Alvótárs

Alvótárs.

Alvótárs

Kedves mesét olvasó és hallgató gyerekek!

Most egy olyan mesét mondok, ami, ha nem velem történik magam sem hiszem el. Az asztalomon rajzlapok, grafit és színes ceruzák. Dolgozom a mesékhez rajzokat készítek.

Egyszer csak az asztalom mellől felállok. Halk nyöszörgésre lettem figyelmes. Hé! ….. Mit csinálsz! -nem veszed észre? Rám tapostál!

 Hogy lehetsz ilyen figyelmetlen? -Szól valaki nyöszörögve. Ahogy a lábam alá nézek, hát egy kissé megviselt állapotú figurát látok. Nézd csak! Te, mit keresel itt? -kérdeztem. Mit-mit! -Hát kiestem a mesédből! Te meg itt a papucsoddal teljesen összenyomtál!  Szólt rám jó mérgesen. 

Látom Nyakigláb vagy. A Vilizsó meséből. És akkor én most, mit kezdjek veled? Hát az biztos, hogy vissza a mesébe nem küldhetsz! Maradt még a könyvedben belőlem annyi, ami oda éppen elég.

Nos akkor a kellékes dobozomba teszlek. -Mondtam. Más sem hiányozna nekem, mint hogy egy dobozba végezzem! Meg se próbáld! Jött a felháborodott válasz. Akkor mégis mit gondolsz, mi legyen veled? Hát én azt nem tudom. Te írtad a mesét! Találj ki valamit. Hogy én dobozba menjek? -na azt felejtsd el! Így dünnyögött magában Nyaki.  

Az asztalon a ceruzatartóból kiszólt egy grafit ceruza. Hagyd, hogy maradjon! Hiszen te álmodtad őt meg. Neked köszönheti, hogy most itt van. Nem dobhatod csak úgy ki! Igen ezt én is tudom! De nem jut eszembe semmi, hogy mit csinálhatnék vele.  

Én tudom. Emlékszel? -megígértem, ha elakadsz a meseírással, majd segítek!

Köszönöm kedves ceruza! Akkor láss neki a mesének. A meseírást átengedem neked.

Nos figyeljetek gyerekek! Én a grafit ceruza mesélek most nektek. Talán emlékeztek én vagyok az a ceruza, aki a szemeteskuka mellől kerültem ide ebbe a szép ceruza tartóba.

Szóval történt egyszer, hogy egy meséből kiesett egy mesefigura. Mivel elég megviselt állapotban volt, így a nagyi, aki megtalálta gondolkodóba esett. Mit is kezdhetnék vele? Nem kellett hozzá sok idő és máris megvolt az ötlet. Arra gondolt. Legyen belőle egy hordozható kabala, mesefigura. Olyan igazi megbízható társ, aki mindig kéznél van. 

Így aztán Nyakit egy papírra lerajzolta. Szép színes anyagot vett a boltban. A papírról Nyakit aztán az anyagra átmásolta. Ezután szépen a rajzot körbe vágta, kiszabta. Ezután pedig a varrógépen összevarta.

Készen is volt a Nyakigláb figura. Csillagokat, flittereket rakott díszítésként a bábu ruhájára. Nyakkendőt is kapott a nyakába. Merthát Nyaki mégiscsak egy tündérfiú! Amint az tőle megtudtuk a mesében maradt belőle még éppen elég. 

Így aztán én a ceruza arra gondoltam, maradjon csak itt közöttünk! Nem mindennap találkozunk az életünk során tündérrel. Talán még varázsolni is tud. Az meg nekünk csak jól jöhet. Biztosan sok kisgyermek elfogadná őt álmot vigyázó alvótársnak!

Mint, ahogy abban is biztos vagyok, hogy nektek is van ilyen alvótársatok. Aki segít az elalvásnál. Vigyázza az álmotokat.

Hát én a ceruza annyit beszélek itt nektek az alvásról, hogy magam is álmos lettem. Vissza is bújok én a ceruzatartóba. Grafitszemem lecsukódik, mára ennyi volt a mese. Majd még jövök máskor is. Na most akkor én megyek alszom egyet.

Menjetek ti is! Ha nem tudsz elaludni. Hívd Nyakit a tündérfiút. Ő 

majd álomországba elrepít. Ott az álomtündérek várják a sok álmodni vágyó gyermeket. 

Jó éjszakát gyerekek! Álmodjatok nagyon szépeket.