Március büszkesége

Március büszkesége.

Március büszkesége

Egyszer régen az idejét nem is tudom meghatározni, hogy mikor. De nagyon régen történt azt biztosan tudom. A végtelen idő zsákjában a következő beszélgetés zajlott.

Na végre! Lassan csak kitöltötte az idejét ez a január! És elvitte magával a nagy hideget -mondja március.

Igen, csak a február még egy kis ideig tétovázik, téblábol. Hol hideget, hol pedig meleget játszik.

Nem szólt még neki senki? -hogy szedje össze a napjait és induljon! Így dünnyögött magában március. Ezt a beszélgetést meghallotta még a február.

Türelem március. Ne légy már ilyen türelmetlen! Mindjárt lejár az időm és odébb állok. Én is kivártam az évet míg sorra kerültem. Várj a sorodra te is! Szólt oda neki február.

Jól van na! …. Csak jönnék már. Olyan enyhe időt hoztál, nézd a növények már mind megelőznek! Mondja március.

Tegnap a kertben jártam és nem kis meglepetés várt. Kibújt a hóvirág. A kankalin is virágzik már. Kértem a tulipánt, várjon még egy kis ideig. A japánbirs virágját kicsalogattad, aztán mind lehervasztottad!

De a krókusz, jácint, gyöngyike és nárcisz a bimbókat mind becsukta. Bizony okosan tette! Így a hidegtől a virágjait talán megmentette. Jó, hogy az ibolya még kicsit lustálkodik.

Az orgona is minden ágon rügyet bontott. Ő már kicsit edzettebb, jobban bírta a hideget.

Látom milyen okosak voltak ezek a kis tavaszi virágok. -Szólt a Magnólia bokor. Sajnos én már a szépen kibomlott virágaimat visszadugni nem tudtam! Ezért aztán ezen a tavaszon nem roskadozom majd a sok virágtól. Be kell érnem kevesebbel. Van bimbó így is az ágaimon! Maradt még, ami pompázzon rajtam.

Sajnálom -mondta március. De most már itt vagyok. Megérkeztem! Vigyázok rátok, azt megígérem.

Kedves tulipán és a többi tavaszi virágok. Fák és bokrok. Készülődjetek! Hozom a kellemes márciusi Napot nektek. Ő majd segít nekem, hogy a talaj, amiben nőtök, minél hamarabb meleg legyen. Hogy aztán szépre, nagyra nőjetek!

Mikor ti fák, bokrok és virágok a legkülönbözőbb színben pompáztok, tavaszi szívemet mindig megdobogtatjátok. Büszkeséggel tölt el, hogy amerre csak nézek mindenhol virágot látok. 

Nos benneteket már köszöntöttelek -mondta március. Megyek arrébb, várnak rám a gyümölcsfák és bokrok.

-Hát kedves fák és bokrok! Szép márciusi időt kívánok!

Lássam, ti milyen állapotban vagytok?

Szervusz március! Így köszön a füge. Nézd milyen sok kis fügehajtás van az ágaim végén! Látom füge, látom. De mire ez a nagy sietség? Kicsit várhattál volna még. Én igyekszem a fagyos napokat elkerülni, de tudod! Nem mindig sikerül. Akkor lesz csak baj, ha a fagy a fügéidet nem kíméli. Máskor ne siess ily nagyon! Ne hagyd, hogy a február enyhe ideje megtévesszen!

Ahogy nézem a februári meleg megint becsapott benneteket. -Szólt március.

A kajszibarack is rügyet bontott. Látom, azért csak óvatosan tette. A szép rózsaszín virágjait még kinyílni nem engedte. Ezzel a sok kis barackot megkímélte. Talán, ha itt lesz az ideje a virágokból előbújó sok kicsi barack, ezt az óvatosságot meghálálja!

Most, hogy így mindenkit és mindent szemrevételeztem, teszem a dolgom. Azon igyekszem, hogy ez a márciusi hónap embernek és növényeknek, kellemes és jó legyen! Aztán az időm lejártával, mint aki jól végezte dolgát, egy évre visszavonulhassak.

A februártól egy szürke hideg, havas időt örököltem. Én, mint a tavasz első hónapja, minden évre a következő feladatot kaptam. Hozzak a tél után egy kis meleget!

Így aztán megrendelem a zsák meleget. Értesítést kap tőlem Sándor …József…és Benedek! Kérlek, hozzátok hamar azt a nagyon várt meleget! Én meg? -nem kis büszkeséggel a helyem az áprilisnak átengedem.

Viszontlátásra!