Kép forrása: saját
Anyák napjára.
Anyák napjára
Szép időnk van gyerekek! Megyünk egy kis sétára? -Kérdezi nagyi az ikrektől. Mire anya és apa hazaérnek a munkából mi is itthon leszünk. Gyertek készüljünk el! És szépen elkezdtek a sétához öltözni.
De ügyesek vagytok! Hamar készen lettetek az öltözködéssel. Igen nagyi, mert szeretnénk, ha elvinnél bennünket a virágboltba. -Mondta Zsiga. Jó lenne! -szeretnénk anyának meglepetésvirágot hozni. -Egészítette ki a kérést Zsuzsó.
Tudod nagyi anyák napja lesz! És szeretnénk anyát meglepni a virággal. -Mondták a gyerekek. Igen. Tudom. -Válaszolt a nagymama. Nos akkor viszünk pénzt is magunkkal, mert anélkül nem tudunk vásárolni. Akkor indulhatunk?
Azzal szépen elindultak a sétára. És virágot vásárolni. Útközben beszélgettek. A gyerekek meséltek, hogy mi is történt velük mostanában.
Egyszer csak Zsuzsó felkiáltott. Nézzétek! Mennyi virág! És a két gyermek már szaladt is a virágokhoz. Egy családi háznál, nagyon szép virágokat láttak a kertben. És közülük sok kikukucskált a kerítésen kívülre. Zsiga és Zsuzsó mindjárt odaszaladtak. A nagyi szólt, hogy azokat letépni nem szabad, mert az valakinek a tulajdona. És ugye? Ami nem a miénk, azt nem bántjuk! Mondta szelíden a nagymama.
A két gyermek leguggolt és beszélgetni kezdtek a virágokhoz. De szép piros vagy! -mondta Zsuzsó a tulipánnak. Nézd Zsu! Az meg olyan, mint egy kis harang. Hívta fel testvére figyelmét Zsiga, a harangvirágra. Igen látom! Szép rózsaszín. És nézd lila is van belőle. Hű, milyen sokféle színű tulipán van itt ebben a kertben! Nézd Zsiga! Van itt fehér, sárga, bordó és még milyen sok szép cirmos is. Aztán közte a sok harangvirág. Állapította meg Zsu. Ezt a kertet biztosan nagyon szeretik a méhecskék. Mennyi virág! Csodálkoztak.
Ahogy a két gyermek így egymással és a virágokkal beszélgetett a házból kijött egy idős néni. A kislány mindjárt meg is szólította.
Szia néni! Te itt laksz? Ez a sok virág mind a tiéd? Az én nevem Zsuzsó, -és téged, hogy hívnak? És egészen közel ment a kerítés mellé. Szervusz kicsim, engem Katicának hívnak. De vicces neved van! -szólt oda Zsiga. Mint a katicabogárnak. És összenevettek a testvérével. Igen. De tudjátok az én nevem Katalin. Csak, aki ismer itt a környéken, mindenki Katicának hív.
Ejnye, gyerekek! -szól a nagyi. Hagyjátok a nénit. Hagyja csak én szeretem a gyerekeket. Szóval tetszik nektek a virág, ami itt a kertemben van? Nagyon szépek. -Válaszolnak a gyerekek. Mi is virágboltba megyünk. Veszünk anyák napjára virágot.
Szeretnétek itt a kertben közelebbről is megnézni a tulipánokat? -kérdezte őket. Igen szeretném kiált fel Zsu. Szabad? De Zsuzsó, akkor nem érünk oda időben a virágboltba, szól a nagymama.
De nagyi! Vegyünk Katicától virágot. Látod milyen sok van neki! -Mondja a kislány. Ezek olyan nagyon szépek.
Igaza van a kislánynak. -Szól Katica. Én adok nektek szívesen és nem kell tőlem vásárolni. Kaptok egy-egy kis tulipáncsokrot. Jó lesz így? -kérdezi a két gyermektől. Igen! Ujjongott Zsiga és Zsuzsó. Na ezt mégsem lehet mondta a nagymama! Lehet. Adok szívesen. Jött a válasz.
Én egyedül élek. Nincs senki, akinek virágot adhatnék. Gyertek szedjük együtt a csokorba valót.
Zsiga megfogta Katica kezét és megállt vele szemben. Azt kérdezte. Hát neked nincs is unokád? Sajnos nincs felelte az idős asszony. Akkor mit csinálsz itt egyedül a házadban? Látod ilyen szép kertet. Gondozom a virágokat. Őket szeretgetem, ápolom, hogy ilyen szépek legyenek. És így most tudok levágni nektek ezekből a szép virágokból. Aztán vihetitek az anyukátoknak, anyák napjára.
Katica! Akkor te anyák napjára nem is kapsz senkitől sem virágot? -jött a kérdés Zsuzsótól. Nem kell nekem. Látjátok, milyen sok szép virágom van. És közben szedte a két gyermeknek a tulipánokat a csokorba. Aztán megszólalt Zsiga. Katica! Adsz egy szálat abból a lila harang alakú virágból is? Nekem is! -szólt Zsu. De én egy rózsaszínűt szeretnék.
Na most már elég lesz gyerekek! -figyelmezteti őket a nagyi. Köszönjétek meg a virágot és lassan indulnunk kell!
Köszönjük szépen Katica! Jöhetünk máskor is hozzád? Szívesen látlak benneteket, volt a válasz. Nézzetek be hozzám, ha erre jártok. Legalább addig sem leszek egyedül, amíg nálam lesztek.
Jó. Jövünk máskor is. Nagyi ugye eljövünk? Igen, ha szeretnétek. Jöhetünk. Most viszont már induljunk!
Köszönjük a szép tulipánt! Szia Katica! Jövünk máskor is!
Viszontlátásra! Várlak benneteket.
Azzal elindultak volna hazafelé. De Zsu és Zsiga megálltak a járda közepén, fontos megbeszélnivalójuk volt egyymással.
Aztán megkérdezték a nagyit. Elmehetünk még a virágboltba? Virágboltba? Minek? Tele van a kezetek virággal! Igen. De Katicának szeretnénk hozni szép virágot. Ő nem kap senkitől. Nagyi! Ugye megengeded?
Ha ezt szeretnétek, igen. Menjünk. És a vásárlás után, becsengettek Katica házába. Ő a meglepetéstől szólni is alig tudott, mikor meglátta a szép virágot a két gyermek kezében. Zsu és Zsiga átadták a csokrot. Ezt neked hoztuk Katica.
A két kis gyermek átölelte az idős asszonyt és azt mondták. Szia Katica. Jövünk máskor is!
A nagyi kicsit távolabbról nézte unokáit. A lelkét simogatta a két kis ember viselkedése. Biztosan tudta, hogy máskor is elhozza őket ide, meglátogatni Katicát.
A két gyermek pedig boldogan vitte a Katicától kapott virágot anyának
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
PRÉMIUM
Ezt a mesét írta: Keresi Magda amatőr meseíró
Hét unokás nagymamaként közel hetvenévesen kezdtem meséket írni. Tulajdonképpen az unokák indítottak el a meseírás útján. Egy közös alvásnál, kitalált mesét kértek tőlem. Ekkor született meg a Kisfarkas az első kitalált mese. Azóta folyamatosan nő az elkészült mesék száma. Ma már rövid szösszeneteket és novellákat is írok. Magánnyomtatásban kilenc mesekönyv készült. Nyomdában van a tizedik. Kettő novellákat...