Anyák napjára

Anyák napjára.

Anyák napjára

Szép időnk van gyerekek! Megyünk egy kis sétára? -Kérdezi nagyi az ikrektől. Mire anya és apa hazaérnek a munkából mi is itthon leszünk. Gyertek készüljünk el! És szépen elkezdtek a sétához öltözni. 

De ügyesek vagytok! Hamar készen lettetek az öltözködéssel. Igen nagyi, mert szeretnénk, ha elvinnél bennünket a virágboltba. -Mondta Zsiga. Jó lenne! -szeretnénk anyának meglepetésvirágot hozni. -Egészítette ki a kérést Zsuzsó. 

Tudod nagyi anyák napja lesz! És szeretnénk anyát meglepni a virággal. -Mondták a gyerekek. Igen. Tudom. -Válaszolt a nagymama. Nos akkor viszünk pénzt is magunkkal, mert anélkül nem tudunk vásárolni. Akkor indulhatunk? 

Azzal szépen elindultak a sétára. És virágot vásárolni. Útközben beszélgettek. A gyerekek meséltek, hogy mi is történt velük mostanában. 

Egyszer csak Zsuzsó felkiáltott. Nézzétek! Mennyi virág! És a két gyermek már szaladt is a virágokhoz. Egy családi háznál, nagyon szép virágokat láttak a kertben. És közülük sok kikukucskált a kerítésen kívülre. Zsiga és Zsuzsó mindjárt odaszaladtak. A nagyi szólt, hogy azokat letépni nem szabad, mert az valakinek a tulajdona. És ugye? Ami nem a miénk, azt nem bántjuk! Mondta szelíden a nagymama.

A két gyermek leguggolt és beszélgetni kezdtek a virágokhoz. De szép piros vagy! -mondta Zsuzsó a tulipánnak. Nézd Zsu! Az meg olyan, mint egy kis harang. Hívta fel testvére figyelmét Zsiga, a harangvirágra. Igen látom! Szép rózsaszín. És nézd lila is van belőle. Hű, milyen sokféle színű tulipán van itt ebben a kertben! Nézd Zsiga! Van itt fehér, sárga, bordó és még milyen sok szép cirmos is. Aztán közte a sok harangvirág. Állapította meg Zsu. Ezt a kertet biztosan nagyon szeretik a méhecskék. Mennyi virág! Csodálkoztak. 

Ahogy a két gyermek így egymással és a virágokkal beszélgetett a házból kijött egy idős néni. A kislány mindjárt meg is szólította.

Szia néni! Te itt laksz? Ez a sok virág mind a tiéd? Az én nevem Zsuzsó, -és téged, hogy hívnak? És egészen közel ment a kerítés mellé. Szervusz kicsim, engem Katicának hívnak. De vicces neved van! -szólt oda Zsiga. Mint a katicabogárnak. És összenevettek a testvérével. Igen. De tudjátok az én nevem Katalin. Csak, aki ismer itt a környéken, mindenki Katicának hív. 

Ejnye, gyerekek! -szól a nagyi. Hagyjátok a nénit. Hagyja csak én szeretem a gyerekeket. Szóval tetszik nektek a virág, ami itt a kertemben van? Nagyon szépek. -Válaszolnak a gyerekek. Mi is virágboltba megyünk. Veszünk anyák napjára virágot.

Szeretnétek itt a kertben közelebbről is megnézni a tulipánokat? -kérdezte őket. Igen szeretném kiált fel Zsu. Szabad? De Zsuzsó, akkor nem érünk oda időben a virágboltba, szól a nagymama. 

De nagyi! Vegyünk Katicától virágot. Látod milyen sok van neki! -Mondja a kislány. Ezek olyan nagyon szépek. 

Igaza van a kislánynak. -Szól Katica. Én adok nektek szívesen és nem kell tőlem vásárolni. Kaptok egy-egy kis tulipáncsokrot. Jó lesz így? -kérdezi a két gyermektől. Igen! Ujjongott Zsiga és Zsuzsó. Na ezt mégsem lehet mondta a nagymama! Lehet. Adok szívesen. Jött a válasz. 

Én egyedül élek. Nincs senki, akinek virágot adhatnék. Gyertek szedjük együtt a csokorba valót.

Zsiga megfogta Katica kezét és megállt vele szemben. Azt kérdezte. Hát neked nincs is unokád? Sajnos nincs felelte az idős asszony. Akkor mit csinálsz itt egyedül a házadban? Látod ilyen szép kertet. Gondozom a virágokat. Őket szeretgetem, ápolom, hogy ilyen szépek legyenek. És így most tudok levágni nektek ezekből a szép virágokból. Aztán vihetitek az anyukátoknak, anyák napjára. 

Katica! Akkor te anyák napjára nem is kapsz senkitől sem virágot? -jött a kérdés Zsuzsótól. Nem kell nekem. Látjátok, milyen sok szép virágom van. És közben szedte a két gyermeknek a tulipánokat a csokorba. Aztán megszólalt Zsiga. Katica! Adsz egy szálat abból a lila harang alakú virágból is? Nekem is! -szólt Zsu. De én egy rózsaszínűt szeretnék. 
Na most már elég lesz gyerekek! -figyelmezteti őket a nagyi. Köszönjétek meg a virágot és lassan indulnunk kell!

Köszönjük szépen Katica! Jöhetünk máskor is hozzád? Szívesen látlak benneteket, volt a válasz. Nézzetek be hozzám, ha erre jártok. Legalább addig sem leszek egyedül, amíg nálam lesztek.

Jó. Jövünk máskor is. Nagyi ugye eljövünk? Igen, ha szeretnétek. Jöhetünk. Most viszont már induljunk!

Köszönjük a szép tulipánt! Szia Katica! Jövünk máskor is!

Viszontlátásra! Várlak benneteket.

Azzal elindultak volna hazafelé. De Zsu és Zsiga megálltak a járda közepén, fontos megbeszélnivalójuk volt egyymással. 

Aztán megkérdezték a nagyit. Elmehetünk még a virágboltba? Virágboltba? Minek? Tele van a kezetek virággal! Igen. De Katicának szeretnénk hozni szép virágot. Ő nem kap senkitől. Nagyi! Ugye megengeded?

Ha ezt szeretnétek, igen. Menjünk. És a vásárlás után, becsengettek Katica házába. Ő a meglepetéstől szólni is alig tudott, mikor meglátta a szép virágot a két gyermek kezében. Zsu és Zsiga átadták a csokrot. Ezt neked hoztuk Katica.

A két kis gyermek átölelte az idős asszonyt és azt mondták.  Szia Katica. Jövünk máskor is!

A nagyi kicsit távolabbról nézte unokáit. A lelkét simogatta a két kis ember viselkedése. Biztosan tudta, hogy máskor is elhozza őket ide, meglátogatni Katicát.

A két gyermek pedig boldogan vitte a Katicától kapott virágot anyának