Vilizsó és Nyakigláb Kotnyeles


https://webshop.meskete.hu

Vilizsó és Nyakigláb
 Kotnyeles
Valamikor évekkel ezelőtt itt a tündérszigeten élt Kotnyeles a szigetről kitiltott tündér.
Tudjuk köztünk emberek között is vannak jó és kevésbé jó emberek. Úgy a tündérek között is találunk a tündérségre alkalmatlan...

Kép forrása: saját

Vilizsó és Nyakigláb

 Kotnyeles

Valamikor évekkel ezelőtt itt a tündérszigeten élt Kotnyeles a szigetről kitiltott tündér.

Tudjuk köztünk emberek között is vannak jó és kevésbé jó emberek. Úgy a tündérek között is találunk a tündérségre alkalmatlan tündéreket. Igen ő nem más, mint a Kotnyeles tündér. Okkal nevezték el kotnyelesnek.

Ő ugyanis akkor érezte jól magát, ha másoknak problémát, kellemetlenséget tudott okozni. Mindenkivel mindig csak vitatkozott és mindenbe beleütötte az orrát.

Soha semmi nem volt úgy jó neki, ahogy mindenki másnak a tündérszigeten. Mindig azon mesterkedett, hogy a tündéreknek bosszúságot okozzon. És akadályozza őket a rájuk bízott feladatok elvégzésében.

Kotnyeles nagyon hiú tündér volt. Mindenkinél szebb és jobb akart lenni. Egész álló nap képes volt a szobájában tükör előtt ruhákat próbálni. És ráadásul a hiúsága elhitette vele, hogy tényleg ő a legszebb és legjobb a tündérek között.

Fontos megjegyezni, nagyon szerette a csillogó flitterekkel díszített ruhákat.

Egy szó, mint száz. Nem illett a tündérek közösségébe. És igazából nem is akart közéjük tartozni.

Mígnem egyszer Harmatcsepp megunta a viselkedését és egy másik szigetre vitette. Nem kívánta többet látni. Itt aztán olyan tündérekkel élt és dolgozott, mint amilyen ő maga is volt. Dolgozni kellet neki a többi ott élő tündérrel együtt. A munkájuk pedig tündérháló szövése volt. Eltelt egy két tündérév és lehet mondani, meg is feledkeztek róla a tündérszigeten élők.

Aztán egyszer csak a szigeten nagy lett a sürgés forgás! Nagy eseményre készülnek Harmatcsepp tündérei. Szépítik, csinosítják az amúgy is tündérszép szigetet.

Hetedhét tündérországra szóló találkozót szerveznek a szigetlakók.

Ezt a nagy sürgést forgást, használta ki visszatérésre a száműzött szigetről Kotnyeles!

Mikor Harmatcsepp elküldte, nem volt elég körültekintő vele kapcsolatban. Egy dologról megfeledkezett. Nem fosztotta meg Kotnyelest az átváltozó képességétől. Így aztán hogy senki ne ismerje fel, egy elég csúnya varjú testébe bújva érkezett vissza a szigetre.

Említettem, hogy kotnyeles nagyon hiú volt és szerette a flitteres csillogó ruhákat.

Ahogy a tündérek a rét szépítésével foglalkoztak, egyiküknek feltűnt egy varjú. Odaszólt az ott dolgozó tündéreknek.

Nézzétek!

Milyen csúnya varjú! Hogy került ide?

Itt a tündérréten eddig nem láttam hozzá hasonlót. Minden tündér a varjút nézte.

Aztán az egyikük hangos nevetésére lettek figyelmesek a többiek.

Mi olyan nevetséges egy ilyen csúnya varjún? -Kérdezték.

Hát ti nem látjátok? A lábát figyeljétek! -Mindkét lábán a tollakon színes flitterek csillognak.

Tényleg! -Olyan mintha nadrág lenne rajta. Mondta az egyikük.

Még hogy nadrág? Én inkább egy szakadt gatyának nézem! -Mondta egy másik tündér.

Igen. Tényleg furcsán nézett ki a varjú. Amikor tündérből varjúvá változtatta magát nem volt elég körültekíntő. De! Amilyen hiú volt Kotnyeles, még az is lehet, hogy hiúságból hagyta magán a flittereket!

Nézzétek! Összevissza lógnak rajta a flitterek. Az biztos, hogy ilyen varjú nincs még egy a szigeten!

Miután jól kibeszélték a varjút, mindenki ment a dolgára. -Gondolták elfér itt a réten. Van elég furcsaság a tündérszigeten, hát most lesz egy gatyás varjú is.

Mivel már csak pár nap volt a találkozó időpontjáig, Harmatcsepp haza hívta a nagyvilágot járó két tündérét is. Vilizsót és Nyakiglábat.

Mindenki serénykedett a szigeten. Szerették volna, ha ez a tündértalálkozó a lehető legjobban sikerül!

Így a tündérpékségben is szorgalmasan dolgoztak a pékek. Az ő feladatuk a találkozón szükséges mennyiségű péksütemény elkészítése. A pékmester a raktárba ment a szükséges alapanyagokért.

Nem várt meglepetés érte. Meglátta a zsákokat, amiben a liszt volt. Az összes zsák tele volt lyukakkal a liszt pedig folyt ki belőlük a lyukakon.

Ő maga is lisztes lett. A keze és a ruhája. Ahogy a lisztes kezével véletlenül a szájához ért, újabb meglepetés érte! Édes és sós volt a liszt! De nem ám csak egy kicsit! Nagyon. Hát ebből nem lehet elkészíteni a találkozóra a péksüteményt! -Gondolta.

Gyorsan értesítette Harmatcsepp tündért. A tanácsát kérte. Most mi legyen?

Még szerencse, hogy a szigeten van már Vilizsó és Nyakigláb tündér. Ha valaki, akkor ők tudnak gyors segítséget adni a pékeknek. -Gondolta Harmatcsepp. Hívta a két tündért, hogy segítsenek megoldani a problémát.

Azzal Zsó és Nyaki nekilátott a munkának. Hiszen ott a varázslepel. Nincs lehetetlen dolog a számukra. Az összes használhatatlan lisztet, cukrot, sót kivarázsolták a raktárból. A helyére pedig friss alapanyagok kerültek.

Aztán mikor a munkával elkészültek összedugták a fejüket és gondolkodtak. Ki tehette ezt? Ennek a végére kell járni!

Mindeközben a gatyás varjú látta, hogy új szállítmány érkezett a pékségbe. Arra gondolt, majd mielőtt a pékek munkához látnak, berepül a raktárba és újabb borsot tör az orruk alá!

Igen ám! De Zsó és Nyaki titokban elbújtak a raktárban. Kíváncsiak voltak megismétlődik e ez a csínytevés. Nem tévedtek.

Kis várakozás után a nyitott ablakon berepült a gatyás varjú. Várták mi történik. Közben Nyaki becsukta csendben az ablakot.

A varjú pedig hármat pörgött és maga elé mormolt valami varázsszót. A két tündér akárhogy figyelt nem értette, hogy mit mondott. És láss csodát ott állt ellőttük Kotnyeles tündér!

 Vilizsó már értette a dolgot. Hiszen ismerte jól az előtte álló Kotnyelest. Tudott az összes csínytevéséről. Elég sok bosszúságot okozott már a tündérszigeten élőknek! Aki már majdnem nekilátott a liszt, cukor és a só összekeverésének, ekkor Nyaki akarata ellenére tüsszentett egyet.

Ettől Kotnyeles megriadt. Gyorsan visszavarázsolta magát gatyás varjúnak.

A két tündér pedig csak erre várt. Zsó egy tündérhálót dobot rá. Így már nem tudott elmenekülni.

Ezekután elvitték a varjút Harmatcseppnek. És elmesélték kit és mit láttak a raktárban. A tündér pedig? Na ő olyan haragos lett, amilyen haragos egy tündér csak lehet! Újra száműzni akarta Kotnyelest.

Aztán Vilizsó és Nyakigláb azt tanácsolták neki. Először is vedd el tőle az átváltozóképességét!

Hűű! …. Erről teljesen megfeledkeztem. -Mondta. És azon nyomban megfosztotta az átváltozás lehetőségétől.

Ezenfelül pedig! Kérlek hagyd ebben a varjú jelmezben. Tegyél rá még egy kis színes flittert. Hadd legyen jó feltűnő! Hiszen mindig más akart lenni, mint aki volt! Most kapott egy állandó ruhát nem kell ezentúl órákig a tükör előtt állnia és a ruhák között válogatni.

Mit gondolsz Harmatcsepp tündér elég büntetés lesz ez neki? -Kérdezték a tündérek.

Azt hiszem igen. -Mondta Harmatcsepp. Ezt jól kitaláltátok fiúk! Köszönöm a segítségeteket.

De most nézzük, hogy állnak az előkészületek a holnapi hetedhét tündérországra szóló találkozóra.

Azzal mindenki elindult, hogy segítsen a tündértalálkozó sikeres lebonyolításában. Hiszen ilyenkor minden segítőkézre szükség van.

Aztán később amerre mentem, jártam mindenki a nagy tündértalálkozóról beszélt. Elmondhatjuk igazán hetedhétországra szólóra sikeredett. Azt is hallottam elkészült és nagyon finom volt a péksütemény. Ügyesek voltak a pékek. És mindenki más is, mert a rét tele volt mindenféle finomsággal.

Volt nagy eszem – iszom, dinom - dánom!

A varjúnak is jutott bőven ennivaló. Nem sajnálták tőle sem a finom falatokat. Akarom mondani a magokat.

Igen. Kotnyeles a hátralévő életét varjúként élte tovább. Ezekután a tündérszigeten csak flitteres gatyás varjúként emlegették.

Kedves gyerekek!

Ti milyen büntetést adnátok Kotnyelesnek?

Megérdemelte a büntetését?

Adnátok neki még egy utolsó lehetőséget, hogy megváltozzon?

 

 

 

Keresi Magda, amatőr meseíró

Ezt a mesét írta: Keresi Magda amatőr meseíró

Hét unokás nagymamaként közel hetvenévesen kezdtem meséket írni. Tulajdonképpen az unokák indítottak el a meseírás útján. Egy közös alvásnál, kitalált mesét kértek tőlem. Kénytelen voltam rögtönözni. Csak a következő alkalomnál már nem emlékeztem pontosan a mese szövegére. Ráadásul ők is, ahány gyermek, mind máshogy emlékezett a kitalált mesére.. Így aztán, hogy ne legyen vita, elkezdtem leírni a meséket. H...


https://webshop.meskete.hu

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!