Húsvéti készülődés

Húsvéti készülődés.

Egy lakóteleptől nem is olyan messzire, ha kicsit sétálunk, egy nagyon szép és érdekes erdőbe érünk.

Ilyen erdőt csak ritkán találunk. Képzeljetek el hét, kisebb-nagyobb dombot! A dombok között találhatjuk a mesében szereplő erdőt. A körülötte elhelyezkedő dombok szépen körbe zárják. A hét domb közül három elég furcsán helyezkedik el egymástól. Az erdőt ismerő emberek tevedombnak nevezik. Úgy néz ki, mint egy kétpúpú teve. Érdekes, ahogy a természet kialakította.

De nem ám csak a tevedomb teszi különlegessé az erdőt! Az itt élő madarak, mókusok és nyulak is különleges lakói az erdőnek. Nem mindennapi látvány, hogy egy madár, vagy mókus, netán nyúl beszélget egymással és elég gyakran találkoznak is az erdőben. Ami még nagyon fontos kölcsönösen segítenek egymásnak.

Azt elárulom egy évvel ezelőtt ők, először ünnepeltek húsvéti ünnepet. Akkor nyúlapó és nyúlasszony lepte meg őket ajándékkal. Volt is nagy meglepetés az erdőben! Aztán mikor a mókus megsérült mindenki sietett a segítségére. Vagy amikor a sérült Mókit Petya és Pamacs haza vitte és segítette a gyógyulásban. 

Szóval érdekes az erdő, de érdekesek az itt élő állatok is!

Most, hogy eltelt egy év, napokon belül itt van a húsvét újra. Nagy a sürgés forgás. Mind a hét domb lakóit értesíteni kell! Itt az erdő közepén közös húsvéti ünneplés lesz.

A mókus szervezi, hogy ki merre vigye a hírt az erdőlakóknak.

Sorban gyülekeznek a hírvivő madarak, hogy majd útra induljanak. Őszapó, meggyvágó. Jön az erdei pinty, erdei szalonka is. Még három hírvivő hiányzik! -szól a mókus. 

Van még jelentkező? Igen én itt vagyok! -jelentkezik a szép színes tollú harkály. És rögtön utána a varjú. Róla tudni kell, hogy Móki sérülésénél csatlakozott a madarakhoz. Addig egymagában rosszkedvűen gubbasztott az odújában. Nem foglalkozott magával. Mondjuk ki, egy csúnya elhanyagolt zsémbes varjú volt.  Most viszont! Szépen gondozott fényes tollakkal, mondhatjuk csinos varjú lett belőle.

Amióta rájött, hogy barátokkal sokkal jobb és szebb az élet, azóta mindig vidám és jókedvű. Most már segít ő is ha szükség van rá.

Már csak egy valaki kell és mehettek. -Mondta a mókus. 

Én is jöhetek? -kérdezte az erdei pacsirta szép éneklő hangján. Gyere csak! Örülünk neked is. -Válaszolta a mókus.

Aztán szépen elosztották, ki melyik dombra megy hírt vinni és összehívni az ünnepségre az erdőlakókat.

Én majd megyek nyúlapóhoz és nyúlasszonyhoz. -Mondta a mókus. Tavaly ők leptek meg bennünket ajándékokkal. Most mi tesszük, mert úgy hallottam, kicsit gyengélkednek. 

Azért remélem az ünnepségre eljönnek! Jegyezte meg valaki a madarak közül.

Aztán mindenki ment a dolgára. Szépítik, csinosítják az erdő közepén lévő kis tisztást. Szeretnék, ha minden résztvevő kellemesen és jól érezné magát a közös ünneplésen.

Amíg a madarak és Móki serénykednek, kukkantsunk csak be az erdőtől nem messze lévő házba! Itt lakik, Petya és a macskája Pamacs. Ők gondozták Mókit mikor megsérült. Aztán gondját viselték, míg felgyógyult. Az erdei madarak pedig minden nap a házhoz repültek meglátogatni a mókust. A látogatás befejeztével pedig, jóllakottan mehettek vissza az erdőbe. Petya és Pamacs ellátta őket a hidegben ennivalóval.

Miután a mókus felgyógyult, visszamehetett a barátaihoz és az erdőben lévő otthonába. Azóta még inkább szoros lett a barátság közöttük. És ha valaki közülük segítségre szorul mindig van, aki tud segíteni. Jó kis közösség lett az övék. 

Nos a házban is nagy a készülődés. Ők is várják az ünnepet. Az erdőlakók még nem tudják, de az idén Petya és Pamacs közösen lepik meg ajándékkal őket. 

Ugyanis Pamacs már tavaly húsvétkor elszökött a gazdijától és meglepte a mókust húsvéti ajándékkal. Petya ekkor még nem tudta, hogy a macskájának van egy barátja az erdőben. 

Most együtt visznek ajándékot a barátaiknak.

Aztán elérkezett húsvét vasárnapja. Egymás után érkeztek a madarak, mókusok, nyulak. Ha hallottátok volna, micsoda nagy hangzavar volt az erdőbe! Mindenki hangosabb akart lenni a másiknál. Hát! …. Volt nagy ricsaj, csiripelés, csipogás, varjú károgás! Még szerencse, hogy a nyulak a fűben közel húzódva egymáshoz tudtak, amolyan nyúlnyelven beszélgetni egymással.

 A mókusok is mind egy fára helyezkedtek. Merthát ők nem tudják túlharsogni a madarakat! Valahogy szót kell érteni nekik is egymással. 

A nagy zajban egyszer csak hangos károgás hallatszik. Kár…kár! Még nincs köztünk nyúlanyó és nyúlapó! Látta őket valaki? Kérdezte a varjú erős rikácsoló hangján. 

Kicsit tőlük távolabbról odaszólt valaki. Mi láttuk őket! Mindjárt ott vagyunk. Mindenki kíváncsian figyelt.  

Akkor meglátták Petyát és Pamacsot, ahogy egy szépen feldíszített kis kocsit húznak maguk után. A kocsi tele minden finomsággal. Jól megpakolva. A tetején pedig ott ült egymás mellett a két nyúl. 

Meghoztuk nektek nyúlasszonyt és nyúlapót. -Szólt Petya. Nehezen jöttek volna, így hát elhoztuk őket. 

Mindenkinek kellemes Húsvéti Ünnepeket Kívánunk! 

Köszöntötték az ünneplésre egybegyűlt erdőlakókat.

Azzal a két nyulat lesegítették a kocsiról. Gyertek, tessék itt a sok finomság. Válasszon mindenki a kedvére. Így tavaszelején kell a sok vitamin. Mindenki talál magának a fogára való finomságot. -Mondta Petya.

Ezekután neki láttak a közös húsvéti ebédnek. Volt ott minden, amit madár, mókus és nyúl jó étvággyal megehet. Ahogy a közös ebédet az erdei tisztáson majszolják, csipegetik egy arra tévedt szarkát vettek észre az egyik faágán.

Már éppen tovább repült volna, mikor őszapó odaszólt neki. -Látom elfáradtál, biztosan éhes is vagy! Gyere közénk és rakd tele a begyedet te is. Elvégre húsvét van! Érezd jól magad közöttünk.  Aztán ha szeretnél menj tovább. De itt is maradhatsz! A hétdomb erdő szívesen lát minden ide érkezőt. 

Köszönöm a meghívást. Örömmel maradok. Úgy látom jobb helyre nem is kerülhettem volna! Azzal elvegyült a madarak társaságában.

Aztán Pamacs levett a kocsiról egy tojással roskadásig megtelt kosarat. És azt mondta. Mindenkinek jut egy festett tojás. 

Hát tudjátok? Amíg a mancsommal, körmömmel ennyi tojást szépre kapargattam, rajzolgattam jól el is fáradtam! De örömmel és szeretettel tettem.

Ezután nyúlapó szólalt meg. Húsvéti vers helyett csak annyit mondok.

Én a hétdomb erdőbe jártam.

Sok vidám jókedvű erdőlakót láttam.

Úgy tapasztaltam, egész évben jól megvoltunk egymással.

Egy nagy baráti társaság vagyunk. De, hogy még macskafestett tojást is kapunk! Na erre nem számítottunk.

Még egyszer mindenkinek.

Kellemes Húsvéti Ünnepeket Kívánunk! 

Nyúlapó köszönjük. -Mondták az erdőlakók. És nektek is viszont kívánjuk!

Jó volt veletek találkozni. Szólalt meg nyúlasszony. Jól éreztem magam. Találkozunk jövőre is? -kérdezte.

Igen! …….. Jött az erdőlakóktól az egybehangzó válasz. Legyen ezentúl nekünk erdőlakóknak ez a nap egy közös találkozásra, ünneplésre alkalmas napunk.  

Itt leszünk ugye? Igen. -válaszolták a madarak.

Móki köszönjük, hogy megszervezted ezt a közös ünneplést! Örömmel tettem, -felelte a mókus. Nektek is Petya és Pamacs a sok finom ennivalót. 

Hoztunk még sok illatos vizet. -Mondta Petya, mert ne feledjétek! Húsvét hétfő a locsolkodás napja. Tudjuk! ….. felelték az erdőlakók.

Akkor mindenkinek jó locsolkodást kívánunk!