Az okos tehén

Az okos tehén.

 Az okos tehén.

 Ennek a történetnek a főszereplője egy általam igencsak, okosnak tartott tehén. A gazdája Zsömlének hívta.

Volt még egy másik tehene is a Szegfű. Ez a két tehén abban az időben, nagy hasznára volt a szóban forgó családnak!

Történetünk egy kis zalai faluban játszódik. Zala megye egy szép dombos vidék! Elég sok kisebb, nagyobb szőlős területet találunk még ma is ezen a vidéken. Az itteni embereknek régen, egyik megélhetési forrása volt a szőlőművelés!

A falu, ahol az emberek laktak elég messze volt a szőlőhegyektől. Akinek volt tehene és szekere az a szekér elé kötötte a teheneket és nem kellett gyalog megtenni, ezt a viszonylag hosszú utat! Sokan voltak, akik bizony nap mint nap, gyalog mentek dolgozni a szőlőbe.

Útközben, ha találkoztak egymással a köszöntésen kívül mindig megkérdezték egymástól, - hová megy szomszéd?

Zalai tájszólással, ez így hangzott! Há, mén szomszéd? Menek a hegyre, - volt a válasz a kérdésre!

A családnak a tulajdonában volt a szóban forgó szőlőhegy és egy másik földterület, ahol minden más növényfélét termeltek maguknak. Ezen a másik mezőn a két tehénnek is bizony dolgozni kellett. Például a szántásnál nekik kellett az ekét húzni, amivel megdolgozták a földet.

Na a mi Zsömle tehenünk ezt, nagyon nem szerette!

A másik tehén a Szegfű, tette a dolgát különösebb gond nem volt vele.

 Tudni kell, hogy a mezőre és a szőlőhegyre is, egy út vezetett ki a faluból. Egy bizonyos távolság után az út ketté ágazott.

 Az egyik vezetett a mezőre a másik út a szőlőhegyre! Az út kettéágazása előtt volt egy nagy öreg fa.

A mi Zsömlénk sokszor tette meg ezt az utat. Nem csoda, ha alaposan megismerte a járást a mezőre. Volt alkalma megjegyezni melyik útról, hová jut. Mivel nem szeretett a mezőre menni dolgozni egy alkalommal a nagy fánál valahogy rávette a Szegfűt is, hogy fussanak. Ahogy csak a lábuk bírja! Mire a szekéren ülő gazda rájött, hogy mi történik a két tehén már a szőlőhegy felé vezető úton rohant.

Nem volt könnyű megállítani őket! A gazda nem is tette. Ugyanis ő sem szeretett a mezőre menni dolgozni.  Hagyta a két állatott had menjenek az általuk kiválasztott úton.

 A szőlőhegyen ő is jobban érezte magát!

Azért gazdánk ebből az esetből okulva ezentúl, ha a mezőre akart jutni az elágazás előtt az öreg fánál, leszállt a szekérről. És megfogta a Zsömlét, hogy ne tudjon elszaladni a másik irányba!

 Így aztán ha tetszett, ha -nem, végül a mezőre értek.

 Nekem, ezt az esetet is figyelembevéve, megváltozott a véleményem a bennünket körülvevő állatokról!