Kis farkas útra kel 2 rész

Kis farkas útra kel 2 rész.

Kis farkas útra kel

Miután a nyuszimama hazakísérte a mi kis vörös farkasunkat, rájöttek a szülei, hogy nekik nem itt az ember közelében lévő erdőben kellene élniük.

Elgondolkodtak azon, mi lesz, ha Vöröske felnő? Vadászó hely kell neki. És a farkasok általában falkába verődve mennek vadászni! Így többen vannak és sikeresebb a zsákmányszerzés, mint az egyedül vadászó farkasnak.

Ezért elhatározták a szülők, hogy ők bizony útra kelnek és elmennek egy farkasok által lakott erdős területre. Még mielőtt az ő kis farkasuk megnő.

Gondolták sok mindent kell még neki tanulnia! És honnan

is tudná legjobban ellesni, megtanulni, hogyan kell egy felnőtt farkasnak élni és viselkedni, mint a nagy farkascsaládban élő többi farkastól!

Megaztán amúgy sem akartak az ember közeli erdőben sokáig maradni. Nem tartották biztonságosnak. Féltek a vadászoktól. Így hát neki vágtak a hosszú útnak.

Szép napsütéses idő volt. Arra gondoltak, ha reggel időben elindulnak, estére, mire a nap is lenyugszik, ők is megtalálják a farkasfalkát. Ahová szeretnének tartozni. Eleinte gyorsan haladtak. Vöröske is ugrándozva fel, alá futkosott. Mondták a szülei, hogy hosszú út vár még rájuk. Ne ugrándozzon, mert így nagyon elfog fáradni mire odaérnek. De a mi kis farkasunk jól érezte magát. El sem tudta képzelni, hogy ő elfáradjon!

 Elég szépen haladtak. Mire a nap a fejük fölé ért és úgy melegítette őket, már ebédidő lett. Meg is éheztek a sok gyaloglásban! Elbújtak egy jó nagy bokor alá és jó ízűen falatozni kezdtek. Arra gondoltak pihennek egy keveset. Könnyebben megteszik a még hátra lévő utat. A farkas szülők elálmosodtak. Talán aludtak is egy kicsit. Vöröske nem volt álmos.

 Egy kicsit körülnézett az erdőben, míg a szülei pihentek. De nem merészkedett messzire, csak a szülei közelében maradt. Egyszer csak a bokrok közül zajt hallott. Nem ijedt meg, mert biztonságban érezte magát. Hiszen ott voltak a szülők a másik bokor alatt.

Hát kijött vele szemben? A nyuszimama! Aki, egyszer őt már hazakísérte, mikor eltévedt az erdőben. Vöröske nem felejtette el, ezt az eseményt! Így hát közelebb ment a nyuszihoz és ezt mondta. Köszönöm, hogy haza kísértél, mikor eltévedtem! Azóta, már kicsit okosabb vagyok és tudom, hogy amit megígérek valakinek azt be is kell tartani. A nyuszi meglepődött. Ejnye, -gondolta magában. Milyen okos lett ez a kis farkas! Elköszöntek egymástól és a nyúl gyorsan tovább állt. Mert azt tudjuk, hogy ő azért nem nagyon bízik meg a farkasokban! Igyekszik távol tartani magát tőlük. Közben a farkasszülők is kipihenték magukat és folytatták tovább az útjukat.

 A nap már készült elbújni a fák mögött. Vagyis majdnem este lett, mire megérkeztek a kitűzött úticéljukhoz. A farkasok által lakott erdőbe.