majd messze hegyen-völgyön egy kulipintyóban, egy szegény családra rátaláltak, akiknek a ruhái megegyeztek a titokzatos báli lány ruhájának a színeivel. Ott volt a házban a legkisebb baba, aki nagyon sírt, hogy elveszett a rózsaszín bocskora. Házban még megpillantottak egy gyönyörű lányt, akinek a neve Horgolka. A fehér öv, amit viselt megegyezett a titokzatos báli lánynak a hajdíszével. Horgolka apja nagyon dicsérte a nyomozóknak, hogy lánya csodálatos ruhákat horgol, mikor testvérei kinövik, újat és szebbet horgol ugyanabból a fonalból. Ezt a furcsa hírt meghallotta Muntes herceg. Nagyon dobogott a szíve.

-Azonnal oda kell mennem, vigyetek a kulipintyóba! – adta ki a parancsot a nyomozóknak.
- De ott nincs internet! – csodálkozott a király
- Nem baj, engem csak a lány érdekel. – mondta Muntes.
- Nem baj, ha szegény a lány – megszólal a királyné – Idehozzuk a lányt, a családjával együtt. Elmondok nektek egy titkot: ha tizenhárom számú családot befogadunk a kastélyba, meg fog érkezni a tavasz és elveszíti a hatását az átok, ezzel elmúlik az örök tél.

Muntes herceg a csapatával elhozta Horgolkát a családjával együtt a kastélyba együtt a kastélyba. Amint megérkeztek, Horgolka és testvérei elkezdtek szaladgálni a kastélyban. Általuk megérkezett a tavasz. Muntes herceg feleségül vette Horgolkát. Talán most is tavasz van a vízesés országában, ha nem hiszed, járj utána!